Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Külpolitikánk uj tengelye a revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA A iláGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 10. S Z. BUDAPEST 1933 OKTÓBER X Külpolitikánk uj tengelye a revízió Irta: PÉKÁR GYULA Az angol politikai bölcseség egyik immár négyszázéves alaptétele az, hogy a belpolitika alkotmányosan szabad tombolásaival szemben a külpolitika tabu. vagyis a külső ügyek nagy hagyományoktól szentesitett irányát minden hatalomra kerülő pártnak tisztelnie kell. azon semmiféle uralomra érkezett ellenzéknek változtatnia nem szabad. A brit politikai fegyelmezettség diadala ez az elv, s innen van az, hogy akár whig, akár tory, akár a konzervatívok, akár a munkáspárt hivei vannak uralmon, az angol külpolitika iránya vas következetességgel mindig ugyanaz marad. Akár Lloyd-George, akár Baldwin, akár MacDonald az angol külpolitika mindig pártpolitika felett áll<'> nemzeti szentség marad, mely a brit világbirodalom egységes frontja kifelé s ugy a gyarmatokkal, mint az európai kontinentális darázsfészekkel szemben a „business above all" (,,üzlet mindenekfelett") s a „Rule Britannia" tradíciói szerint igazodik. Magyarországon 1490, vagyis Mátyás király halála óta, mind egész 1919-ig nem volt és nem lehetett önálló és öntudatos külügyi politika; hazánk még a kiegyezés utáni legkedvezőbb időkben is osztrák függelék maradt, melyet a nagyon is tudatos bécsi külpolitika tervszerűen mindig távoltartott a Ballplatz hatáskörébe való beavatkozástól. Ám a külügyi érzék ily őtödfélszázados sorvadása s szörnyű megcsonkittatásunk ellenére is a magyar tehetség hamar megalkotta magának azt az angol értelemben vett egységes külügyi frontot, melyen nemzeti aspirációinknak haladniok kell. Bethlen István külügyi zsenije Korányi pénzügyi tudásával s Walko fölényes diplomáciai képességeivel együtt tiz év alatt megmutatta a nemzetnek az utal. melyen jogainkai érvényesítenünk lehet, <"> ugyancsak megadta külügyi cselekvésünk ama tempóját is. mellyel a három világfórumon: a Népszövetségnél, a Népszövetségi Ligáknál s a/ Interparlamentáris Unióban a magyar igazságot képviselnünk kell, úgyhogy folyton gyarapodó nemzeti fajsúlyúnk e/t a magyar igazságot Üdvösen támaszthassa alá. örömmel üdvözöljük az uj miniszterelnököt. Gömbös Gyulát, ki külügyi programmjában a Bethlen-féle programmol a magáévá tette s kijelentette, hogy Bethlen István utján kivan tovább haladni; üdvözöljük mellette az uj külügyminisztert, Puky Endréi is, kinek magas állásokban eltöltött élete, jeles tehetsége és köztiszteletben álló puritán egyénisége nemes garancia arra, hogy a magyar külügyek vezetése méltó és hivatott kézbe került. Az uj minis/, terelnök tehát tovább halad a Bethlen-féle uton s mi természetesnek, logikusnak találjuk, hogy a magyar külügyek megélésének jelenlegi fázisában immár végre hivatalosan is eljut a revízió gondolatához. Gömbös Gyula a nála megszokott határozottsággal és nyíltsággal a revíziót teszi meg a magyar külügyi törekvések és cselekvések tengelyévé. Ismételten üdvözöljük őt ezért az izzó hittel hirdetett elhatározásáért, mert magunk is meg vagyunk győződve arról, hogy az eddig helyesen óvatos taktikázás után immár itt az ideje annak, hogy a magyar kormány nyíltan is zászlajára irja a revízió szót. Az eszmék, igaz, lassan érnek meg a világ közvéleményében, de a magyar igazság az utóbbi években — hála Mussolini és Lord Rothermere világraszóló hatalmas támogatásának — oly ellenállhatatlan erővel hódított tért a nemzetek lelkében, hogy hovatovább kisebbségben maradó és ellenünk érdekelt államok mihamarább kényszerű és tarthatatlan elszigeteltségben fognak maradni. A miniszterelnök helyesen hangsúlyozta, hogy békés utakon keresi a revíziót, helyes, hisz senki magyar ember nem gondol másra, mint a nekünk adott békés jogokkal küzdő békés revízióra. A Népszövetség Paktumának, alkotmányának e lapokon is annyit emlegetett 19. §-a adja meg nekünk azokat a békésen jogos eszközöket és módokat, melyekkel a revízió végrehajtható. Ha meggondoljuk azt, hogy 1919 januárjában Wilson és Lord Róbert Cecil, tehát Amerika és Anglia, a jelenlegi 19. i; helyett sokkal szélesebb hatáskörű revíziós paragrafust kontempláltak (melyet aztán ugy elgáncsoltak Párisban, hogy mindketten otthagyták a bizottságot!), — ha meggondoljuk továbbá azt, hogy ugyanez a (most már!) Lord Cecil három év előtt Madridban uj könnyítő paragrafus-tervezetei nyújtott be a Népszövetségi Ligák nagygyűlésén, akkor nem kell kétségbeesnünk, mert az angol-amerikai mentalitás a döntő percben nem lógja megtagadhatni a maga 14 év előtti, akkor elgáncsolt álláspont ját. Nekem Lord Cecil három év előtt ezt mondta Madridban: „szánalmas csonk ez a mai 19. § ahhoz képest, amit mi 1919 januárjában akartunk! Hisz Wilson már annyira ment, hogy a/t kövelelte: a Népszövetség kérés nélkül tiz évről tiz évre automatikusan revideáljon minden nemzetközi szerződést, vájjon nem multa-e idejét, alkalmazható-e még s nem veszélyezteti-e a világ békéjét" De persze elgáncsolták. De / stick to il, én ragaszkodom a/, eszménkbe/, s ezért adtuk be a/, angol federáció javaslatát a mostani 19. ij aktiválására . . ." Azonban ne mélyedjünk el most a nemes Lord Cecil felháborodásának okaiba: az „alkalmazhatóság" s „a világ békéjének veszélyeztetése" benne van a mai 19 §-ban is és mindkél momentumot, mintha csak a mi testünkre szabták volna. Napnál világosabb immár a nemzetek előtt, hogy a Trianon tiz év multán nem „alkalmazható" többé és fenntartása veszélyezteti a világ békéjét. Hisz az is nyilvánvaló már, hogy a világkrizisnek is egyik főokozója ugyanez a Trianon, ugyanennek a leidaraboló hóhérmunkája volt. Megvan a revízió §-a, megvan a revízió statikai lehetősége, — ám, hogv a dinamikai lehetőség pilla-