Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 4. szám

MAGYAR KÜLPOLITIKA A 1AGYAR RKyiZIÓÜ LIGA HIVATALOK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 4. SZ. BUDAPEST * 193% ÁPRILIS Az igazság és az élet utja (***) Valamikor csak szó és utópia volt és kimondásához don Quijote-i hiszékeny bátorság kellett. De aki először kimondta, a magyar történelem egyik legnagyobb tettél követte el. Revizió . . . Egy halálrasebzett ország önáltatása a halál előtt, az eltemetettnek sóhaja ogy világ romjainak sziklakövei alól. Revizió . . . Rejtegetett, körülirásokkal enyhitgetett szó. Kegyelem, melyet halálos ellenségeink kezéből akartunk ki könyörögni. Pusztába kiáltó szó, melyben, lelke mélyén, nem hitt senki sem. Ige, melynek teste nem volt sehol. Szó . . . Van-e valami, ami gyengébb nála? Puszta lehellet, magyar fülnek, formájára, idegen : revizió. A szavakban azonban borzasztó erő rejlik. A szó, mint azesőcsepp, követ váj, sziklákat porlaszt, haldoklókat feltámaszt, ellenséget meghódoltat. A szó testet ölt. Revizió . . . Mikor azt hitték, hogy semmi más, mint a levegő rezgése, a betű feketesége, már akkor is volt. Előbb csak reménység volt, de ez a reménység szította bennünk az élet dacos ellenállását. Elhitette velünk, hogy lázári sírunkból feltámadunk. S azok, akik miatt nekünk csak suttogva volt szabad kiejtenünk, már akkor is engedelmeskedtek neki. A revizió már előbb élt, mint ahogy magunk és ellenségeink hitték. A győztesek, hirdetve a párizskörnyéki hékék sérthetetlenségét és föltétlen voltát, kénytelenek voltak e suttogó szónak engedelmeskedni. A rajnamenti csapatokat visszahívják, a háborús terheken változtatnak Dawes és Young tervei szerint e szó parancsára. Hanííok hallatszanak az ellenséges táborból ill is, ott is a háborús adósságok, jóvátételek törléséért, kerülő uton bár, de jóvá akarják lenni a békeszerződések kártevéseit. Lefegyverzési, halasztási, dunai tervek merülnek fel. Ki kényszeríti őket erre? Nem mi. Nekünk hatalmunk nincs. Egy hűvös szó parancsol és ők engedelmeskednek : a revizió. S a/ egyesült hatalmak államai nem oly erősek, hogy ellenállhatnának e szó parancsának. Még csak a leszerelés terveinél, háborús terhek könnyítésénél, halasztásánál tartanak, még csak a dunai tervig jutottak el, de ők maguk is tudják, hogy ez csak a bevezető szólam, előzetes bejelentése a teljes hódolatnak, a mély meghajtásnak a revizió előtt. A fölkelő és uralkodó csillagzat a revízióé. Hogyan? Hál már ilt tartunk? Mái' szabad ezt a szót kimondani? Már nem kell körülirni, enyhíteni hivatalos helyen? Nem, mi még ennyire nem haladtunk. Nálunk még csak a társadalom független szervei, jószándéku egyesületek, buzgó magánemberek, egy-egy elszánt lap beszélhet kertelés nélkül róla. Az1 mondják, mi kényes, sőt kényszerhelyzetben vagyunk. A revizió azonban már áttörte magát minden ellenálló rétegen. Ott szólal meg, ott a leghangosabb, ott akadtak dajkálói, istápolói, ahol világrajövetelének még lehetőségét is tagadták : az egyesült hatalmak tulajdon táborában. Az olaszokról nem mondhatja senki, hogy nem volt döntő szerepük az entente győzelmének kivívásában. Az olasz Dolomitoknak vöröseknek kellene lenniök a kiomlott magyar vértől. Talán ez a magyar szivekből kiomlott hősi vér, mellyel az olasz földet áztattuk, szerezte meg nekünk az olasz testvéri barátságot. Talán a halottak, akiknek már minden szabad, beszéltek ott, ahol az élők jobbnak találták a hallgatást. A hősi vér ékesen szóló, több érve van, mint az élők megalkuvásának. Az olaszoknál régi mesterség a diplomácia. Nagy mesterüktől, Macchiavellitől, tanulták a diplomácia kételytől való mentességét, a lelkiismerettől való szabadulást. És a Dolomitokra vitt szegény magyar bakák vére különb tanítómesternek bizonyult a finom és cselszövő Macchiavellinél. Az olasz külpolitikán ma már nem Macchiavelli nyomai látszanak. Egyetlen hang szólal meg harsánvan és őszintén a duruzsoló és aprólékos európai koncertben : az olasz fasiszta nagytanács hangja. A fasiszta nagytanács, az uj olasz alkotmány óta Olaszország legsúlyosabb politikai tényezője. Ez a nagytanács, látva az európai politikai pusmogás kiábrándító elégtelenségét, példátlanul nyilt és erőteljes határozatában követelte a békeszerződések revízióját es az áttérési a tettek őszinte politikájára. E határozat ban nincs sem kertelés, sem régi tévedések takargatása, mint eddig minden európai javítási tervben. Az van benne, amit már Mussolini régebben világgá kiáltott: a békeszerződések nem lehetnek sírboltok! E határozat nyilt és őszinte, amilyet igazi népuralmi külpolitikától elvárhatnánk. Az olasz határozat ennek a tiszta, igazi békére és népek kölcsönös jólétére törekvő politikának egyik legelső békegalambja. \z a népuralmi koi mányzat, mely most az. ententeállamokban hatalmon van, szerel azzal dicsekedni, hogy nem zsarnok, nem szeszélyektől hajlói i egyeduralkodók, hanem rátermett, képzett és tudós emberek vezetik. Egyik államférfink tudós, a másik matematikus, a harmadik mind a kettő. \ tudomány tiszteletreméltó, de csak akkor, ha nem vezet el az élét igazságaitól. Az élei megértéséhez pedig nem elég a tudomány önmagában, ahhoz lélek, sziv, részvét, emberi alázal is kell. Régi falusi házakban valamikor, szerény diszként, háziáldás függött a falon. Fekete alapon színes és arany hímzéssel, a megszokás tompultságában szinte naivul ható versezet örökös figyelmeztetése : Hol szeretet, — ott béke, — hol béke, — ott áldás, — hol áldás, — ott Isten, — hol Isten, — ott szükség nincsen.