Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 4. szám - Milyen az igazi békeszerződés?

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA I!>:{'> április Szeretnők az európai politikai és békeszerződések dogmatikusait odavezetni ilyen szerény háziáldás elé, hogy szerezzenek tudományuk mellé egy kis szeretetet is. Az igazság szereidéi, részvétel a nyoinorgatottak iránt. A szeretet a maga egyszerűségével megmutatja az igaz utat, a revízió útját, mely a világ megújhodásának, gyógyulásának, az igazságnak és életnek útja. ^Milyen az igazi békeszerződés ? Magyarország jogásztársadalmának szózata A trianoni békeszerződési vizsgálta át a békeszerződés életbenlétének tizedik évfordulóján a magyar jogásztársadalom és kimutatta benne nemcsak a magyar jogrendnek, hanem a világ jogrendjének sérelmél is. Nem a magyar érdekek szférájából, az egész világ közös érdekeiből vonták le az indokokat, amelyekkel a trianoni szerződés felidézte veszélyek nagyságái bizonyítják. A magyar jogászvilág a jog. meg a háborús jog mély tiszteletétől áthatva, oly tárgyilagosan itélt, ahogy ezt tőle elvárhattuk s tárgyilagossága még nagyobb nyomatékot ad nagygyűlésen elfogadott határozatának. Nem vizsgáljuk e határozatnak történelmi, gazdasági, néprajzi, politikai indokolását, mely minden szakértő szempontjából megállja helyét. Az a jogi és morális indokolás erdekei elsősorban, amelyre a jogászvilág a leghivatottabb. A jogászvilág szigorúan jogi felfogása álbékének bélyegzi a trianoni szerződést, mely tulajdonképpen csak folytatása a háborúnak. Ezt az álbékét a legyőzöttel szemben a fegyverek csörtetése tartja életben. A fegyvereket csak csörtetik, de nem lőnek is velük : ez a különbség az ilyen béke és a háború között! E békeszerződés nemcsak hogy nem béke-, hanem egyáltalán nem is szerződés, mert hiányzik belőle a legyőzött fél szabad akaratelhatározása, bár a lelt (''leieket szorultságában elfogadta is. E békeszerződés nem jellemezhető azzal, hogy szigorú békeszerződés, nem is tekinthető oly eljárás eredményének, mely nemzetközi jog szempontjából megengedhető volt. Hiszen, ahol a békekötés szüksége fölmerül, ott mindig két erő áll egymással szemben, ha a győztesé is a nagyobbik erő. Ha a háború a legyőződnek minden erejét megsemmisítette, akkor a békekötés felesleges és ekkor a nemzetközi jog nem is kiván a háború után békekötést, minthogy nincs kivel békét kötni. Ilyenkor elég az okkupált országot hozzácsatolni a győztes országhoz, minden szerződés nélkül. Elemi feltétele annak, hogy valamely békeszerződést valódi békeszerződésnek tekintsünk, az, ha a szerződés rendelkezései alakilag megfelelnek mind a két fél akaratának, anyagilag pedig mind a két fél létérdekének. Hisz a békét megtörő háború oka rendszerint az, hogy valamely helyzet nem felelt meg az egyik vagy mindkét lel érdekeinek s az ebből származott viszály nem voll békés uton megoldható. Ha tehát a háborút befejező békeszerződés a legyőzött félre elfogadhatatlan intézkedéseket tartalmaz, melyeknek ideig-óráig való elfogadtatása csak a legyőzött tehetetlensége és a győző állig való felfegyverzettsége mellett lehetséges, akkor tulajdonképpen hiába viseltek a felek háborút is, mert a háború nekik nem békét, hanem az elintézetlenül hagyott háborús ok helyett csak ujabb háborús okok tömegét hozta. Békeszerződésnek tehát csak olyan szerződés mondható, melyet a legyőzött mint végleges rendezést őszintén elfogadhat s melynek elfogadása nem ütközik legyőzhetetlen és maradandó nemzeti lélektani akadályba. Az ilyen szerződésen mindkét fél egyforma gonddal őrködhetik. Ezek azok a szempontok, melyek az igazi békeszerződés elbírálásánál jogbölcsészeti, nemzetközi jogi és békepolitikai tekintetben egyedül irányadók. A magyar jogásztársadalom e határozathozatallal seri beleden páncélt öltötl magára : a logika és nemzetközi erkölcs áthatolhatatlan páncélját. Határozatának nincs sebhető része, nincs érvelés, mely szembeszállhatna vele. Nincs guny, mely rozsdái marhatna okoskodása szinaranyán. Mi lesz e becsülettel és tiszta lélekkel védett igazság sorsa? Hiszen az igazság rendszerint népszerű. Könnyű a közvéleményt mellé sorakoztatni. Valamely ártatlannak vélt ember elitélése évekig tartja izzásban az emberek lelkiismeretét. Egy elrabolt " gyermekért a világ minden szülőjének szive remeg. És ez jól van igy. De miért nem oly hangos, miért'nem oly nyűg-, talán a világ lelkiismerete, ha nem egy ember, hanem milliók sorsáról van szó? Ha azokat az elveket sértik meg. melyeken minden ember sorsa, békéje, emberi ^méltósága nyugszik? Nem kell-e minden erőnket megfeszíteni, mint ahogy példaadóan a magyar jogászság megtette, az alvó lelkiismeret felriasztására, a magunk és az egész világ megváltására. Hindenburg tábornagy, a német birodalom másodízben megválasztott elnöke