Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 12. szám - Magyar jövő - magyar revzizó

MAGYAR KÜLPOLITIKA A ÜAOYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XII- ÉVFOIYAM 12. SZ. BUDAPEST 1031 DECEMBER X MAGYAR JÖVŐ - MAGYAR REVÍZIÓ Az év hétköznapjain az idő rendszerint olyan gyorslábbal szalad el fölöttünk, hogy nem is eszmélünk rá a hirtelen elmúlására. Újévi fordulókor azonban egy percre mindannyian magunkba szállunk, tudatosabban érezzük sorsunkat, mint máskor, multunkhoz hozzámérjük a jelent és a sok rosszat tapasztalt ember nyugtalan borzongásával gondolunk rá: vájjon mit hoz a jövendő? Újévkor minden ember egy kicsit mérleget csinál. Saját életének számvetésében szembeállítja egymással a kitűzött célokat és az elért eredményeket, a régi álmokat és az elért valóságokat. És a nemzetek életének mérlege? Erre is sor kerül az államférfiak és polilikusok karácsonyi és újévi nyilatkozataiban. Hogy a polilikusok és államférfiak beszámolóiban sok a hamis mérleg? Igaz. Ez azonban annál értékesebbé teszi azokat a nyilatkozatokat, amelyek egyszerűen és becsületesen a tényekre támaszkodnak és minden elfogultság nélkül vizsgálják meg a nemzet sorsfejlődésének múltját, jelenjét és jövőjét. Az ilyen egyszerű és becsületes vizsgálódások közé kell soroznunk azt a nyilatkozatot, amelyet Walko Lajos külügyminiszter tett egy külföldi lap tudósitója előtt Magyarország külpolitikájáról. A tömörségében rövid és sokatmondó nyilatkozat igy hangzik: Magyarország külpolitikájának alapelvét abban lehet összefoglalni, hogy a számszerűen, folytonosan szaporodó magyar nép békés fejlődésének lehetőségét bizlosilani kell. Ebből a célból arra törekszünk, hogy barátságos megértési találjunk a löbbi állam részéről, de azért arra is igyekeznünk kell, hogy a magyar népnek az országhatáron kívül élő része, a magyarságnak körülbelül egyharmada, nemzetközi szerződésekben biztosított jogainak megőrzésével, megkapja fennmaradásának alapfeltételeit. Mint kicsiny állam, a nemzetközi politikai és gazdasági élet fejlődésére nem tudunk nagy súllyal befolyást gyakorolni, csak azok az erők, amelyek földrajzi helyzetünkből és a magyar nép faji erényéből és munkakészségéből szár máznak, teszik lehetővé, hogy a nemzetközi életben velünk nagyobb mértékben kell számolni, mint a hasonló kiterjedésű és hasonló népességgel rendelkező országokkal. Véleményem szerint azonban még mindig messze vagyunk attól, hogy teljes mértékben elfoglaljuk a népek között a nemzetünknek kijáró helyet. A mostani nehéz viszonyok között is abban a tudatban dolgoztunk belső megerősödésünkön, hogy ez a belső megerősödés alapja lehet a külpolitika terén való föllépésünknek. A most elmúló esztendőben valahányszor politikai kérdések nyomullak előtérbe, barátsági és döntőbírósági szerződések kiépítésével szüntelenül bizonyságot igyekeztünk szolgáltatni arra, hogy Magyarország kizárólag békés eszközökkel igyekszik célja elérésére. A gazdasági és pénzügyi válságok a politikai problémákat a háttérbe szorították. Most a pénzügyi és gazdasági kérdések állanak előtérben. Ebben az időszakban a mi föladataink igy alakulnak: olyan kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági megállapodások megkötésére kell törekednünk, amelyek alkalmasak lesznek, hogy az állam és a magángazdaság terheit csökkentsék és forgalmukat fokozzák. Remélem, a mai atmoszférában ez inkább fog sikerülni, mint a múltban. Válságos időkben az egyes emberek éppen ugy, mint a nemzetek fokozottabb mértékben érzik az egymásrautaltságot. A világválság azonban még egy nagy tanulságot is rejt számunkra. Ez igy hangzik: Egy ősi erejétől mesterségesen megrabolt, meggyengített ország a nemzetközi életben olyan paszsziv tétel, jelent, amelynek a súlya kritikus időkben fokozott mértékben érvényesül. A magyar nemzet számára ebből két nagy kötelesség származik. Az egyik: a nemzetnek ezután is bizonyságot kell tennie arról, hogy képes és kész annak a szerepnek a betöltésére, amelyre hivatása van. Másodszor: minden egyes magyar embernek azon kell igyekeznie, hogy ez az igazság a föld népeinek közvéleményében minél szélesebb körben ismeretessé váljék. Walko Lajos azok közé a miniszterek közé larlozik, akik, amig csak lehet, elkerülik a nyilvánosságot, ha pedig el nem kerülhetik, ha nyilatkozatra kényszerülnek, diplomata óvatossággal latolgatják minden szavukat. Ma. amikor- nem a letompított szavak, finoman megcizelált mondatok, hanem a bombasztos frázisok és népszerűséget hajhászó handabandázások korszakát éljük, Walko Lajos szándékosan leszürkitett mondatait különös figyelemmel és hozzáértéssel kell elolvasni. Mert csak ezzel a módszerrel tudjuk kihámozni igazi értelmüket. Arra az igazságtalanságra, amellyel Magyarországgal Európa uj rendezésekor elbántak, jellemző, hogy még ez a finom és halkszavu külügyminiszter is kénytelen Magyarországról, mint »egy ősi erejétől mesterségesen megrabolt, meggyengített oi\szág«-ról beszélni. Mi az a két kötelesség, mely a magyar nemzetre a megcsonkított haza szomorú helyzetéből származik? Mi az a hivatás, amelynek a betöltéséhez a külügyminiszter beszéde szerint ragaszkodnunk kell? Természetesen az ellenünk elkövetett gyilkos igazságtalanság jóvátétele, a trianoni békeszerződés revíziója. Első kötelességünk, hogy ennek a szerepnek a betöltésére alkalmasok maradjunk. Másik kötelességünk, hogy Magyarország igazságát a nemzetközi közvéleményben hirdessük és elismertessük. Csak ha ezen az uton elérkeztünk végcéljaink megvalósításához, ha Trianon a gonosz mult rossz emlékei közé hanyatlik, juthat Magyarország abba a helyzetbe, hogy a népek társadalmában elfoglalja a neki kijáró helyet. Azt hisszük, nem csalódunk, ha a magyar külügyminiszter nyilatkozatát igy értelmezzük. Nem uj