Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - Justice for Hungary . . .

1931 augusztus MAGYAR KÜLPOLITIKA 0 Ugyanez a hangulat uralkodott Clevelandban, Csikágóban, New-Yorkban és mindenütt, ahol csak magyarok laknak. Még a cubai újságok is egész első oldalukat a magyar óceánrepülés sikerének szentelték, de egész Észak- és Dél-Amerikában nem volt lap, amely meg ne emlékezett volna a magyarságról a sikeres óceánrepülés alkalmából. Nagyon boldogok vagyunk, hogy Isten segítségével a magyar revíziós mozgalomnak hasznára lehettünk A A »Magyar Külpolitika* érdeklődésére Magyar Sándor az alábbi válaszában érdekesen világítja meg a magyar óceánrepülés gondolatának keletkezését: »Még 1929 december havában, ha jól emlékszem karácsony hetében történt, hogy egy detroiti légügyi szaklap szerkesztőségében volt dolgom. Ebben az időben már annyira kiforrott bennem a magyar óceánrepülés gondolata, hogy fenti látogatásom kapcsán, beszélgetés közben, valahogyan elárultam belső titkomat. A gondolat a lap szerkesztőjében mély érdeklődést keltett és részletesen kikérdezett, hogy miképen is gondolnám én a magyar óceánrepülés tervének megvalósítását. Elmondtam, hogy csakis ugy gondolom megvalósíthatónak, hogyha az egy nagy nemzeti eszme szolgálatában áll, mert máskülönben nem tudnám elképzelni a repüléshez szükséges anyagi előfeltételek biztosítását. Természetesen ki kellett fejtenem azt is, hogy mi lenne az a nagy nemzeti gondolat, amelynek jegyében az óceánrepülést tervezem. Itt azután végig soroltam mindazokat a rettenetes bajokat és szenvedéseket, amelyeket a trianoni békeszerződés zúdított a magyarokra, amelynek terheitől és kötelezettségeitől való szabadulás gondolatát jelöltem meg a kitűzött nagy nemzeti célnak. A szerkesztő részletes adatokat kért, mire előteremtettem a Magyar Revíziós Liga angolnyelvü kiadványát, amely a békeszerződés következményeivel foglalkozik, továbbá MANSz által kiadott Magyarország mozgatható térképét, amelyen az ország csonkjai szembeötlően előtűnnek. Néhány napra rá, hogy átnyújtottam a kívánt adatokat, meglepetésemre szerkesztőm újságjában több mint két oldalon foglalkozott az általam felvetett tervvel s egyben illusztrálta írásban és képben azt a nagy nemzeti célt is, amelynek érdekében a magyar óceánrepülés gondolata tervbevétetett. Ez volt az első nyilvános megnyilatkozása annak a gondolatnak, amelyet Lindbergh ezredes sikeres óceánrepülése óta szivem mélyén hordtam. Ez a cikk adott azután bátorságot nekem arra, hogy dr. Molnár nagytisztletü urnák az amerikai református társadalom egyik lelkes apostolának elmondjam tervemet és felkérjem őt arra, hogy szándékomban támogasson. A kezdő lépések után történtek már bőven ismeretesek a magyar társadalom előtt, amelyről már többször beszámoltunk a napilapokban és a rádióban is. Ez alkalommal csak még annyit óhajtok mondani hogy végtelen hálás vagyok a magyarok Istenének, hogy tervemet pártfogásába vette és ezáltal a sok nyomorúságban és szenvedésben vergődő szegény Hazámnak őszinte szolgálatot tehettem.« Szalay Emil, a magyar nép Szalay bácsija röviden az alábbiakban felelt érdeklődésünkre: y>Az amerikai magyarság mindig tudta és érezte, hogy szent kötelességei vannak szülőhazájával szemben és én igazán nem tettem többet, mind amennyit minden magyar embernek meg kell tennie, ha országa érdekében komoly és értékes tennivalót lát. Én csak szent kötelességemet teljesítettem hazámmal szemben, amelyet rajongásig szeretek, és semmi mást,«. A Justice for Hungary a detroiti repülőtéren, Amerikában