Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 11. szám - Franciaország lelkiismerete

U)32 november II1GYIR KÜLPOLITIKA 5 Pierre Col podása miatt. — Mindenki tévedhet — vallotta be Pierre Cot — a szövetségesek 1919-ben épugy téved­hettek, mint a többiek. Le kell-e tehát mondanunk arról, hogy alkotásukat kijavítsuk? Ha a jogi meg­oldások előtt bezárjuk az ajtót, kétségbeesésbe hajtha­tunk olyanokat, akik megnyomorítottnak érzik magukat. E vitával csaknem egyidőben, a vezető angol világlap, a Times, vezércikkben követeli a békeszerző­dések revízióját. — A békeszerződések területi rendel­kezései tekintetében — mondja a cikk — az angol nép általános véleménye szerint Versaillesben súlyos hibák történtek és az idők folyamán kiderült bizonyos határozmányok igazságtalansága, úgyhogy — előbb, vagy utóbb — elkerülhetetlenek a revíziós intéz­kedések. A békeszerződések immár mint erkölcsi és jogi alap nélkül való, oktrojált és céljukban is elhibázott, tudatlanságban fogant alkotások állanak az elfognia! lan világ közvéleménye előtt. Az igazság elindult, kopogtatott és bebocsáttatást talált. És hogy ez igy van, abban van valami mélysé­gesen vigasztaló. A fegyvertelen igazság ereje nagy a nem teljesen romlott elmével és lélekkel szemben. Vezeti a gondolkodók tollát, meghódoltatja a politiku­sokat, népekkel megbánatja bűneiket. A francia kamara revíziós vitája egy nagy bűn vallás első vezek­lése. Eljön az idő, mikor a francia lelkiismeret csodál­kozni fog tévedésén és eljön a nap, mikor — a lelki­ismeret terhétől megszabadulva, örömmel vallja be és teszi jóvá tévedését. Ez az a jóvátétel, melyet elírni lasztani nem lehet. A francia nép, mely, mint mi is, rengeteget szen­vedett a háború alatt, s őszintén kívánja, hogy most felnövő gyermekeit ne a fokozott borzalmu háború Molochjának nevelje, — be fogja látni, hogy békéjét nem a fegyverek szaporítása biz'osithatja, hanem az a gesztus, mellyel, a nagyszerű francia hagyományok szerint. meghajol az igazság, a magyar revízió igaz­sága előtt. /Pierre Cot nyilatkozata a revízióról Pierre Cot, aki a Magyar Külügyi Társaság-han hosz­szabb előadást tartott Franciaország lefegyverzési tervéről, Budapesten tartózkodása alatt egy hirlapi nyilatkozatban a békeszerződések revíziójáról való álláspontját is kifejtette. Ebben a nyilatkozatban a többi között a következőket mondta: — Legutóbbi kamarai beszédemet nemcsak saját párthiveim és a többi baloldali párt fogadta tetszés­sel és helyeselte a békeszerződések revízióját illető állásfoglalásomat, hanem a jobboldali pártok tagjai közül is sokan jöttek oda hozzám a folyosón és kije­lentették, hogy az igazságot mondtam meg s hogy helyeslik fejtegetéseimet. A békeszerződések korszerű revíziójának elkerülhetetlen szükségességet illetően a felfogásnak ez a megváltozása nem szorítkozik csupán a vezető politikusokra és publicistákra. Még erőseb­ben és hatalmasabban nyomul előtérbe ez a nézetvál­tozás Franciaország közvéleményének legszélesebb ré­tegeiben. A francia nép a maga egészében, híven jó­zan gondolkozásmódjához, ma már át van hatva at­tól a meggyőződéstől, hogy a békeszerződéseknek a megváltozott időkhöz kell alkalmazkodni. — Ez az alkalmazkodás mindenesetre csak foko­zatosan és lassanként fog megtörténni, különösen ott, ahol a békeszerződésekben megvont határokról van szó. Ha sikerül az állami határok jelentőségét nem­zetközi gazdasági és lefegyverzési szerződésekkel le­rontani, akkor a határvonalaknak kulturális és po­litikai tarthatatlansága automatikusan világosan ál­lana mindenki előtt. Nyilvánvaló, hogy a határok megváltoztatására addig nem lehet gondolni, míg a katonai és gazdasági szempontok döntő fontosságúak maradnak. Ha azonban ezt a két vezető szempontot kikapcsoljuk, akkor magától következik be a jelen­legi kölcsönös félelem és féltékenység ehalványulása, ami a tövises probléma tárgyilagos és szenvedélytől mentes tárgyalásának feltétele. Ha sikerül Francia­országra nézve a gazdasági és katonai biztonság döntő kérdéseit megnyugtató formában megoldani, akkor a francia nép érvényre juttatja befolyását az európai konszolidáció érdekében. Mindennél fonto­sabb a revízió óvatos és okos előkészítése, ami véle­ményem szerint, minden gazdasági és katonai súrló­dási felület erélyes kikapcsolásában áll. „A Székelység" cimen első száma jelent meg egy uj folyó­iratnak Márton Ferenc a kitűnő festőművész, Sz. Bálás Béla erdélyi iró és Szeremley Ákos szerkesztésében. „A közös jövőért való aggodalom adja kezünkbe a tollat — irják bekö­szöntőjükben — hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy mi közös sorsuak, SZÍVÓS magyar fajták, székely testvérek minden társadalmi és felekezeti különbség nélkül végre meg­találjuk egymást, hogy segíthessük, bátoríthassuk, taníthas­suk egymást szeretett Erdélyünk visszaszerzéséért folytatott ne­héz küzdelmünkben". — Baráthosi Balogh Benedek, Endes Miklós, Köllő Ignác, Bodor Aladár, Lázár István, Péterfi Tamás, Csanády György, Éltető Lajos, Porzsolt Kálmán, Agyagfalvi Hegyi István, Holló Ernő, Domokos Pál, Kovács Dénes neveivel találkozunk nyomban az <dső számban, ami elég garancia a szép, uj folyóirat részére

Next

/
Oldalképek
Tartalom