Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A szerb abszolutizmus és a horvátok

1931 január MAGYAR KÜLPOLITIKA 17 FIGYELŐ Tömeges kivégzés a cseh statisztikában Gondolkodó ember megdöbbenve olvashatja a cseh népszámlálás adatait. Az 1931-iki népszámlálás szerint — és ismerve a csehek minden téren való megbízhatóságát, valónak kell ezt az adatot elfogadnunk — a tízéves cseh uralom alatt 200.000 magyar tünt el szőrén-szálán a köztársaságból. Ha a Merope vulkán Jávában kitör és százötven embert eltemet, ezt a szerencsétlenséget az egész művelt világ sajtója kikürtöli. Semmit sem hallottunk azonban a tiz év alatt elpusztult 200.000 főnyi magyarról. — Mi történt velük? — kérdi a cseh statisztikát olvasó. — Mily tamerláni erő tört rájuk? Kutatnunk kell — már csak okulás kedvéért is — hogyan vesztek el? Megették őket a magyarfalásukról hirhedt csehek? Nem. Már hallottunk ugyan a cseh államban emberevésről, de 200.000 főnyi tömeg lemészárlása és elfogyasztása — ha tiz év alatt is — még egy újonnan alakult, hagyományoktól mentes európai államban is feltűnést keltene. Földrengés pusztította el őket? A föld nyílt meg alattuk? Csak a magyarokat válogatván áldozatul? Nem. Á cseh köztársaság alatt, legalább szemmelláthatóan, nem reng a föld, nem forrnak tűzhányók. Járvány öldökölt közöttük? Nem. A cseh statisztika kedvező színben igyekszik feltüntetni az ország egészségi állapotát. Mi történt hát velük, kétszázezer testvérünkkel, a kisebbségek egyenjogúságának tizedik s a kegyelem 1931-ik évében? Hol van sirjuk a cseh uralom vértanúinak? A Borgiák, mint mondják, titkos méreggel öltek, de a Borgiák ártatlan galambok a csehekhez képest, akik kitalálták a legöldöklőbb halálnemet, mely egyetlen tintacseppből osztja a halált. Kétszázezer magyar halt bele a cseh statisztikába. Hisszük, hogy ebből a statisztikai halálból is van föltámadás. * Többség és kisebbség Másutt is vannak nemzeti kisebbségek, nemcsak a kisántánt-államokban. Hogy a volt semlegeseknél miképpen bánnak ezekkel a kisebbségekkel, arra nagyon érdekes világot vet a dániai Apenrade-ban megjelenő Nordschleswigsche Zeitung egyik száma. Ez a terület Németországhoz tartozott s a világháború után népszavazással került Dániába. A német kisebbség természetesen Németország mellett szavazott, de azért semmiféle retorzió nem érte. 1930 őszén egy váratlan zivatar alkalmával a villám elpusztította a Nordschleswigsche Zeitung épületét. Más nyomda nincs a városban, csak a nacionalista dán Hejmdal nyomdája. A Hejmdal rögtön felajánlotta bajbakerült német laptársának, hogy a lapot mindaddig nyomni fogja, amig annak nyomdáját újra fel nem szerelik. Ugy látszik, ha két kulturnép kerül egy területen össze, békében meg tud egyezni egymással, csak akkor van baj, ha a balkániakat szabadítják rá kulturterületekre. • Az előre megcáfolt nyilatkozat Massaryk Olga, a cseh köztársaság elnökének lánya, egy magyar újságíró előtt, olyan nyilatkozatot tett apjáról és a békerevizióról, melyet bizonyára nyomon követ a cseh külügyminisztérium cáfolata. A cseh külügyminisztérium tudvalévően mindig nagyon gyors és készséges a cáfolatban, mihelyt a magyarok javára való revíziós nyilatkozatról van szó és csak azt sajnálja, hogy — előzetes sajtócenzura mintájára — nem vezetheti be az előzetes cáfolatot. A cseh külügyminiszter cáfol akkor is, ha a nyilatkozatot Massaryk Tamás, a cseh köztársaság elnöke teszi a London General Press képviselője előtt, bizonyára cáfol most is, mikor az elnök leánya nyilatkozik Seidner Imre magyar újságíró előtt. A megcáfolandó nyilatkozat igy hangzik: „Ha minden érdekelt állam őszintén kívánná a reviziót, apám volna az első, aki a magyarlakta területeket viszszaadná Magyarországnak. Hiszen a párisi békekonferencián apám és Benes tiltakoztak az ellen, hogy idegennyelvü nemzetiségeket csatoljanak az országhoz. Apám azt az elvet vallja, hogy minél több nemzetiség lakik valamely országban, annál nehezebb azt kormányozni. Ma épugy, mint azelőtt, apám hajlandó a békeszerződést oly revízió alá venni, mely minden ország szomszédi viszonyát az emberiség magasabb szempontjai szerint állapítja meg s amely keresztül-kasul nyílt és őszinte. Sokszor hallottam apámtól azt is, hogy nem akar olyan Csehszlovákiát, mely más nép megnyomoritásából keletkezik és hogy ügyelni kell a népek kölcsönös viszonyára s nem csupán azzal az emberrel kell humánusan bánnunk, aki a szemünk előtt van, hanem minden néppel, a világ minden nemzetével. Apám szereti a magyarokat: jól beszél magyarul és legkedvesebb időtöltése, ha órák hosszat elbeszélget akár a legegyszerűbb földmivessel is." Ezt a szemforgató farizeizmust máirég megcáfolták az események. Hiszen vagy három izben is történt próbálkozás aziránt, hogy a csehek a magyarlakta területeket visszaadják, tárgyaltak is felette, hamarosan kiderült azonban, hogy az elrabolt magyar területeket csak a fantáziába illő ellenszolgáltatásokért és politikai engedményekért hajlandók átengedni. A fenti nyilatkozat tehát a felesleges és felelőtlen fecsegés birodalmába tartozik. HÍREK Botond él Botond megvan: ezer évig Csákányával a föld alatt Megsarcolni a mélységet, Döngette lenn az ércfalat. Bulcsú itt van: századokig Kendert vetett, hordta, nyőttc. Bulcsuné a szövőszéken Azt a vásznat kente, szőtte. Lehel él: a falun este Végighangzik kürtje-szója: Jóéjszakát jó magyarok, Térjetek csak nyugovóra. Emese is, Álmos, Ügek. Valamennyin a vezérek, Hallanátok a fosztóban, Mennyi álmot-mit mesélnek. S a többi mind: egész máig Rendet vágtak, kévét hánynak. Mennyi lélek, milyen arcok! S hogy elrejtik, kik volnának! De megtudja még a világ Egyszer, ha fölkerekednek. Rajtuk kivül más igy nem jön, Földet igy meg nem rengetnek. Fölharsan egy dal magasan. Zászlóként leng fönn egy vászon. És beszakad mennydörögve Egy nagy kapu a világon! Boross Sándor * A király „agarai" Azok az agarak, akikről itt szó lészen, derék katonaemberek, egy körülbelül háromszáz évvel ezelőtt megteremtett angol intézmény tagjai, mindössze nyolcan vannak és nemsokára leáldozik az ő napjuk is. Az angol király őfelségének futárairól van szó, akiket közönségesen a király agarainak neveznek, ők viszik szerteszét a világba a király és a külügyi hivatal üzeneteit, parancsait, diplomáciai átiratait az angol külföldi képviseletekhez és különleges, fontos föladatuk jelvényéül a nyakukban kék szalagon ezüst agarat viselnek. Ez az évszázadok óta kifogástalanul dolgozó testület halálra van Ítélve, még pedig a takarékosság emlegetésekor nálunk gyakran hangoztatott tisztviselői létszámcsökkentés „kihalási" formájára: a kihalót ujjal nem pótolják és a már kisszámú testület tennivalóit fokozatosan a királyi repülőcsapatra bizzák. Ezek a királyi agarak a hadsereg és a flotta tagjainak sorából kerülnek ki és minden egyes futár a csapatjának tiszti tartalékjához tartozik. Nincs is kül ön formaruhájuk, hanem mindenikük a maga ezredének a ruháját hordja a már emiitett agár-jelvény-