Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4-5. szám - Az orosz ötéves gazdasági terv. Gróf Károlyi Imre vádirata az orosz szovjet ellen

1931 május. MAGYAR KÜLPOLITIKA 1T /Az orosz ötéves gazdasági terv / Gróf Károlyi Imre vádirata az orosz szovjet ellen Nagy Péter cárról beszélték, hogy uj fővárosának helyét szemelvén ki a Néva mocsarai között, megállott egy fa előtt. — Mit jelentenek ezek a rovát/kák a fán? — kérdez le a kisérő paraszttól. - — Azt jelenítik, uram, meddig szokott a Néva minden évben kiáradni. A cár kivágatta a lát is, a parasztot is és fölépítette a Néva árterületén Szentpétervárt. Az orosz történelemben nem szokatlan az olyan erőszakos kísérlet, mely ellene akar szegülni a természet ós erkölcs erőinek Ugv látszik, Oroszországban, éljen a zsarnokság bármily formája és neve alatt, ile ikell vágatni a parasztot és a tát, kényszeríteni a folyót, hogy visszafelé folyjék, fejeteteiére kell állítani a dolgokat, csak igy lehet valamit tereinteni. Az orosz ötévé* gazdasági tervben, mely, mini neve is mutatja, öt év alatt talpra akarja állítani a kifosztott, letipor! és megcsúfolt orosz gazdasági életet s egyben tönkre akarja tenni, zűrzavarba süllyeszteni Európa gazdasági rendjét, igen sok van Nagy Péter cár erőszakos okoskodásából. Az ötéves tervvel a szovjet az. ország egész gazdasági, szociális és katonád szervezetének roppant arányú felépítését kezdte meg. A müveit országok magántulajdonra alapított gazdasága nem különbözik olyan élesen a. bolsevizmustól, mint egyéni termelési módszere a szovjet államilag szervezett termelő és elosztó módszerétől. Az orosz terv nem ismeri az egyéni kísérletezést, próbálkozást, felsülést. Árufölöslegétöl nem fullad meg, a piac megtalálása nem hozza zavarba. Ott és azt termel, ami és ahol a legkívánatosabb és ugy adja el, ahogy éppen veszik. A veszteséget fizeti az orosz nép, mely az orosz államnak, mint munkáltatónak is, kényre-kegyre kiszolgáltatott áldozata. Olyan közgazdasági írók, mint az angol Sir Norman Angell és mint most legutóbb nálunk gróf Károlyi Imre, szemére vetik a nyugati államoknak, hogy még mindig a régi „laissez fairé, laissez passer" tílv alapján termelnek, túlságos nagy teret engedve termelési tervükben a véletlen kiszámíthatatlan kedvezésének, vagy kártevésének. Ha két ily ellentéles felfogású iró, minit a mindenáron pacifista Norman Angell és a szívvel-lélekkel nacionalista Károlyi Imre jut ugyanazon igazságra, akkor annak az igazságnak kiá1 tónak kell lennie. Sem Norman Angell, sem Károlyi Imre nem lát és nem láthat a bolsevizmusban jót és kívánatosat. Az egyik azért nem. mert angol, a másik azért nem. mert magyar, mindkettő az emberiség legnagyobb kincsének, a civilizációnak hive és őre. hive és őre annak a rendszernek, melyet nemzete, mini lelkéből lelkedzettct, inagá ból kifejlesztett. De mindkettő egyuttai gondolkodó is. Lehetetlen nem látniok a veszedelmet, melyet a szovjet legújabb terve jelent a nyugati civilizációra nézve. ,.A szovjetunió vezetői — hrja gróf Károlyi Imre az öléves tervről megjeleni könyv bevezetésében — reális számítók, nagyon jól tudják, hogy Oroszország aligha tudja állandóan és végképp fenntartani a maga eltére") társadalmi é* gazdasági rendjét, ha vele szemben az egész világ megmarad ;:/. individuális, kapitalista termelési rend mellett. A szovjetuniónak tehát, előbb vagy utóbb, támadóan kell fellépnie." Rámutat arra, hogy a szovjet támadása kétféle lehet: katonai és gazdasági, továbbá arra, hogy a szovjet a világháború 'következménye, a rossz békék és kölcsönös elzárkózások révén, máris sok előnyt nyert s talán legnagyobb előnye az, hogy Európa ölhetett kézzel várta és várja az ötéves gazdasági lerv bukását, azzal az önáltatással, hogy az ötéves terv keresztülvihetetlen szemfényvesztés marad. Azok, akik átlapozzák az ötéves tervről szóló könyvet, láthatják, hogy Oroszország erőfeszítése, az egész nép spártai keménységgel való kezelése olyasvalami, ami fölött nein lehet egyszerűen napirendre férni. Többszázezer hektárnyi szűz földet törtek fel traktorokkal itt is, ott is és megteremtették „a világ legnagyobb buzafarmjait". Felépítették „a világ legnagyobb traktorgyárát", épitik „a világ legnagyobb automobilgyárát". Csak az kell nekik, ami .,a legnagyobb", ami a képzeletet felgyújtja. Mint valami újkori mese, ugy hat, amit az uj acélváros alapításáról olvashatunk. „Magnetogorszk — írja az ötéves tervet ismertető könyv — nem város, nem falu, csak egy hegy az Uralhegységen tul, keleti irányban, mintegy 300 kilométernyire bent Szibériában. A hegy talán öt kilométer hosszú, három kilo méter széles, legmagasabb pontján magassága 300 méter. Az egész, mintegy 275 millió tonnás hegytömeg tiszta mágnes vasércből áll. Régi krónikák elmondják, hogy ezen a környéken hirtelen csődöt mond az iránytű. Sehol a világon nincs még egy ilyen hatalmas és gazdag érctelep. Egy esztendővel azelőtt napi járóföldre nem találkozott itt emberrel a magános vándor. Elhagyatva, lakatlanul álltak E hegyeik, völgyek, embernemiakta sötét erdők. Most vagy 30.000 ember nyüzsög a vashegy környékén." Való igaz, hogy az orosz erőszakosság, mely egyként élt a régi és uj orosz vezetőkben, az ötéves tervvel komoly veszedelmet jelent Európára. Nem azért, mert —• talán — jobb módba segíti magát a most „naggyá koplaló" orosz népet, hanem mert a szovjet célja támadó, imperia'ldsztikus és civilizációgyülölete, a civilizáció gépi eszközeinek teljes birtokában — mindennél nagyobb. Az iparilag és katonailag talpraállt Oroszország, mai szellemi és erkölcsi formájában, a nyugati civilizáció eredményeinek megölő ellensége. Mindaz, amit a legkeményebb nélkülözések árán az orosz nép az orosz államhatalomtól kaphat, nem lehel más. mint a puszta kenyér. Ez — mint egy francia iró mondta — sok, de nem minden. E puszta kenyér fejében, melvböl — tegyük fel — egyforma karéj jut mindenkinek, Oroszország elvett és elvesz minden erkölcsi értéket, ami az emberiségei sokezer év óta fölemelte és naggyá tette. Az orosz szovjet sikerének titka, hogy az emberek csak kenyérrel akarnak élni, hogy hajlandók elfeledni, hajlandók puszta játéknak vélni a lélek magasabb erőfeszítéseit. [gaza van Károlyi Imrének, mikor azt mondja, hogy az orosz gazdasági tervet meg keli támadni gazdaságilag, meg kell támadni politikailag, ehhez még csak azt fűzhetjük hozzá, hogy meg kell támadni — és pedig legfőképpen — erkölcsileg. Az orosz terv céltudatosságában, hogy ne csak közgazdasági szólamokkal éljünk, van valami sátáni elbizako dottság. Oly biztosak az orosz vezetők, hogy oda érnek, ahová elindultak? Csakugyan, nem kell a véletlenre számítani, melyet az európai individualisták, emberi alázattal, beleszámítottak vállalkozásaikba? Nincs véletlen? És ha az ember elindul, okvetlenül odajut, ahová akar? A bábeli toronyépítők löljutoltak az égbe? Az embernek azok a legbölcsebb cselekedetei, melyek a legkiszámitottabbak? Nem. A történelem, a tapasztalat, a gondolkodás azt mondja: nem. Kolumbus, három kis hajójával, nekivág az Óceánnak, hogy megtalálja a nyugatimdiai átjárót és fölfedezi Amerikát. \ bibliában ezl olvassuk: „Elindula Saul, keresni atyjának szamarait s tallála helyettük egy királyságot." Talán, ha királyságot keres, nem találta volna meg . . . A számítás, erőszakosság az oroszok mellett szól, a kiszámíthatatlan végzet s a meg nem hamisítható emberi termeszei ellenük. A vezető államférfiak feladata azonban az, hogy vegyék számításba a lehető és föltehető veszélyeket. Európának igenis meg kell mozdulnia, életképességét megmutatnia s a rábízott civilizációt a keresztes hadak elszántságával védenie. „Még nem késő — mondja Károlyi Imre —, de pár év múlva már késő lehet." Európa — s ez alatt az egész müveit emberiség értendő — bármily nagyhangú szólamok s hatalmi hóbortok kedvéért — nem lehet Oroszország Kartaghója. P. M.