Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - A reviziónak elkerülhetetlenül be kell következnie!. Borah szenátor a magyar igazságról

MAGY4R KÜLPOLITIKA 1932 február Az „igazság himnusza" Gróf Apponyi Albert genfi sikere ». . .Olyan békét akarunk, mely azon a tudaton alapul, hogy az igazság uralkodik mindenütt . . . Olyan békét, melynek biztonsága a lelkekben uralkodik. Ilyen békét azonban sohasem érünk el, ha fönntartják a jogi egyenlőtlenségeket a nemzetek között . . . Mihelyt a többi nemzet is elfogadja a mi mostani leszerelési állapotunkat, biztonságunk biztositva lesz a népszövetségi alapokmány 8. cikke értelmében és mi meg leszünk elégedve . . .« — Ezt mondotta gróf Apponyi Albert a genfi leszerelési értekezleten nagyhatású beszédében. A küldetés, mely Apponyi Albertet nemzete szószólójává teszi nemzetek előtt, méltán állítja eddigi legnagyobb szószólónk, Kossuth Lajos mellé. Mindkét férfi nemzete legvigasztalanabb napjaiban beszélt és szavuk oly mély benyomást tett szerte a világon, melynek visszhangja nem könnyen enyészik el. A nemzetközi erkölcs törvénykönyvébe előbbutóbb be kell iktatni azt a tételt, hogy nincsenek szabad és rabszolganemzetek, mintahogy ma már, a müveit világban, rabszolgák sincsenek. Még kis és nagy nemzetek sincsenek — legalább is nem szám szerint. Ha a világ figyel egy nemzet szavára, mint ahogy most figyelt ezzel a nemzet egyenrangúvá és méltóságúvá lesz a hatalmasabbal. Apponyi Albert a leszerelés egyenlőségét követelve, éppen azon okmány alapján, melybe ellenfeleink oly görcsösen kapaszkodnak, magára és nemzetére vonta az egész világ figyelmét. . . . Szavait, — irja a francia félhivatalos távirati ügynökség, — igazi gyönyörrel hallgatták. Beszéde a vitának szélesebb jelentőséget kölcsönzött. Alapjában nyilvánvaló, hogy sem gróf Apponyi, sem országa nem bocsátanak meg a trianoni szerződés szerzőinek. Apponyi beszéde himnusz volt az igazsághoz. Az egyezségokmány 8. cikkét a legyőzöttek óhaja szerint igyekezett értelmezni. Ezt a nehéz feladatot ügyesen oldotta meg. Jellemző Apponyi beszédének hatására egy genfi lap beszámolója. Értett hozzá — irja a Journal de Génévé, — hogy csaknem egyhangú tapssal fogadtasson el olyan gondolatokat, amelyek pedig sokakat megijesztenek azok közül, akik a szónoknak tapsoltak. Gróf Apponyi Albert a f/enfi leszerelési konferencián. Ki fegyverkezik? Régi szokása a tolvajnak, hogy — a gyanút magáról elterelendő — beáll a tolvajt kergetők közé és a leghangosabban kiáltozza : — Fogják meg, fogják meg, tolvaj ! Menekvő tolvajhoz illő ez az alacsony ravaszság, de szomorú, ha egy állam diplomáciája ugy megszorul, hogy kénytelen ötleteit tolvajoktól kölcsönözni. Magyarország — a csehek szerint — 96 harcikocsit kapott Szent Gotthárdon keresztül Olaszországtól. Ez a kilencvenhat harcikocsi sehol sincs és a csehek is tudják, hogy nincs és nincs az a cseh büvészkalap sem, melyből — Magyarország számára — elővarázsolható volna. Magyarország — ki tudná jobban, mint ők? — fegyvertelenül áll tetőtől-talpig fölfegyverzett szomszédai közepette. Nem is a cseh rémület és megbotránkozás festette a falra kilencvenhat hadikocsi ördögi ijesztgetését. Nem a cseh rémület, hanem a cseh ravaszság, hogy elterelje a figyelmet saját üzelmeiről. A legújabb statisztika szerint ugyanis Magyarország hét vegyesdandárjával szemben, amelyeknek legmagasabb létszáma 35.000 ember, s amelyek északon, keleten és délen semmiféle földrajzi akadályra nem támaszkodhatnak, a három kisantant-hatalomnak 54 gyalogsági hadosztálya, 2 hegyi dandárja és 8 lovashadosztálya, háborúban pedig 83 gyalogsági hadosztálya, 2 hegyi dandárja, 2 önálló dandárja és 11 lovashadosztálya áll. Ez a haderő jóval nagyobb, mint amilyen valaha az osztrák-magyar monarchiáé volt, amely csak 48 gyalogsági hadosztállyal vonult háborúba. A kis Magyarország 35.000 emberével szemben, ame7ynek tartalékjai sincsenek, a kisantant békében 463.000 embert, háború esetén pedig a csendőrség és határőrség leszámításával 3,420.000 embert tud szembeállítani. Mig Magyarországnak légi haderőt nem engedélyezlek, a kisantantállamok háború esetén legalább 1680 hadirepülőgépel zúdíthatnak a védtelen országra. Magyarország 10.000 fegyverével, 525 gépfegyverével és 105 ágyujával szemben a kisantant »fenyegetett« államai adott esetben 2,890.000 fegyver, 51.342 gépfegyver és 7500 ágyút vonultathatnak fel védekezési célokra. Magyarország hadereje pedig ugy viszonylik Csehszlovákia haderejéhez, mint 1:24, Romániáéhoz mint 1:29, Jugoszláviáéhoz mint 1:43, az egész kisantantéhoz pedig mint 1:100. Velük szemben áll a megcsonkított Magyarország maroknyi zsoldos seregével, igenis, harcikocsik nélkül, bombavető repülőgépek nélkül és hazugságok békebontó, harckeverő bombái nélkül. És mégis : a magyarság szuronyok tüskéitől és bombák gúláitól körülvett határai között méltóságteljes nyugodtsággal várja végzetét. Mi békésen, nyugodtan élünk a cseh-román-szerb puskaporos tornyok árnyékában. Nincs itt senki, aki hinne a cseh bombák, cseh ágyuk, cseh légjárók valóságában, senki sem hiszi, hogy azok az ágyuk el is sülhetnek, — hacsak visszafelé nem. Senki sem hiszi, hogy dédelgetett városainkat, szeretett mezőinket cseh hadak taposhatnák. Mi nem hiszünk a cseh. hadak rendeltetésében. A csehek azonban látják azt is, ami nincs. Rettegik meg nem lévő ágyúink dübörgését, soha nem volt harciszekereink robogását. Talán nemcsak a tolvaj eltűnni vágyása találtatta ki velük az ajándékba kapott kocsik rémképeit. Talán érzik, hogy van nagyobb erő is, mint az ő hadierejük, melyből hiányzik a legnagyobb, legkülönb erő : a lélek ereje, amit nem lehet a hadi költségvetés sem titkos, sem nyilt szaporításával megteremteni. Marius.