Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A szerb abszolutizmus és a horvátok

IS MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 január nyel. Amióta ez a testület fönnáll, azóta össze-vissza nem volt több mint száznyolc teljesjogu, a nagy ezüst-agár viselésére fölhatalmazott futár. Ezidöszerint, mint emiitettük, csak nyolcan vannak a királyi agarak. Ezek a futárok nem utaznak közön­séges útlevéllel, hanem vörös bőrbe kötött diplomata-utlevélfélével, amely még a követekén és a nagykövetekén is nagyobb előjogokkal ruházza fel őket. A királyi futár például megállít­hatja a forgalmat, magángépkocsit rekvirálhat és masírozó csapatot is föltartóztathat vagy átvághat a sorain. Különvonatot rendelhet, gőzhajót és repülőgépet bérelhet és mindennek a költségét fölszámithatja a brit kor­mánynak. Természetes dolog, hogy már csak nagyon sürgős esetben sza­bad különvonatot vagy repülőgépet bérelni. A pénzügyi hivatal pontos számadást kiván mindenről és már volt rá eset, hogy nem téritette meg a futár kiadását. Néhány évvel ezelőtt például az egyik futár, aki lekésett a páris—prágai vonatról, repülőgépet bérelt és repülőgépen tette meg az utat Párisból Prágába. A számadására azt felelték neki, hogy a repülés költ­sége őt terheli, mert — ez volt a meg­okolás — egy királyi futárnak nem szabad lekésnie a vonatról. A királyi futárok testületét II. Ká­roly angol király teremtette meg. Amikor apját, I. Károlyt Cromwell legyőzte és 1649 január 25-én White­ballban kivégezték, a fiu, a későbbi II. Károly Franciaországba menekült és titkos küldöncszolgálatot rendezett be Angolországban maradt hivei és a maga búvóhelye közt. Amikor az el­menekült trónörökös egy este Guise hercegnek Rouen közelében levő kas­télyában vacsorázott, arra terelődött a beszéd, hogyan lehetne Angolország­gal a legmegfelelőbb titkos összeköt­tetést megteremteni. Hosszabb meg­fontolás után hat legmegbízhatóbb és leghívebb tisztjét titkos futárjának nevezte ki azzal, hogy hárman Rouen és az angol part, a másik három az angol part és London közt fog utazni. Mivel valószínűnek látszott, hogy eset­leg szükséges lesz a futárok kicseré­lése, elhatározták, hogy jelvényt ké­szítenek, amellyel a királyi üzenet át­adója igazolja magát. A trónkövetelő fölvett az asztalról egy ezüst tálat, amelynek peremén két agárnak mű­vésziesen megmintázott alakja volt látható. Elrendelte, hogy egy ezüst­műves törje szét a tányért és minden egyes agárfigurából készítsen plaket­tet, így keletkezett az ezüst-agár jel­vénye, amelyet még ma is viselnek az angol király futárai. Ezt a jelvényt, amelyet mint emii­tettük, kék szalagon a nyakukban vi­selnek a futárok, minden uralkodó alatt megváltoztatják; formájuk na­gyobb vagy kisebb lesz. A tu­lajdonképpen való „agáron" kivül, amelyet királyi fogadtatáson viselni kell és szinte rendjelszámba megy, van a futároknak még egy kisebb agárjelvényük is, amelyet elrejtve, a kabáthajtóka alatt hordanak. Magyarbarát külföldi kiválóságok ki­tüntetése. Magyarország kormányzója há­rom előkelő hollandusnak nagy kitünte­tést adott. Wilhelm de Vlugt, a holland főváros polgármestere a II. o. magyar ér­demkeresztet kapta a csillaggal, S. .1. van Lier dr., az amszterdami városháza elnöki tanácsosának és A. Pierson am­szterdami tiszteletbeli magyar ifőkonzul­nak pedig a II. o. érdemkeresztet adomá­nyozta a kormányzó. Dr. Eöttevényi Olivér előadása Csehszlovákiáról. A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és népszövet­ségi szakosztálya január 15-iki ülé­sén, amelyen Apponyi Albert <jróf el­nökölt, dr. Eöttevényi Olivér nyugal­mazott főispán, a Társaság ügyve­zető alelnöke tartott rendkívül ér­dekes előadást Csehszlovákiáról. A társaság egy elöadásciklust kezdett meg, amelynek során az egyes európai államok mai politikai helyzete és tö­rekvései kerülnek megvitatás alá. A ciklus, bevezető, első előadása a kis­antantállamok közül a nemzetközi re­lációban első helyen álló Csehszlová­kiáról szólott. Az előadó nagy áttekin­téssel és érdekes adatokkal ismertette a Csehszlovák állam megalakulását, tízéves politikai múltját és jelenlegi nemzetközi politikai helyzetét. Az elő­adó helyesen Ítélte meg ez uj európai állam helyzetét, amikor azt mondotta, liogy Csehszlovákia nemzetközi súlyát és presztízsét egyedül Massaryknak és Benesnek azokkal a nemzetközi vezető politikusokkal való személyes össze­köttetései segítségével érte el, akik Európa háború utáni rendezésében szinte diktatórikus szerepet játszottak. Az állam belső struktúrája, népeinek belső élete állandó vétót emel a kifelé hangoztatott egységes mintaállam fik­ciója ellen. A cseh és szlovák népnek egymásrautaltsága, közös életcélja, amelyet a békekötők akartak eggyé­kovácsolni, valóban csak fikció, mert az állandó autonomista és szeparatista törekvések útját állják az erőszakos egybeolvasztásnak. Csehszlovákia poli­tikája, mely az államban többségben levő nemzetiségek beolvasztására, il­letve eltüntetésére irányul, nemzetközi viszonylatban is ismeretessé vált. A fikció politikája leáldozóban van. amelynek végleges csődjét siettetik azok az események, amelyek egy uj egészséges Európa felépitéséTe irányul­nak. Az előadást a termet zsúfolásig betöltő igen előkelő közönség nagy tet­széssel fogadta, s azért gróf Apponyi Albert elnök mondott elismerő szavak­ban köszönetei. Angol irók balkáni tapasztalatai. Ar­ehibald Lyall neves angol iró „The Bal­kan Road" cimü könyvében behatóan foglalkozik a Balkánon szerzeit benyo­másaival és elrettentő képet fest arról, hogy mit jelentenek Briand szavai: „Mé­hen Magyarország eleven húsába kelleti vágni'". Egy másik kiváló angol irónő, miss Edith Durham a Manchester Guar­dian-han feltárja mindazokat a borzal­makat, amelyeket a szerb hatóságok vit­tek végbe a macedón lakosságon. Indít­ványozza, hogy pártatlan bizottság vizs­gálja felül a szerbek középkori kegyet­lenkedéseit. Mindkét iró a legnagyobb el­ismerés hangján emlékezik meg az em­bertelenül sújtott magyarság kitartásáról és élniakarásáról. Scotus Viator kezd kijózanodni. A kis­ántánt bölcső-ringatója: Scton Watson, (Scotus Viator) angol újságíró a brünni Lidove Noviny-ben cikksorozatot ir, amelyben a szerb diktatúrát a legsúlyo­sabban elitéli s egyebek közi felhozza, hogy mig Magyarországon 1896—1908-ig, azaz 12 év alatt politikai vétségekért 883 nem mjagyart, összesen 218 évi szabad­ságvesztés - büntetéssel sújtottak, addig Jugoszláviában egyedül 1930 első hónap­jaiban 212 nem szerb személyt Ítélt el a kivételes államvédelmi bíróság 770 évi börtönre. Ehhez minden különösebb kommentár felesleges. Független Horvátország. A szerb dik­tiilura alatt sínylődő horvátok Genfben „Croatia" címmel négyneyelvü (angol, francia, német, horvát) lapot adnak ki, amely rövid időn belül a külföldön élő összes horvátokat felvonultatta Genfben a szerbek ellen. Franciaországban, Né­metországban, Belgiumban, Észak- és Délamerikában élő horvátok, akiknek száma félmilliónál több, emlékirattal fordultak a Népszövetséghez és kérik az önálló, független Horvátország felállítá­sát. Az Összes Népek Egyesülése (Ali Pcop­le's Association) megalakította magyar­országi szervezetét. A fenti név alatt már évek óta gazdag tevékenységet fejt ki a londoni anyamtézet, amely már Európa minden fővárosában megalakította szárnyszervezetét. Az A. P. A. alapitója Evehjn Wrench, a Spcctator cimü nagy­nevű angol folyóirat főszerkesztője, az English Speaking Union (Angolul Beszé­lők Egyesülése) elnöke és alapitója. Az egyesülés célja a népek egymásközti meg­ismerésének intenzivebbé tétele társadal­mi uton. A magyarországi szervezel létre­hozásában elsősorban a Magyar Revíziós Liga és az idegenforgalmi szervek mű­ködtek közre. A fiókszervezet rövid időn belül megkezdi működését és ez alkalom­ból bővebben fogjuk ismertetni ennek az életrevaló és a magyarság szempontjából nagy fontossággal biró szervezetnek cél­ját és mjüködését. A szlovenszkói reformátusok hely­zete. Péter Mihály, a Cseh-Szlovák államhoz csatolt tiszáninneni refor­mátus egyházkerület püspöke az újév alkalmából érdekes főpásztori levelet intézett híveihez. Levelében beszámol a kőrútjában nyert tapasz­talatairól és megállapítja, hogy a szlo­vák iskolák nem tudják a hitbeli és nemzeti érzést a református gyerme­kekbe plántálni. Habozás nélkül kije­lenti, hogy a magyar protestánsokkal való bánásmódot illetőleg, amerre csak megfordult, mindenütt csak pa­naszról és elégületlenségről hallott. „A mi református egyházunk, — irja — a volt magyar államban töké­letes autonomikus szabadságot, vé­delmet és támogatást talált; mai hely­zetünkben ezt nem mondhatjuk, bár loyalisak vagyunk az állammal szem­ben, napról-napra szakadatlanul, szá­mos sérelem sujt bennünket, egyházi, iskolai önkormányzatunk, lelkészeink, tanítóink, lelkész-özvegyeink, egyete­mes egyházunk, nyelvünk, kultúránk területén, holott békeszerződések, ál­lami törvények biztosítják jogainkat."

Next

/
Oldalképek
Tartalom