Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - A versaillesi és trianoni békeszerződés katonai szakaszainak reviziója. Anglia elismeri a német és magyar fegyverkezési egyenjoguságot

1932 november HUNGÁRIA IXOYD 17 HUNGÁRIA LLOYD tii)i Jiiiiijju ímiiis i ciffiiLi[iflf(iiitiiiiiiiiii)iJii)iijji]iiiiiiiijii]iij»]iii>]iiiiiijiijjiiiiiiiiiii}ijjiiiiii)i)iiiLtj>ii]i>jijii)ijjisiiiuiiiiiiiitJiii)ijjjjiiitii)j, tini J íDiujj] i mi J 11 J mit i iiiiujj j jini IIJ »f (ti iiiticrfditfif iiin Nemzet — a határon tul A négyszázmilliós Kínának többezer éves műveltsége van, de a „nemzet" fogalmára szava nincs. Most, újjászületése forrongásaiban keres nevet arra, amit az európai művelt nyelvekben is latin eredetű szóval — nato — tudnak csak kifejezni. Nemzet. Mi nem kértük kölcsön ezt a szót senkitől, a magunké, legsajátabb tulajdonunk. A névnek bűvös varázsa van: él és öl. Semmi sincs addig igazán, mig neve nincs. Nemzet. Régi kincs ez a szó és nem homályosult el mind a mai napig. Mert a szó is csak olyan, hogy ha nem igazi arany, befogja, elmarja a rozsda. De a mii kincsünk ma is az, ami születése percében volt: — a magyarság összetartó arany abroncsa. E szót régi ragyogásában örököltük, régi ragyogásában kell tovább adnunk. De vájjon, vigyázunk-e rá? Megbecsüljük-e az örökséget, mely holtig tartó kötelességet ró ránk? Méltányoljuk-e a fenséget, mely benne lakik? Tudjuk-e, hogy erősebb, nagyobb hatalom foglalatja, mint az állam maga? Az állam helyhezkötött, területe csorbítható, hatalmát szerződések szabályozzák. A nemzetnek nincsenek ilyen korlátai. Az angol bejárja a világot — és angol marad. A szapora német szerte vándorol, letelepszik messze országokban és marad sváb, szász, vagy porosz. Nem veszti el német öntudatát, a németséghez való tartozását. Némtet marad és az otthoniak is nemcsak hogy számon tartják, hanem figyelik gazdasági, jogi elhelyezkedését, támogatják és vélt, vagy valódi sérelmeit fölhánytorgatják. Titusz elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet, de kétezer esztendő nem koptatta el egy nép imádságát, mely az elpusztult hazáért eseng. Az örmények, kiveretve hazájukból, örmények maradtak. És mi, magyarok? A világon tizenkét milliónyi magyar él, de csak nyolc milliónak van édes hazája. A többi: mostohagyermek. Négy millió testvér él idegenben és ezek nagyrésze a kisantant magyartipró államaiban. Négy milliónyi magyar testvér, akinek senki sem segit abban, hogy magyar maradjon. Négy millió magyar, itt, a közelünkben, nem elérhetetlen messzeségben és mégis — elérhetetlenül. Pedig ez a négymilliónyi magyar, ha nem is tagja a magyar államnak, tagja a magyar nemzetnek. Szavuk, szivdobbanásuk, lelkük: a miénk. Jaj nekünk, ha ezekben valaha elhalványul a nemzeti gondolat. Jaj nekünk, ha azt találják hinni, hogy elfelejtkeztünk róluk, lemondtunk róluk, azt hiszik, hogy nem törődünk velük. Jaj nekünk, ha azt hiszik, hogy más nemzetekbe való beolvadásra Ítéltettek. Az állam neon nyúlhat utánuk, mert kezét szerződések, törvények kényszere köti. De utánuk nyúlhat a nemzet, a nemzet közvéleménye, akarata, szava. Mi utánuk kiálthatunk. Mi megmondhatjuk nekik, hogy állami — önkéntes, vagy kényszerű — elválasztásuk nem választja el őket a nemzet szerető közösségéből. Mi megmondhatjuk, hogy számontartjuk őket, figyeljük őket és kínzóiknak felrójjuk, sajnos, nagyon is igaz sérelmeiket. Mi kiáltásunkkal ébrentarthatjuk idegenbe szakadt testvéreink nemzeti lelkiismeretét. Mi ki tudjuk mondani a szót, mely örökké szitja nemzeti büszkeségüket. A Gondviselés, különböző népeket teremtvén, mindegyiknek külön feladatot, külön sorsot adott. Egyetlen nép sem jutott hiába a földre. Mindegyiknek isteni küldetése van. Minden nép: Isten választott népe és ebben rejlik joga, méltósága, sérthetetlen fönsége. Mi nem mondjuk azt, legyetek büszkék magyar voltotokra, mert a magyarság évszázadokon át védte Nyugat kereszténységét és kultúráját. Igaz, megtettük ezt is, de nem ez volt a legfőbb, amiért hivattunk a világra. Mi nem mondjuk azt, hogy legyetek büszkék, mert a magyarság nagy vezéreket, államférfiakat, költőket, tudósokat, művészeket adott a világnak, — bár ezt — ma már — ellenségeink sem tagadhatják. Mi nem mondjuk, hogy azért követeljétek magyarságtok tiszteletét és teljes elismerését ellenségeinktől, mert mi is jól bántunk még háborús ellenfeleinkkel is, — pedig ezt is jól tudja az egész világ. Mi azt mondjuk: viseljétek magyarságtokat, mint Isten legszebb ajándékát. A Gondviselés vértanúságot rótt ránk és ezzel kiemelt minden más nemzet közül. Oly erkölcsi méltóság jutott osztályrészünkül, melyet semmi érdem felül nem múlhat, a leggazdagabb kultúra, a legtékozlóbb gazdagság, a legbölcsebb könyv, a legfurfangosabb gépi találmány, a legmélyebb kutatás utói nem érhet. Töviskoronánkkal kimagaslunk a népek erdejéből. Magyarok vagyunk. Marius Lélekvirágok és Székely Sziv. Székelykereszturi Molnár Sándor, a honvédség költője, aki a Zeneakadémián tartott és a rádión is leadott szerzői Székely estjeiről, megzenésített dalairól és eddigi verses könyveiről közismert, most adja ki kilencedik és tizedik verseskönyvét „Lélekvirágok és Székely Sziv'" cimmel. A két kötet bolti ára 10 P. Karácsonyig 50%-os kedvezménnyel megrendelhető: Budapest, Rákóczi-ut 80., II. 2. eim alatt.