Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - A reviziónak elkerülhetetlenül be kell következnie!. Borah szenátor a magyar igazságról

MAGYAR KÜLPOLITIKA A Hl AGYAR REYIZIÓS LIOA HIVATALOS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 3. SZ. BUDAPEST 1932 FEBRUÁR „A revíziónak elkerülhetetlenül be kell következnie!" /Borah szenátor a magyar igazságról (***) A legragyogóbb igazság az, melyet nem kell bizonyítani, csak kimondani. Az ilyen igazság nemcsak az észhez, a szivhez is közel áll. A sziv nyelvén beszél, melynek utja könnyű és gyors, mint a napsugáré. Az iryen igazság szeretetteljes. Nem gyölri az elmét, nem fárasztja: felderiti, világossággal önti el, jobbá, nemesebbé teszi, mert közvetlenül érez­teti az isteni bölcseséget. Az ilyen igazság szeretettel férkőzik a lélekbe, ott marad kiirthatatlanul és dicsősége azoknak, akik hirdetik. Ilyen igazság a magyar revizióé. Az. akinek száján megszólal, mintegy Isten ka­tonája lesz. a próféták méltóságával. Messze esik tőlünk Amerika és keveset tudhat rólunk Borah szenátor, amivel szivét-lelkét meg­vesztegethettük volna. De tudja, hogy van egy nagy, szent igazságunk, a szegénységben kincsünk, melyet Isten bizott ránk: az igazságunk. És ez az igazság oh- kényszeritő erejű, hogy Borah szenátornak, az újkori államférfiak legkeményebb gerincű egyéni­ségének egész politikáját ez irányítja. Sem a becsület, sem az igazság, sem a hasznosság nem leszi indokolttá a trianoni béke­szerződés megkötését, - mondta legutóbb az ural­kodó politika mély megvetésével. Ez a szerződés nemcsak oktalan és igazságtalan, de meg vagyok róla győződve, azoknak lesz kárára, akik legjobban szeretnék előnyeit élvezni. Az igazságnak isteni tulajdonsága, hogy testet akar és tud ölteni. Mindazok, akik átérezték vala­mely igazságot, érzik e csoda kikerülhetetlen eljö­vetelét. Borah szenátor is érzi és hirdeti ezt. — Senki se akarja megjósolni, — mondta, — hogy a Magyarországon esett igazságtalanságot mi­kor és hogyan hozzák helyre. De a revíziónak el­kerülhetetlenül be kell következnie. Soha nem gyó­gyuló seb az, melyet a nemzeti szellemen ütöttek Egyetlen orvossága, ha a sérelem forrását eltüntetik. Minél inkább tisztába jön a világ azzal, hogy a rettenetes európai nyugtalanságnak, gazdasági káosz­nak, a fegyverkezés egyre nagyobbodó terheinek a békeszerződések az okai, a világ közvéleménye an­nál jobban fogja követelni a revíziót és az újjászer­vezést. És ennek a követelésnek eleget kell tenni. Mindig ugy tudtuk, hogy a magyarság árva, rokontalan nép a nyugati világ hatalmasai között. Ma már azonban nem állunk a világban árván, egyedül. A szenvedés igazsága testvéreket állított mellénk. Rómát, mikor már elveszőben volt és hadsere­gének nem volt vezére, az ellenség véréből való Sti­licho mentette meg. Az igazságnak minden nemzetben vannak test­vérei. A méltatlanságot szenvedettnek vannak ro­konai. Vannak még, akik tanúságot tesznek arról, hogy az ember nem du-vadnak született. A magyarság világraküldetésének célja, hiva­tása talán abban nyilatkozik meg, hogy hordozója lett nehéz sorsa keresztjének és hirdetője, útmuta­tója az igazság eljövetelének. A szenvedés és hivatás e méltósága az egész magyar nemzetnek uj és elmúlhatatlan nemessér get adott: Isten bárányaivá lettünk a nemzetek kö­zött. De ha ez az igazság kötelezi még az idegent is. hogyne kötelezne ez az uj nemesség százszorosan minket? Szabad-e erről, még pillanatokra is, meg­feledkeznünk? Szabad-e másért, másként cseleked­nünk, mint ahogy igazságunk és szenvedésünk mél­I ós á ga p arancsolj a ? Az irás följegyzi, hogy Ábrahám, Isten paran­csára, hajlandó volt egyetlen fiát föláldozni. Bennünk is meg kell lenni az alázatosság és engedelmesség ilyen fokának. Mint a szerzetesek, akik a halálra váló emlékeztetéssel köszöntik egy­mást, nekünk is életünk minden pillanatában nem a halálra, hanem a nemzeti feltámadásra való em­lékeztetéssel kell figyelmeztetnünk egymást és ön­magunkat. Élő és égő hit legyen bennünk a reví­zió gondolata. Minél jobban, erősebben és állha­tatosabban hisszük, annál közelebb lesz a nemzet feltámadása, melynek időpontját — mint Borah mondta, nem tehet meghatározni, de amely eljö­vendőben van, meri a teremtő igazság napsugara élelrehivja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom