Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - A békerevizió francia előharcosai

12 HÁGTAK KÜLPOLITIKA 1931 február portoknak, amelyek körül tehéncsordák legelnek. Mint dicséretreméltó eseményt tünteti fel az a könyv az Alföl det átszelő vasutvonalat, mely meglehetősen visszaszórj totta az alföldi rablók garázdálkodását. Francia könyvekben gyakran előfordul, hogy Közép Európa mai képét, mint az önrendelkezési jog által meg szabott államkereteket tüntetik fel s igy most Magyarország határa összeesik a magyarlakta területek határával A többi semleges és tengerentúli államnak szórványosan rendelkezésére álló tankönyvei pedig azt mutatjákhogy alig ismernek s igy alig emlékeznek meg rólunk, — akkor is legtöbbször téves adatok alapján. Az utódállamok tankönyveinek tárgyalása az előadás keretén kivül ma radt, mert kívánságaink megértő elfogadása még nem tekinthető valószínűnek. Mindezen téves és hamis adatok kiküszöböléséi, helyesbítését és az igazságnak megfelelő uj fejezetek beiktatását jelölte meg dr. Olay, mint a kormányzat igen fontos és nagyjelentőségű feladatát. Tekintve azt, hogy a legtöbb emberben az ifjúkorban és az iskolában megrögzített nézetek uralkodók maradnak életükön át, amelyeket az idősebb korban már csak nagy és aránytalan fáradsággal lehet esetleg megváltoztatni. Ak kor pedig, amikor a magyar tankönyvekben a békét megzavaró törekvések, nemzetek iránt gyűlöletet szitó, azokat lebecsmérlő fejezetek nem találhatók, joggal kívánhatjuk a bennünket valótlan színben megvilágító állitások meg változtatását, mert nem képzelhető el, hogy az a nemze dék, amely ily ismeretek mellett nő fel, a velünk esett igazságtalanságot belássa, fájdalmunkat, veszteségünket és vágyainkat megértse. Ezért kell tehát minden erővel támogatni a külföldi tankönyvek helyesbítése iránti törekvéseket, hogy a valóságnak megfelelő és tiszta képet kapjon az az ifjúság, amelynek soraiból később a nemzetek vezetői fognak kikerülni. békerevizió francia előharcosai Miután nem éppen válogatós eszközökkel nagy olvasóközönséget hódiitott meg, Yictor Margueritte, francia regényíró egyszerre meglátja a világ legnagyobb és legalkalomszerübb kérdését s azontúl ennek szenteli munkásságál. Régi francia írói hagyomány ez, mely ínég Voltairenél kezdődik. Zola a Dreyfus-ipör vádlottja mellé állt. — Nem emelek szót Dreyfus mellett — mondta Tolsztoj, mikor erre felszólították —, orosz paraszt ezerszámra vész el igazságtalan Ítélet miatt is -senki sem mozdul meg miatta. Tolsztojnak igaza volt és mégsem volt igaza. Minden szenvedés szent és egyenrangú, de ha valamely szenvedésre az igazságkeresés fénye vetődik, akkor e szenvedés, elvileg, a világ minden fájdalmát jelenti, minden lelkiismeretet felráz, nyugtalanít. A Dreyfus-pörmek ,.jó" sajtója volt. Az igazságkeresés minden fénycsóvája ezt firtatta, minden lelkiismeretet arra késztetett, hogy véleménye legyen róla. Azonban itt vannak azok a bizonyos parasztok, akikért senki sem mozdul. Itt vannak a világháború békétlen békéinek áldozatai. Ki beszél róluk-' Ki emel értük szót? Ki látja bennük az igaztalanul szenvedőt? Szenvedésük éjszakája mem virrad? Jajuk hangtalan? Nem. A világ lelkiismerete mozgolódni kezd. Yictor Margueritte írásainak egész sorában ostromolja a békeszerződéseket s most megjelenő La Putrié Humuine cimü könyvében teljes nyíltsággal tárja lel a békeszerződések erkölcsi szempontból való tarthatatlanságát. Könyvének eszmemenete az. hogy ami tegnap még békepolitikának látszott, az ma már rettentő kísértetsz ámba megy, mint Macbeth lakomáján banquo szelleme. A régi Európát tönkretették s helyette futóhomokon a népcsalás és ámítás Európáját ép:tették fel. Az 1919. év békéje nemcsak balga, hanem — Lloyd George tulajdon kifejezése szerint — rettenetes is. Visszaélés az emberi lelkiismerettel, melyhez hasonló nincs a történelemben. A legyőzöttek, mikor a fegyvert lerakták, hittek a wilsoni elvek Ígéretében, melynek megszegéséért a szégyen a győzők fejére száll. A párizs-kiilvárosi békét vugy revízió, vugy uj háború másítja meg. mely rongyokká tépi és szétszórja a szelekbe e szégyenteljes szerződéseket. Legrosszabbul bánt a békeszerződés Magyarországgal s Dél-Keletcurópát valóságos szövcvénynyé tette a békediktátorok groteszk fantáziája. Ha Franciaország ragaszkodik Lengyelország és a kisantant határaihoz, nem kerülheti el a háborút. Jobb volna minden tekintetben, ha beismernőnk hibánkat — ez sohasem lealacsonyító és oly gesztussal, mely visszaadná nemzeti becsületünket, megkímélné a francia vért és vagyont, békereviziót kezdeményeznénk. Ez volna Franciaország életmentő politikája. Margueritte-el csaknem egyidőben jelent meg a párizsi könyvpiacon René Üupuis tanulmánya „Le probléme hongrois" és André Jardot könyve ..Hungária" cimmel. Az első mélyenszántó értekezés, a második színes, de adatokban gazdag riport; mind a kettő egyöntetű megdöbbenéssel világítja meg a trianoni béke következményeit. Jardot két izben fordult meg nálunk; könyvében első utjának benyomásaira! számol be. Mindössze egy-két hetet töltött Budapesten és vidéken. De nyitott szemmel járt-kelt közöttünk és tapasztalatait megbízható adatokkal egészítette ki. Mint a latin gondolat hivét, rokonszenvre hangolták irántunk azok a szálak, melyek a magyar kultúrát a íatin szellemi közösséghez fűzik. A magyar-francia kapcsolatok még inkább lekötik figyelmét; a német befolyás előretörésének jelei pedig felkeltik aggodalmát. Ha nem is foglal állást a revízió mellett, a revízió szükségessége kitűnik minden sorából s bátran meg is vallja, hogy Budapest szépségei körül leginkább a Duna és — a Szabadságtér irredenta-szobrai nyerték meg tetszését. A gazdasági helyzetet megbízható dokumentáció alapján tárja fel s azt a következtetést vonja le belőle, hogy a trianoni béke Magyarországot létalapjában támadta meg. (73. oldal.) Majd hozzáteszi: „Magyarország gazdasági életének felbontása Európu talpraállásának legkomolyabb akadálya" (81. oldal). René Dupuis behatóan foglalkozott a magyar kérdéssel. Müve kétségkívül a legértékesebb politikai tanulmány, mely 1919 óta Magyarországról francia nyelven napvilágot tátott. (Nem értve ide a Tharaud testvérek könyvét.) Egy nagy írói készséggel rendelkező, müveit francia mond benne alapos vizsgálódás után lesújtó véleményt Trianonról. Tárgyalja a területi, kisebbségi kérdéseket, rövid összefoglalásban ismerteti a legujabbkori magyar irodalmat és a francia-magyar kapcsolatokat, de a legnagyobb figyelmet a gazdasági problémának szenteli. Dupuis szerint a trianoni béke alapvető hibája, hogy Magyarországnak a maga egységében mintaszerű gazdasági szervezetét megbontotta. A háború és a forradalom megrázkódtatásait könnyen kiheverte volna az ország, de „a (trianoni) béke mesterséges határai közt normális életre képtelennek látszik. Kormánya tiz év óta egész energiáját arra fordította, hogy gazdaságilag életképessé tegye az uj Magyarországot. Ugy látszik, hogy minden erőfeszítése ellenére sem érhette ezt el" (33. oldal). Ennek okát részben a kisantant államainak ellenséges gazdasági politikájában jelöli meg Dupuis. ..Ahelyett, — irja a 34. oldalon — hogy megkönnyítették volna Magyarországnak a trianoni béke következtében elkerülhetetlen válság leküzdését és előmozdították volna azt, hogy a trianoni békéből kifolyólag előállott uj helyzethez többé-kevésbé alkalmazkodhassék, csak fokozták a válságot és lehetetlenné tették Magyarország alkalmazkodását, gazdasági talpraállását. Elmérgesitelték azt a sebet, melyet a béke ütött Magyarország testén . . ." De vigyázzunk, mert ez a helyzet nem tartható fenn sokáig. Itt nem politikai igények kielégítéséről van szó, hanem 8 millió embernek az élethez való jogáról — állapítja meg. „In-