Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 9. szám - Az angol közvélemény és Trianon Reviziója

MAGYAR KÜLPOLITIKA XAz angol közvélemény és Trianon revíziója Irta Hordósy Iván London, szeptember A magyar társadalmat természetszerűleg a legnagyobb mértekben érdekli, hogy a külföld, különösen pedig a háborunyertes nagy államok közvéleménye miként itéli meg jelenlegi problémáinkat és bajainkát, valamint jövendő nemzeti céljainkat. Végeredményben tagadhatatlan, hogy a külföld véleményének igen nagy fontossága van a ml kérdéseink kialakulására, s a baj az volt, hogy ezt a tényl a háború előtt teljesen lekicsinyelték és óriási fontosságát csak a háború bekövetkezése után ismerték föl. Angliában például évtizedeken keresztül nyugodtan dolgozhatott a kitűnően megszervezett kisantant propaganda, amely a jól ismert Scotus Viator és Wickham Steeden kivül egész sereg újságírót és politikust keresett meg a céljainak és jóformán minden külpolitikailag jelentékeny szervezetben beágyazta magát. Ezzel szemben a magyar diplomácia még csak kísérletet sem tett arra, hogy a Wickham Steedekkel szemben hasonló agilis és ügyes propagandistákkal teremtsen összeköttetést. Természetesen azokkal, akik az angol élet folyását külpolitikai tekintetben kezükben tartják és irányítják. Pedig egyáltalában nem arról volt szó, hogy az angol közönség a legkisebb mértékben is elfogult lett volna a magyar üggyel szemben. Bátran el lehet mondani, hogy amennyiben ez emberileg egyáltalában lehetséges, — az angol közönség senkivel és semmiféle problémával sem elfogult. Az angol közönség a hazafias szónokok mellett éppúgy meghallgatja az angol uralom átkos voltáról tartott kirohanásokat is. Mindenkit meghallgatni, mindenkinek a — fair chanc-ot megadni, ez az angol felfogás. Az azulán természetesen más kérdés, hogy az egyes kérdések képviselőinek igazat adnak-e, vagy pedig nem. Itt aztán nagyon sok függ az előadó egyéniségétől és lőlcg attól, hogy előadása stílusába és technikájában leg attól, hogy előadása stílusával és lechnikájá\al feltétlen meggyőződést tud kelteni hallgatóságában. A háború utáni magyar kérdésnek — angol szempontból rengeteg sok tragikuma és romantikus oldala volt és van és éppen ezért prezentálása nemhogy nem kelt megütközést, hanem egyszerűen és ma már mindjobban az attrakció erejével bir. Éppen ezért főleg társadalmi uton rengeteg érintkezéssel és közvetlen baráti kapcsolatok megteremtésével és egyes indokok közvetlen meggyőzésével kelleti megtörni a jeget, hogy a magyar kérdési azután a nagy <>y üléstermek közönsége elé lehessen vinni. Természetesen nagyol változott a helyzet, jobban mondva nagyol változott az angol társadalom felfogása az utolsó néhány esztendőben az európai és különösen a keleteurópai kérdés megítélésében, ami szintén sokat segített a magyar propagandának. Az a tény, hogy Anglia napról-napra mindjobban kénytelen volt ráébredni annak tudatára, hogy gazdasági bajai egyáltaban nem izoláltak és izolálva még a birodalom egész gazdasági erejének megmozgatásával sem oldhatók meg, sokat lendített az angol közvéleményen abban az irányban, hogy kontinentális kérdésekkel többel foglalkozzék, mint arra eredetileg hajlandó volt. Hiszen nagyon érdekes, hogy még nem is olyan nagyon régen az egyik nagyon előkelő londoni külpolitikai intézmény elvi vitát folytatott le annak megállapítására, hogy Anglia kontinentális állam-e, avagy érdekei kizárólag a tengerentúlra kötik. S érdekes megállapítani, hogy a vita súlypontja inkább az utóbbi felfogás leié tendált. De hiszem, hogy ez a felfogás iránya, máirégen bizonyítja Lloyd (ieorgenak a békeszerződések megkötésénél elfoglalt álláspontja, majd a konzervativ kormányok külpolitikája. Sir Austin Chamberlain politikája, amely változatlanul kiszolgáltatta Keleteurópát a francia imperialista érdekeknek. Hogy ez a politika mennyire ostoba és végzetes volt. arra Angliában tulajdonképpen csak ezen a nyáron döbbentek rá, amikor a lassan és háttérben felfejlődő francia gazdasági hatalom még a mindenek fölött sérthetetlen angol lőni tekintélyét is ki merte kezdeni. Kppen ezért, eltekintve számtalan más egyéb októl, ebben az időpontban amidőn sokszoros feladatunk lenne, hogy az angol közvélemény! a magyar felfogásnak és a magyar érdekeknek megfelelően igyekeznénk tájékoztatni, a keleteurópai s a magyar kérdési illetőleg. Mert ha mi nem tárjuk elő ügyeinket, nem kell lelni; gondoskodni fognak, sőt állandóan gondoskodnak arról a csehek, akiknek például Prágából küldött és minden héten megjelenő angol lapjuk, amelyei minden angol szerkesztő politikai és külpolitikai intézmény és közéleti ember tiszteletpéldányképpen kap belenként, igen részletes tudósítással látja el angol barátainkat a Szent Márk oroszlánja, amelyet Velence ajándékozott Fűimének