Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - Herczeg Ferenc

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 5. SZ. BUDAPEST 1932 MÁJUS Az elmúlt szép májusi vasárnap a revizió vasárnapja volt országszerte. Lehetetlen volna meg nem éreznünk, hogy ma már valahogy egészen más akusztikája van az ilyen revíziós nagy-gyüléseknek, mint volt még néhány év előtt is. Akkoriban még, hogy ugy mondjuk, légüres térben, teljes elszigeteltségben visszhangzottak el ugyanazok a viharok, amelyek ma előszeleit és távoli villámfényeit jelentik a reviziós gondolat világszerte megnyilatkozó és mindinkább közeledő viharának. Egész Európa fülledt és fojtott légkörét mint friss áramlat hatja át a békereviziók szükségességének felismerése, már Franciaországban is érezhető ennek a levegőnek lassú beáramlása és ha a lausannei konferencia — egyelőre — még csak a jóvátétel kérdéseiről tanácskozik is, ebben, a szavak mögött, a gondolatok mélyén, annak a jobb belátásnak érvényesülése sejthető, amely a békeszerződések revíziójában látja a világválságból kivezető egyetlen ösvényt. A magyar nemzet vasárnapi méltóságteljes tüntetése tehát nem a reménytelenség dacos gesztusa többé, nem az az inkább drámai, mintsem a valósághoz közelálló mozzanat, amely még nemrégiben is lett volna, hanem igenis : olyan politikai tett, amely szervesen kapcsolódik a világpolitika megújult irányába. A kiváló szónokok egész sora hirdette ezen a napon a reviziós gondolatot, mely ime : testté kezd válni, nemcsak a magyarság életében, hanem az egész világpolitika eszmekörében is. Minő kivételes szerencséje ennek a gondolatnak, hogy emberi megtestesülését abban a férfiúban láthatja és tisztelheti a" magyarság, akit egész pályája valósággal küldetésszerüen jelölt ki a reviziós eszme képviseletére: Herczeg Ferencben. A magyar sors mindig gondoskodott arról, hogy a kellő pillanatban kijelöljön egy-egy vezető egyéniséget, aki sorsdöntő eszmék hőse vagy mártirja, de mindenképp : zászlóhordozója legyen. Herczeg Ferencet sem a puszta véletlen vagy az irói, publicisztikai érdemek állították a reviziós mozgalom vezéri helyére. Egész egyénisége, egész múltja, gondolkodásának, munkásságának egész gyökérzete a nemzeti gondolat talajába ereszkedik, rendithetetlen magyar hite pedig a nemzeti gondolat egeiben szárnyal, jövőtkereső ösvényeken. Az a reménytelenség, amely eleinte a reviziós törekvések minden megnyilatkozásának alaphangja volt, az európai politika megváltozása nélkül is a reménység és önbizalom szilárd pilléreinek adott volna helyet, pusztán attól az erőtől, amely Herczeg Ferenc vezéri egyéniségéből kisugárzik. Ez az erő ma már teljesen átjárta a reviziós mozgalom minden legapróbb sejtjét is és lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy vájjon igy történt volna-e akkor is, ha a magyarság nem találja meg azt a férfiút, aki a teljes elhivatás fegyverzetével vállalhassa ennek a gondolatnak minden dicsőségét, de minden súlyát és felelősségét is ? 1 Alig hihető. Csak Herczeg Ferenc lehetett az, aki ezt a munkát vállalja, aki ezt az eszmét megtestesítse és akire lord Rothermere rábízza ennek a küzdelemnek itthoni oroszlánrészét, amelyet ő a külföldön folytat a magyar békerevizió érdekében. A nemzeti gondolat talajából szakadva és a nemzeti gondolat egeiben szárnyalva, a jellem tisztaságával, az akarat acélos férfiasságával, a sokat élt és sokat szenvedett ember bölcsességével, csak Herczeg Ferenc lehetett az, aki a páthosz fenséges, de meddő drámaiságából kiemelje a reviziós gondolat minden megnyilatkozását és vezérkarával, melynek lelke dr. Fali Endre, a Liga ügyeinek vezetője, eleven, szerves részévé tegye a nemzet vérkeringésének. Es minő bölcs megismerése, felismerése az általa képviselt és vezérelt eszme lényegének, amikor a magyar ifjúságot szólítja csatasorba, toborozza légióba a revizió békés, de mégis oly nagy kötelességekkel és áldozatokkal járó hadjáratában. Az ifjúságnak szüksége van a revízióra és a reviziós mozgalomnak szüksége van az ifjúságra — mondotta Herczeg Ferenc egyik legutóbbi cikkében és ez a klaszszikus tisztaságú és tömörségű mondat keresztmetszetét adja a reviziós gondolat egész szövevényének. A trianoni béke revíziója a magyar nemzet jövője ; a nemzet jövője pedig az ifjúság. Az egyik tehát nem képzelhető el a másik nélkül, az egyik nem választható el a másiktól. Revizió nélkül nincs magyar jövendő, a magyar jövendő, az ifjúság tehát önmagáért küzd, mikor minden erejével és »azzal a nemes tűzzel, bátorsággal és acélos mozgékonysággal, mely a férfiélet tavaszát jellemzi«, csatasorba áll a reviziós gondolatnak most már egyre teltebb szélben kibomló lobogói alatt. Még csak Rákosi Jenő nagy és csodálatos életének adatott meg az az apotheózis, amelynek lángolásában a halhatatlanságba költözött: a reviziós gondolat zászlóját kibontani. Most már azonban Herczeg Ferenc életének és pályájának ormait is bearanyozza a Legnagyobb Eszme apostoli dicsősége : a reviziós gondolat az ő nevének és munkájának jegyében válik tetté. Es, hogy az eszme diadala sem legyen immár távoli álom, arról — hisszük — tenni fog az a magyar ifjúság, amelynek csatasorba való állítása Herczeg Ferenc reviziós munkájának megkoronázását jelenti.