Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - Francia orientáció? 1. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 augusztus 2 a Hazai Takarékpénztárnak és a Leszámítoló Banknak ennél kisebb kiboesátványa. A francia piacon a külföldi kötvények elhelyezése már akkor a legszorosabb állami felügyelet alatt állott és a legerősebb mértékben politikai momentumok által vezettetett. Kötvényelhelyezések csak a cőte elnyerése utján voltak lehetségesek, amelyet a francia külügyminiszter és a pénzügyminiszter együttesen adott, vagy tagadott meg. A német-osztrák-magyar szövetség volt az indító oka annak, hogy a magyar hitelek politikai Ki/.álmatlansággal kezeltettek és nem annyira a bankokkal való megegyezés, mint a cőte-nak a francia ti se us részéről való megszerzése volt a nehéz feladat. A Jelzálog Hitelbank úttörő munkájánál segítőtársa volt az a körülmény, hogy az intézet részvénvei már előbb elhelyezést találtak a francia piacon a Société Générale és a Banque de Paris utján, amely két francia intézet vezérigazgatója, Henry Thors és Louis Dorizon helyet foglaltak a magyar bank igazgatóságában. Hogy a mindenkori politikai helyzet számbavételével intézkedett a Quai d'Orsay a cöte megtagadása, vagy megadása tekintetében, azt igen élénken megvilágítja egy személyes tapasztalatom, amelyből a békekötések egész konstrukcióját domináló háborús felelősség kérdésére is érdekes következtetéseket lehet levonni. 1913. év végén Széli Kálmánnal, az intézet akkori kormányzójával együtt Párizsban tárgyalásokat foly. dr. TÍV//ÁO Lajos, az uj külügyminiszter tattam egyrészt a Jelzálog Hitelbank tőkeemelése, másrészt egy újabb záloglevél-emisszió tárgyában a francia piacon. Az alaptőkeemelés kérdésében a tárgyalások a Société Générale és a Banque de Paris-val folytak, a záloglevél-emisszió kérdést pedig Franpois Marsai-lal} a Banque Privie akkori vezérigazgatójával, a későbbi pénzügyminiszterrel tárgyaltuk le. A megállapodások a három intézettel tető alá hozattak és a cőte-kérdés elintézése volt hátra. Mármost a cőtekérdésben minden erőlködés és a francia intézetek minden segitsége hiábavaló volt. A Quai d'Orsay egyszerűen megtagadta a cőte engedélyezését és már 1914 elején francia barátaink megsúgták nekünk, hogy a cőte megtagadása mögött a francia külügyminiszternek az a felfogása áll, hogy rövid időn belül háborús komplikációk fognak beállani. Ez a közlés akkor reánk nézve megdöbbentőleg hatott. A sarajevői gyilkosság csak június 28-án következett be és Németországban és nálunk a háború kitörésének a lehetősége a legabszurdabb gondolatnak látszott. Egy tiszta véletlen következtében jutottunk tehát annak tudomására, hogy Franciaország hivatalosan igenis számításba veszi a Németország és az Osztrák-Magyar Monarchiával való, rövid időn belül bekövetkezhető konflagráció eshetőségét. Hogy mennyire a politikai konsziderációk nehezítették meg a francia és a magyar piac összeköttetéseinek mérvét, annak éles bizonyítékául szolgál az, hogy mindazok az összeköttetések, amelyek állami jóváhagyását cőte formájában nem igényelték, vagyis elsősorban a rövidlejáratú hitelek, különösen az úgynevezett váltópenziós hitelek milyen könnyűséggel találtak elhelyezést a francia piacon és hogy egyáltalán az olyan kapcsolatok, amelyek cőte megadása nélkül voltak szerezhetők, elég tekintélyes mértékben vitettek keresztül. A háború utáni gazdasági vonatkozások Franciaország és Magyarország között, amelyeket első években a kiegyezések nehéz munkája töltött ki, egészen a mai napig nem tudtak komoly jelleget ölteni. A világégés utáni mentalitás sehol a háborús izgatás méreganyaga által annyira inficiálva nem lett, mint Franciaországban. A magyar vonatkozások kialakulását lényegesen nehezítette a kis-entente ellenséges magatartása és az az aknamunka, amelyet ellenünk állandó rendszerességgel folytattak. A frankhamisítás tragikus operettje elég súlyosan fokozta az ellenséges hangulatot. Végül az olasz-magyar-entente, különösen abban az időben, amikor az Olaszország és Franciaország közötti ellentét egészen az utóbbi időkig igen élesen hegyeződött ki, bizonyára nem szolgált Franciaországban a magyar gazdasági érdekek javára. Hogy ebben a helyzetben hogyan látom Magyarországon a »francia orientáció« kiépítésének lehetőségeit, azt annál helyesebbnek tartom egy következő cikkben elmondani, mert egyelőre a belpolitikai orientációban sem látunk valami nagyon tisztán.