Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Iskola és revizió - Mit tanítanak Magyarországról a külföldi iskolákban

1931 február MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 Iskola és revízió Irta: SAJÓ SÁNDOR Az a sokszor hangoztatott, de soha el nem koptatható igazság, hogy az iskolának az életre kell nevelnie, soha és sehol sem volt követelőbb erejű, mint most a magyar iskolára nézve a revízió kérdésében. Számunkra nincs most fontosabb, életbevágóbb kér dés a revíziónál: valósáegal élet-halál kérdése ránk nézve, tudunk-e mai csonkaságunkon hamarosan változtatni vagy sem. Tíz évvel ezelőtt, ha talán inkább csiak érzelmi jelentősége volt a mondásnak, hogy Csonka-Magyarország nem ország: ma már valósággal a bőrünkön érezzük ez igazság zordon erejét A magyar iskolai eddig is megtette kötelességét a hazafias nevelés terén; minden tanuló mindennap elmondja a magyar hiszekegyet; trianoni sorsunk gyászos adatainak a tanítás kereteibe való belevonása, általában: a trianoni magyar sors keserveinek átéreztetése mindennapi gondja a magyar iskolának, — mindez azonban, érezzük, nem elég. Minden érzés, a bánat is, az idők folyamán megszokottá válik, a szárnyaló imádság is vészit lendületéből s bizony nagyon meg kell szívlelni Arany János Rendületlenül cimii költeményének szavait: óh, értsd is a szót és könnyelmű szájon Merő szokássá szent imád ne váljon . . . A hosszú rabság megfásitja a lelkeket: ezt mutatja a mai magyar élet; ez a fásultság pedig okvetlenül lélohasztja a tanulóban az iskola falain belül magába szedett lelkesedést. Vegyük csak a középiskolát: vájjon milyen lélekkel hagyja el az érettségi vizsgálatot tett ifjú a középiskolát? Ráeszmél, hogy tízéves kora óta nyolc éven át mindennap elmondatták vele a magyar imádságot, megtanították arra is, hogy ora et labora: imádkozzál és munkálkodjál, — dolgozott is a maga körében a maga tehetsége szerint, — s mi az eredmény? mi változás is történt a magyar sorsban nyolc év alatt? Semmi. Ez a sors, ha nem rosszabbodott, bizony nem is javult. Az iskola nevelése: a hazafias érzés él a lélekben, de vagy elfásul, vagy megbúsul, — lenyűgözi a mindennapi élei nyomorúsága. Az érzelem, az akarattal szemben, különben is passzív természetű. Ez, rendes életviszonyok közt, talán nem is volna baj; nagy baj azonban a mai magyar sorsban. Ma nem elég a passzív érzelmek kultusza, ma aktivitásra, cselekvő akaratra van szükség; az érzelmeknek akaratra kell lendülniök: ennek az akarni iwk, egy határozott célra törekvő s e célt egy megszabott időre elérendő akaratnak a megnevelése: ez ma a magyar iskola legszentebb és legsürgősebb kötelessége. A cél: a revízió! Harsogjon az iskola falai közt a revízió szükségessége és követelése: a falak visszhangozva verjék bele minden tanuló lelkébe az elrettentő és megdöbbentő valóságot: Csonka-Magyarország nem ország — s tovább már nem várhatunk! A legkisebb tanuló is ráeszmélhet az ügy fontosságára: a bátyja vagy ismerőse példáján láthatja a bus valóságot, hogy ime, hiába végezte iskoláit, hiába szerzett oklevelet, — ebben a csonka országban nem tud egy falat kenyeret keresni; ez a sors vár őreá is. viagy még ennél is rosszabb. Az iskola és a revízió kapcsolatának és tárgyi alapját könnyű megtalálni, ez készen van; csak az kell, hogy ezt a kapcsolatot intézményesen is megteremtsük és meglétét kifeléhatóan is kellőképpen hirdessük. Szórványos cselekedetek eddig is vannak már: egyes iskolák kapcsolata Rothermere lorddal, tanulók levelezése idegen országok tanulóival stb. Mindez azonban kevés. Mia már határozottabb és sürgősebb lépésekre van szükség! Minden magyar tanuló egyénileg jelentkezzék a Revíziós Liga tagjául s a saját emberi jövendője érdekében követelje a jobb magyar jövendőt; meg kell szervezni magyar tanulóknak idegen tanulókkal való általánosabb levelezéséi, irányt szabva a magyar levelek felvilágosító, kesergő, de a keservben is önérzetes tartalmának; általában : az iskolát is bele kell vonni a revízió szolgálatába, hogy míg bátran kiált a népek hazájához, a nagy világhoz: kiáltásától uj lendületre döbbenjen az itthoni fásult társadalom is. De — sietni kell, mert nem érünk rá! /Mit tanítanak Magyarországról a külföldi iskolákban Köztudomású, hogy a müveit emberiség a világ néIH'iről alkotott alapismereteit általában az iskolák padjaiban szerzi be. Az emberek nagyon kevés százalékának van módjában ugyanis személyes tapasztalatok, vagy további kutatások árán tisztább, tökéletesebb képet alkotni az egyes népek történelméről, belső életéről, kultúrájáról, faji tulajdonságairól stb. Éppen ezért rendkívül nagy fontossággal bir a népek megismerése szempontjából az iskola. Azok a tankönyvek, amelyek a történelem, földrajz, néprajz, irodalom és művészet anyagát ölelik fel, továbbá a lexikonok, útikalauzok stb. tulajdonképpen mind messzihordó látcsövek, amelyeken keresztül vizsgálják az emberek a tőlük távoleső népeket. Ezek a tanulókorban szerzett képek azután — ha későbbi élettapasztalatok azt meg nem változtatják — az egész életen át elkísérik az embert, mint megismert igazságok. Dr. Olay Ferenc kultuszminiszteri osztálytanácsos csaknem egy évtizedre, nyúló, áldozatkész munkásságának eredményét tárta fel legutóbb a Magyar Külügyi Társaságban .,.1 külföldi tankönyvekben található magyarellenes törekvések" cimén tartott előadásában. Kutatásai során megállapította az előadó azt a sajnálatos tényt, hogy a külföldi tankönyvek, lexikonok Magyarországot egyrészt nem oly mértékben ismertetik, mint ezt az európai népközösségben 1000 éve helyet foglaló és az egyetemes emberi művelődésnek századokon át mérhetetlen anyagi és véráldozatot hozott komoly tényezője teljes joggal igényelhetné, másrészt igen sokszor téves vagy valótlan s nem egyszer tendenciózusan hazug adatokkal vannak tele. Ennek igazolására különböző külföldi tankönyvek magyar vonatkozása fejezeteit idézte. Felsorakoztak a semlegesek és az angol, olasz tankönyvek rólunk szóló ismertetései, melyek közül tárgyilagosságukkal kitűnnek az angol, rokonszenves megértésükkel és baráti hangjukkal az olasz tankönyvek. Majd részletesen foglalkozott a német, osztrák és francia tankönyvekkel, mint amelyeknek nem kis része erősen rászorul az alapos helyesbítésekre, mert tartalmuknál fogva sem a megértést, sem az igazságot nem szolgál ják. így például a semleges államokban igen gyakran tanítják Magyarországot Ausztria gyűjtőneve alatt. Magyarország államformáját majdnem kivétel nélkül minden könyvben a köztársaságban állapit ják meg. Német tankönyvekben a törökök 1686-i leveré sét az osztrákoknak köszönheti Európa, jóllehet ezt a francia tankönyvekben helyesen Magyarország javára irják. Egy németbirodalmi tankönyvben például Magyar országnak egyetlen városa van, Budapest, a többi közös letelepülések nem nevezhetők városoknak, csak házcso-