Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4-5. szám - A magyar igazság utja külföldön. A League of Nations Union előadásai Magyarországról Észak-Angliában és Skóciában

A Piros-Fehér-Zöld—Kék-Fehér-Pirös oimü könyvéhen. történelmi alapossággal, okmányokkal itámogatva, adatokká] bizonyítva fejtegeti a magyar-szerb vonatkozásokat. Alessandro Monti korának fegyverzett iirója. Irt vitairatokat, külpolitikai tanulmányokat, történelmi müveket és regényeket. Ebben a könyvében is eleven, színes leírásaival valósággal lenyűgözi az olvasói. Elmondja a Délmagyarországon letelepült szerbek háboruelőtti életét. Hangsúlyozza, hogy az 1807 után helyreállított magyar alkotmányos uralom egyetlen szerb iskolát sem záratott be, egyesületet nem oszlatott fel, a sajtó szabadságát nem sértette meg s a szerb irodalmi, művészeti, tudományos (kultúra Délmagyarországon fejlődött ki. Ez a rész kitűnő hátteret ad a későbbi szerb-magyar vonatkozásoknak. A könyv második részét Mónii a háborúnak és békéink szenteli, mely jóformán a sir szélére juttatta a történelmi Magyarországot. Könyvének, mondhatnók szimfóniájának utolsó létele éles ellentéte az elsőnek: a magyarok élete szerb uralom alatt. Ennek jellemzésére, azt hisszük, elég ennyi: ..Zsivkovies tábornok diktatúrája alatt a magyarok helyzete még rosszabbodott. Kulturális, gazdasági téren balkáni módszerek a'kalniazása dívik. A rendőruralom napról-napra tűrhetetlenebb. A magyarság vezetőit vagy száműzik, vagy internálják és két év óta a vajdaság téréin a halál csendje uralkodik." Monti könyve bizonysága annak, hogy az igaz ügy mindig megtalálja hőseit és védőit s az igazság kötelező mindazokra né/ve, akik felismerik. —/' —a. Május tizenhetedike Május tizenhetedikét követő hétköznapon nyílik meg Genfben az Európa bajait orvosolni akaró Népszövetségi Tanács nyári ülésszaka. Május tizenhetedikén nálunk és szerte a világon: Németországban, Bulgáriában, Olaszországban, Hollandiában, Amerika négyszáz városában — mindenütt, ahol a békeszerződésekkel agyonnyomoritott nemzetek s e nemzetekkel rokonszenvező nép lakik — tüntető felvonulás lesz. A legnagyobb megmozdulások egyike ez, melyet valaha láttunk, és bizonyos szempontból páratlan is. Nem idézte elő gyújtó, ingyenes, de haszonleső, sem megfizetett propaganda, nem biztatta sem titkon, sem nyíltan semmiféle állami, vagy államellenes hatalom, mint a mostanában divatos tömegmozgalmakat. Nem lobogó és romboló szenvedély üzi ki az utcára a tüntetőket. Ez a tüntetés méltóságteljes s ami fenyegető benne, az a távoli mennydörgés komorsága, a földrengés figyelmeztető moraja. A háború legyőzöttjei jelentkeznek, hogy óvják azokat, akik nem tudják, milyen veszedelmesen reng a föld Európa alatt s óvják azokat, akik tudják, de nem törődnek vele. A falra iró kéz jelenik meg a gőgös Belzázár előtt: Mene . . . Tekéi . . . Megmérettél . . . Könnyűnek találtattál . . . A legyőzöttek, akiknek sebzett lelke érzékenyebb az eljövendő csapások iránt, figyelmeztetik azokat, akiket még nem sújtott a balsors s akik — talán ezért — nem érzik, hogy talpuk alatt inog a föld s fejük fölött gyülekeznek Isten haragos felhői és mennykővel .. . Vigyázzatok! Talán szemrehányást tehetünk magunknak, hogy az erőt, ami e tömegmozgalmat előidézte, sokáig rejtegettük, takargattuk, mint valami sebet. Mély szerénységből, mely fajtánkat annyira jellemzi, magunk sem akartuk elhinni, hogy a szenvedésünk az egész világ szenvedése, bukásunk az egész civilizáció megcsúfolása és végzete. Hagytuk, hogy ellenségeink, a kisantant és főként a jólfizetett és szervezett cseh propa ganda telekürtölje a világot: — Nincs szükség revízióra .. . Nincs magyar kérdés ... A békeszerződés szent és sérthetetlen . . . A propaganda csaknem mindenható, de a legcivilizációellenesebb propaganda sem tudja megölni minden civilizáció alapját, az erkölcsöt. A békeszerződések sérthetetlensége mellett a dobot ütni annyi, mint az emberevés erkölcsösségét hirdetni. Való, hogy eddig nem igyekeztünk igazságunkat, mely az egész világ igazsága, még a háztetőkről is hirdetni. A propaganda helyett azonban volt másik segítőtársunk, hatalmas szövetségesünk: az idő. A május tizenhetediki tüntetés világraszólóan megmutatja, hogy tizenegy év hamuja-pora nem a revíziót kivánó lelkeket, hanem a békeszerződéseket lepte be. Gondolkozó fők egyre jobban látják, hogy Európa — talán — még betegebb, mint a háborúban, de mindenesetre betegebb, mint volt a háború előtt. Átvette Törökország hajdan való szerepét: a világ beteg, öreg embere. E keresztül-kasul beteg test egyetlen életerős — és egyben paradox — tünete a tiltakozás a békeszerződések ellen. A végzet hatalmas gúnyja, hogy épség, erő, megújhodás csak Európa megnyomorított tagjaiban van. Csak olt él lobogva, meg nem gyengülten az az érzés, hogy Európa nem veszett el, megmenthető s megváltásának ára: a békeszerződések igazságos megváltoztatása. A hatalmas győzők a világon mindenben keresik betegségük okát. Az orosz szovjet az oka, — mondják — s mialatt kereskednek vele, babonás félelemmel látják benne elvérzésük okozóját. Nem sajátságos, hogy az egész világ rettegi és csodálja az orosz rémet, csak Magyarország nem. Mi nem a kereskedelem és tőke hányattatásaiban érezzük a dolgok súlypontját. Mi tudjuk, érezzük, hogy Európa válsága nem Oroszországban, nem a szovjet fölvetette kérdésekben dől el. Európa maga lehet sorsának ura, ha akar. Most még csak méltóságteljesen megmozduló tömeg figyelmezteti az országok sorsát intézőket. Most még úrrá lehet a józanság elnyomottakon és győzőkön egyaránt. Még helyre lehet hozni az elkövetett bűnöket. Ha azonban azok, akik a világ sorsát intézik, csak agyagbálványok, kiknek fülük van és nem hallanak, szemtik van és nem látnak, akkor jön a háború, innen,, vagy onnan, ezért, vagy azért, de eljön, mint ahogy nem is szűnt igazában a békekötések után. És ez a háború letarolja egész Európát, az egész civilizációt és földrészünk — tulajdon hibájából és akaratából — népek sirja és a legnemesebb civilizáció temetője lesz. A Magyar Revíziós Liga május tizenhetediki tüntetésén nemcsak a Társadalmi Szövetség, nemcsak a magyar társadalmi szervezetek minden testülete, nemcsak az autóklub ötszáz kocsija vesz részt, ott lesz szép sorban az európai veszedelem minden testet öltött formája: a munkanélküliség, vámháboru, orosz kótyavetye; az elnyomott kisebbségek, marakodó szomszédok, mind az a sok torzszülött élősdi, melyeket a rossz békeszerződés életreszólitott s mely Európa sorvadó életerőit szivja. A falra iró kéz megjelent . . . .—í.