Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - A Duce

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 október nata, a taktikai békés csataperc mikor lesz itt, arra a magyar külügyek felelős vezetői illetékesek. Mi bízunk ügy dombos miniszterelnök elszánt akaratában, mint Puky külügyminiszter bölcseségében, hogy a Cunctatorok és elhirtelenkedők közi meg fogják találni a praktikus, okos lehetőségek helyes középutját. Csak egyre hívjuk fel figyelmüket. Ha a revízió a magyar aspirációk ajtaja, s ha ez ajtó kulcsa a 19. t}, akkor az ajtó kilincse: a háborús bűnösség kérdésének a felvetése. A Gerin—Poincaré vita kél év előtti világszenzációja már bevilágított a francia lelkekbe is, ma már a franciák is tisztában vannak az 1914 novemberi francia sárgakönyv hamisításaival s azzal. hogy az oroszok 36 órával hamarább mozgósítottak a monarchiánál, tehát mi magyarok semmi körülmények közt se lehetünk se háboríts uszítók, se háborús bűnözök. Erősen hangsúlyozom, a háborús bűnösség kérdésének a felvetéséi tarlom fontosnak az illetékes világfórumokon, a döntésnél, amelynek annyi akadálya van, meri ki vagy kik döntsenek? . . sokkal fontosabbnak tartom a kezdés egyszerű napirendre tűzését. Ha az illetékes zöld asztalnál felsorakoztatjuk a hajmeresztő hazugságok és hamisítások e tömegeit, maga ez a lény elemi erővel fog halni a világ közvéle ményére, le fogja dönteni a békediktátumok szégyen paragrafusait s velük együtt magukat a rájuk épülő békediktátumokai is. Ezzel meg is nyílik a revízió utjai Ismételten üdvözlöm az uj kormányt azért, hogy a revíziói letle meg külpolitikája tengelyévé, de hangsúlyozom, az ajtó s a kulcs mellett ne feledkezzék meg a kilincsről se! XA Duce Irta: HERCZEG FERENC*) Nincs férfi az élők között, akiben embertársai oly fanatikusan hinnének és akit oly vakon elitélnének, mint Benito Mussolini. A földgömböt lakó másfél milliárd ember közül ma bizonyára ő a legérdekesebb egyéniség. Amióta elmerült a láthatáron egy másik nagy olasz selfmade man, Bonaparte gránitprofilja, azóta ő az, aki mint az akaraterő elképesztő sziklahegye emelkedett legmagasabbra a tömegek feje fölött. Csodálatos fizikai és erkölcsi bátorsággal kiragadta az olasz hajó kormányrudját egy fáradt bürokrácia kezéből és birtokába vette az ifjú Itália nevében. Megtalálta a módját annak, hogy az állam a polgárok magánügye legyen. Ezzel uj, forró vérhullámokat hajtott az olasz élet véredényeibe. Egy évtized alatt meg tudta változtatni Itália ábrázatát, az olasz élet tempóját, a faj jellemét, sőt annak vérmérsékletét is. Európa legősibb kulturnépéből a világ legifjabb nemzete lett. Hogy elérje célját, a királyi trón mellett kivételes és hallatlan hatalmi poziciót épített ki magának, de erről az acélvárról mindenki tudja, hogy az nem egy ember, hanem egy nagy nép érdekeit védelmezi. Ezt a komplikált és bámulatosan eredeti rendszert ö maga gondolta ki minden részletével együtt és mini mindenben, ugy ebben is különbözik a világtörténetem karriercsináióitól. Olaszország határain kívül Magyarországon van a legnagyobb népszerűsége. Ez érthető, mer1! ö adott politikai testet a rokonszenvnek, amely a háború tüzes poklain keresztül is delejes vonzerővel vibrált a két nemzet között. Mi magyarok sokat köszönhetünk ennek a rokonszenvnek, alkalmasint azt is, hogy a szétkorhadt monarchia hulladéknépéből egész, nemzetté lettünk, amely boldogtalanul, de fölemell homlokkal halad a jövője felé. A Duce az olasz géniusz nemes gesztusával, amelyet talán sehol nem méltatnak annyira, mint nálunk, szította a barátság tüzét. Gondoljunk a Corvin-kódexek, a Monti-oszlop, a Gíustizia per l'Ungheria megkapó ötletére. Egész kis könyvtárat tesznek ki a kötetek, amelyek a világ legérdekesebb államférfiával foglalkoznak, de ebből a könyvtárból mindmáig hiányzott az az egy mii, melynek szerzője maigyar szemmel és magyar szívvel közeledik a Duce alakjához. * Előszó Ballá Ignácnak, lapunk kiváló olaszországi munkatársának ,.A Duce és a dolgozó Itália" c. müvéhez. Ezt a hiányzó könyvet kapja a magyar olvasó kezébe. Szerzője Hallá Ignác. Ez a forrószivü. ideális lelkű és finom tollú író egyesíti magában azokat a tulajdonságokat, amelyek Mussolini krónikásává avatlak. Egy személyben költő és újságíró, magyar hazafi és az olasz szellem rajongó ismerője. Mussolinit még annak hírlapíró korából ismeri és azóta ragyogó szemmel követi a nagy ..kollega'" üstökös útját. Az iró évek óta Olaszországban él, ahol fáradhatatlan építője az arany hídnak, amely a sziveket a lombard síkságról a magyar Alföldre vezeti. Föl nem becsülhető és jutalomra nem váró érdemeket szerzett hírlapi cikkeivel, előadásaival, százféle alakban megnyilvánuló agitáló és szervező képességével. Olasz földön ő a magyar gondolat előretolt őrszeme, nemzeti kulturéletünk heroldja. Az itáliai könyvesboltok kirakatai megtelnek magyar költők köteteivel, amelyekel az ő buzgalma szerettet meg Dante népével. Ennyit a festőről és modelljéről. Az arckép beszéljen magáért. „Nemzeti érdekeinket állandóan figyelemmel kell kisérni, elsősorban külpolitikai vonatkozásban is. Ezért emiitettem a célszerűség és az öntudat gondolatát. A sültgalamblesés ezen a téren sem helyes. Mozogni kell, jelentkezni kell a világ színpadán, meg kell mondani a magyar igazságot, agitációt kell folytatni. Meg vagyunk győződve róla, hogy az az agitáció, amelyet a Revíziós Liga folytat, az az agitáció, amelyet Rothermere lord folytat, az az agitáció amelyet a magyar társadalom folytat, igenis, előnyére válik a nemzetnek. Ismeretlen nemzetekkel nem szoktak törődni és akik rólunk referádát adtak, azok bizonyára nem a legjobb referádát adták. Magunknak kell tehát törődnünk ezekkel a kérdésekkel is." Gömbös Gyula miniszterelnöknek október 13-án a felsőház ülésén mondott beszédéből.