Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - Francia orientáció? 1. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LI&A HIVATALOM LAPJA XII. ÉVFOLYAM 8. SZ. BUDAPEST 1931 AlCíCSZTIIS /FRANCIA ORIENTÁCIÓ ? Irta Madarassy-Beck Gyula báró 1914 jalius 3-án, amikor már az egész Németország és Magyarország felé irányuló vasúti magánforgalom be volt szüntetve, a magyar nagyipar egy kitűnő reprezentánsa, aki nem hitt a háború kitörésében, túlságosan prolongálta egy franciaországi fürdőhelyen való tartózkodását és ott rekedt Párizsban. Francia barátainak közvetítésével audienciát eszközölt ki magának Clemenceau-nál, akit arra kért, hogy tegye lehetővé hazautazását. Indokul azt hozta fel, hogy ő Magyarországon évtizedek óta a meggyőződéses franciabarát párt egyik közismert vezetője. Clemenceau elősegítette hazatérését. Indokolására azonban megjegyezte : »malheureusement vou-. étes trés peu nombreux«. Clemenceaunak nem volt igaza l Mintahogy ez hosszú politikai karrierje alatt igen gyakran megesett vele. Magyarországon a háborút megelőzőleg a francia szimpátia igen erősen nyilatkozott meg. Egyáltalán a magyar mentalitás sokkal közelebb áll belső lényére nézve a franciához, mint a némethez. A magyar könnyű vér üség, a magyar szalmalánglelkesedés, a magyar pompaszeretet, a formának túlbecsülése a lényeggel szemben több azonosságot mutat a francia lélekkel, mint a némettel. Ha kultúránk egy igen tekintélyes része Németországon át szivárgott is hozzánk, a germán psyche sokkal »wesensfremd-ebb« a maga szögletes alaposságával és szélesre taposott részletességével, a föllépés merevségével és chilijével, semhogy ahhoz a magyar lélek közelállónak érezhesse magát. A német mindenre kiterjedő rendszeressége, és az egyéni erőnek az organizációba való belefúlása sem magyar tulajdonság. Igaz viszont, hogy azután a közmondásos francia takarékosságról nem lehet a magyarban még akár górcsőben is nyomokat felfedezni. Ha a történelmi, sokat emlegetett emlékeket a magyar—francia vonatkozásokra nézve nem is melegítjük fel újra, elég visszaemlékezni arra, hogy közvetlenül a háború kitörése előtt milyen széles mederben kezdtek kiépülni a kölcsönös szimpátia hálózatai a két ország között. Vicomte de Fontenay, Franciaország akkori főkonzulja Magyarországon, aki, ha jól tudom, ma a köztársaság spanyol követe, páratlan energiával és szeretettel szentelte működését ennek a munkának, »Société Litteraire FranQaise« név alatt alapított egy társaságot, amely kéthetenként a legkiválóbb francia belletristák és politikusok által előadásokat tartatott Magyarországon, amelyek itt mindig nagy társadalmi eseményszámba mentek és amelyek irodalmi bélyegzés alatt a francia propaganda szolgálatában állottak. Ha a hivatalos magyar külpolitika a Bismarck-Andrássy koncepció értelmében a német szövetség hajójában evezett is, ez a politika soha nem volt egy magyar nemzeti orientáció, hanem a monarchia külpolitikai leszögezettségének következménye. Maga a közösség Ausztriával a német nyelv praedominálását az idegen nyelvek között természetessé tette, de ez semmiesetre sem jelentette a Németbirodalomhoz való lelki vonatkozások elmélyülését. Alelkeket Párizs vonzotta és nem Berlin. És ha gazdaságiiaga kapcsolatok nem lettek erősebben kiépítve, ez csak Franciaországon mult. Magyarország fizetési mérlege a háború előtt is állandó passzivitást mutatott fel. Rá voltunk utalva a külföldi hitelre éppúgy, mint most. Ennek a fizetési mérlegnek a számadatai, amelyek a monarclűa közössége mellett csak nagy nehézségekkel és hozzávetőleg voltak megállapíthatók, átlagban 150—200 millió aranykoronára becsültettek. Az évenként szükséges külföld' hitelt oroszlánrészben a magyar magángazdaság szerezte meg. Ennek a hitelnek a kielégítésében, amely a hosszúlejáratú hitelek terén a magyar államkötvények kibocsátásán kívül elsősorban záloglevelek és községi kötelezők elhelyezése utján történt, első helyen állott Ausztria és különösen a cseh piac. amely mellett Hollandia, Németország és Svájc játszottak szerepet. A francia piac megszerzése magyar kibocsátványok részére már akkor igen nehéz dió volt. A jeget a Magyar Jelzálog Hitelbank 120 millió aranyfrankos 3l/2%"os községi kötelez vényeinek 1899-ben keresztülvitt elhelyezése törte meg, amely tranzakció akkor nemcsak a francia piac meghódítása, hanem a kedvező kamatláb következtében is a szenzáció erejével hatott. Ezt követte a Jelzálog Hitelbanknak egy későbbi 60 millió frankos, 4%-os záloglevélelhelyezése, valamint a Kereskedelmi Banknak hasonló nagyságú,