Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4-5. szám - A revíziós gondolat Bulgáriában

A revíziós gondolat Bulgáriában A világbéke megalkotói nem kímélték a bolgár nemzetet sun. Értékes területeit csatolták a szomszédos államokhoz, megfosztották tenger [jártjától (Dedeagács) és szentesítették a bukaresti béke (1913) igazságtalanságait. Ilyenformán Dobrudzsa megmaradt a románok birtokában, Macedóniát felosztották Szerbia és Görögország között, az előbbi gyarapodott ezenkívül a sztrumicai kerülettel és Cáribród vidékével, az utóbbi pedig Tráciával. Körülbelül kétmillióra tehető az idegen uralom alatt élő bolgárok száma. Hogy a kisebbségvédelmi szerződéseket, amelyeket a Nemzetek Szövetsége garantált, hogyan tartják be, hogy mennyit érnek ezek a paragrafusok a valóságban, arról némi képet nyerhetünk, ha átolvassuk a Bulgáriába menekült macedónok és dobrudzsaiak beadványait, I anasziratait, amelyeket a Nemzetek Szövetségéhez intéztek. Megtudjuk, mi volt a hírhedt üszkübi per, hogyan kínozták meg a szerbek a bolgár diákokat, mi adott fegyvert egy elkeseredett leány: Mara Buneva kezébe; hogyan gépfegyvereztek az oláh katonák Sztaro-Szeloban a védtelen lakosságra:' Könyörtelen elnyomás mindenütt; a szerbek és görögök még ,,kisebbség"-nek sem ismerik el a macedóniai bolgárokat, tilos az anyanyelv használata, meg vannak fosztva minden emberi és polgári jogtól. A világháború után lényegesen súlyosbodott a helyzet a Balkánon és ha velődnek is fel tervek — különösen francia részről, — amelyek a balkáni államoknak egyetlen államszövetségbe Török mecset a pécsi belvárosban. való egyesítését célozzák, ezeket a próbálkozásokat mindezideig teljes sikertelenség kisérte. Bulgáriát a jóvátételek súlyos milliói terhelik, azonkívül gondoskodnia kell a körülbelül félmilliónyi menekültről, akik elhagyták otthonukat és most a királyságban keresnek menedéket. Nem szabad lekicsinyelni semmiképen sem azokat a bel- és külpolitkai nehézségeket, amelyekkel meg kellett és meg kell jeleneg is küzdenie a bolgár kormánynak — éppen a menekültek miatt. A Sztambulinszkyrezsim bukása (1923 jun.) véres megrázkódtatásokkal járt és csak a legnagyobb erély tudta megmenteni a szerencsétlen országot az anarchiától és a polgárháború borzalmaitól, amelyek végérvényesen megásták volna Bulgária sirját. Nyilvánvaló volt, hogy a nyugtalanságot a szovjet ügynökei segítették elő minden eszközválogatás nélkül. (Bombamerénylet a Szent Nedelja-székesegyház ellen, amely rengeteg emberáldozatot követelt és az uralkodó is csak a csodával határos módon menekült meg.) Az emigránsok körében szinte állandó volt a bizonytalanság, Moszkva éket akart verni a macedónok közé, megszervezték Bécsben a „Fédération Balkanique" központját, amely a kisebbségek védelmének és felszabadításának hangoztatásával bolseviki pénzen és eszközökkel akarta a Balkánt forradalmasítani. A szovjetügynökök golyói leterítették a macedón szabadságmozgalom kiváló vezérét, Alexandroff Tódort, akinek halála után meglehetősen kiélesedett a testvérharc a különböző macedón-csoportok között. A szerb kormány, háta mögött érezvén a franciákat, felhasznált minden alkalmat, hogy beleavatkozzék a bolgár belpolitikába és csak a szófiai vezetókörök józansága és óvatossága mentette meg az országot több alkalommal a súlyos katasztrófától. Ennek a végletekig óvatos diplomáciának megtestesitője és legfőbb képviselője Buroff Athanáz, a jelenlegi külügyminiszter, akit méltán „bolgár Stresemannak" nevezhetünk. Hasonló nehézségekkel kellett megküzdenie, mint nagynevű német kollégájának — egyik oldalon a mindig ugrásra kész imperializmus, amely a jugoszláv orientációjú Stambulinszky után gyanakodva fogadta Buroff szereplését. Másfelől a szerb gaztettek által végsőkig felizgatott bolgár társadalom, főként a Szófiában túlsúlyban levő macedón elem, elégedetlenül nézte a külügyminiszter békepolitikáját, amelyben teljes és végleges joglemondást sejtett és minden megalkuvást árulásnak tekintett az elszakított testvérekkel szemben. Nem tetszett nekik, hogy Buroff a legvégső határig elmegy a politikai és gazdasági engedmények terén. \ tény ezzel szemben az, hogy Buroffnak sikerült népszerűséget szereznie Genfben országa számára, a nagyhtalmak kancelláriái nem néznek ma már a szokott bizalmatlansággal Szófia felé, felengedett a fagyos légkör — és az óvatos Buroff az ujabb időben erélyesen kezdi hirdetni a kisebbségek sorsának javítását, a lefegyverzést. Gazdaságilag határozott sikereket könyvelhet el Moloff pénzügyminiszterrel együtt országa javára. A francia sajtó egyrésze máris riadót fujt, a kisebbségi kérdés megoldását sürgető szavak mögött revizionista szándékot gyanit. A talaj már elő van készítve, a nemzetközi atmoszféra változott — és ez elsősorban Buroff külügyminiszter ügyes politikájának és szívósságának köszönhető. A társadalom részéről másként áll a dolog. Az emigráns szövetségek eddig is tevékeny részt vettek a bolgár politikai életben, de mintha hiányzott volna fellépésükből az egység és a tervszerűség. Kivételt képezett ebben a tekintetben a Belső Macedón Forradalmi Szervezet, amely megalakulása pillanatától (1893) kezdve hirdeti az autonóm, független Macedónia szükségességét és módszerválogatás nélkül tör céljainak megvalósítása felé. Nugateurópai gondolkozással nehéz megérteni ezeknek az embereknek elszánt fanatizmusát, — de vájjon a Sinn-Fain-mozgalom nélkül létrejött volna valaha a szabad Írország? Meg kell említeni azt is, hogy a Macedón Forradalmi Szervezet láthatatlan, azaz híveinek nagyrésze Szerbiában él és minden külső befolyástól függetlenül szokott cselekedni. A Forradalmi Szervezet oly hatalom, amellyel mindenkinek feltétlenül számolnia kel — célkitűzéseinél fogva elvi ellensége a fennálló igazságtalan statiisguo-nak és így legbátrabb és legelszántabb hirdetője a revíziónak. Olvedi László dr.