Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Európa végzetes napjai

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LHU HIVATALOS LAPJA XII. ÉVFOLYAM 7. SZ. BUDAPEST 1931 JÍLIÜS Európa végzetes napjai Irta Madarassy-Beck Gyula báró Május 16-án »Európa alkonya« cimmel cikket irtani az Újságban, amelyben Spengler 1920-ban megjelent monumentális történelemfilozófiai munkájára, az »Untergang des Abendlandes«-re való hivatkozással felvetettem azt a kérdést, hogy nem-e jutottunk el ahhoz az epochához, amely az európai kapitalisztikus rendszernek és ezzel együtt az évszázadokon keresztül felépitett európai kultúrának és civilizációnak pusztulását jelenti? Felvetettem azt a kérdést, hogy megáll-e egy hatalmas történelemfilozófiai krizisteória, ugy, ahogy a kapitalista világrend gazdaságtudománya kicsinyben megteremtette a visszatérő ökonomikus krizisek teóriáját? Hogy tényleg halálra van-e Ítélve az egész európai civilizáció, ugy, ahogy összeomlottak részben egészen nyomtalanul nagy, ősrégi kultúrák, és ahogy a középkor sötétségébe belefulladt a görög-római alkotások nagyszerűsége. Spengler könyve már 1917-ben be volt fejezve. Megiródott tehát ez a mü anélkül, hogy az iró az utolsó tizennégy esztendő világfejlődésének megdöbbentő képét ismerhette volna. Már pedig ennek az epochának, de különösen az utolsó három év eseményei minden gondolkodó emberben azt az érzést kelL, hogy létrehozzák, hogy a Spengler-féle elmélet valószinüvé tétele ijesztő gyorsasággal jelentkezik. A világ egész gazdasági rendszere súlyosan beteg, orvosilag szólva: az elöregedés félreismerhetetlen jeleit mutatja. A mai világgazdaságban mindenekelőtt az egészséges, természetes reakció hiányzik és mint tipikus öregségi tünet, hiányzik a regeneráló erő. Ha már most tisztában kell lennünk azzal, hogy egész civilizációnk és kultúránk, minden amit évszázados, hatalmas és csodálatos emberi munka megteremtett, mindaz, amiben az emberi alkotóerő nagysága megnyilatkozik, függvénye gazdasági rendszerünknek, ez veszedelmesen igazolni látszik Spengler próféciáját. A nemzetek minden mértéket meghaladó egocentrikus politikája, a jólétnek minden megértés nélkül, egymás rovására való keresése, az emberi szolidaritás érzésének folytonos elhalványulása, kicsinyes béka-egér harcoknak kolerikus kezelése mellett a dolgok nagy összefüggéseinek meg nem látása, a helyzet követelményeivel szemben való értelmetlenség és ehelyett régi, tartalmukat vesztett sablonokhoz való ragaszkodás, aggasztó aggkori tünetek, amelyek Európa testén egy komoly orvosi diagnózis pontosságával mutathatók ki. És egészen bizonyos az, hogy a háború utáni páratlan prosperityjében, a fiatal erőnek annyi rugalmasságát mutató Egyesült Államok sem birják magukat egészen kivonni az európai behatások következményei alól. Gyakorlatilag a népek egymásközötti hermetikus elzárkózása, a racionális nemzetközi munkamegosztás helyett keresztülvihetetlen autarkikus törekvések, a termelés és fogyasztás harmóniájának súlyos és a gyógyulás semmiféle jelét nem mutató megbomlása, amelyet antikapitalisztikus belső, mesterséges árképzések is megzavarnak, a győző államok túlhajtott fegyverkezése, ezzel együtt állandóan a háborús lehetőségek földalatti moraja, egy példátlan túladóztatás, amely nem utolsó sorban a mi kapitalisztikus világrendünket gyilkoló etatizmus tultengésével van kapcsolatban, a krizissel és a technika hihetetlen gyors fejlődésével együtt a munkanélküliség ijesztő fokozódása, mindezek következtében az egészséges gazdasági megélhetés alapprincipiumának. a bizalomnak további megrendülése, amelyet már eléggé megingatott a háborúnak közjogilag és magánjogilag teljesen igazságtalan és értelmetlen likvidálása, különösen a gazdaságilag tarthatatlan és szükségszerűen feneketlen krizishez vezető hadikárpótlások rendszere, — Európa súlyos megbetegedésének világos tünetei. Az összes államok politikai irányitói úgyszólván az egész vonalon azt cselekszik, aminek helytelenségéről pro foro interno kell, hogy meggyőződve legyenek. Az úgyis lecsökkent, aláásott regeneráló erő, a gazdasági életben rendszeresen tovább gyöngittetik. Utaltam arra is, hogy ezzel a legyöngült, beteg, napról-napra sorvadó kapitalizmussal szemben, amelynek tehetetlensége és eltévelyedései mindinkább fokozzák az elégedetlenséget és a bizalmatlanságot és ezzel minden antikapitalisztikus izgatásnak talaját készítik elő, keleten, a világ egyhatod részét kitevő területen, 150 millió emberre kitérjedőleg, gigantikus méretekben, egy uj gazdasági rendszer, sőt jobban mondva egy uj gazdasági vallás épiti ki soha nem látott gyorsasággal, soha nem tapasztalt merészséggel, a maga termelését. A szovjet, mely a munkás jólétének, a munka marxista értelemben való megfelelő jutalmazásának elvét tűzte zászlajára, az egyiptomi fáraók rabszolgarendszerét megcsúfoló nélkülözések melletti produkcióval, a vele való gazdasági verseny felvételét lehetetlenné teszi a kapitalista államok részére. A mezőgazdasági dumping hatásait már minden tagunkban érezzük, az ipari dumping első fecskéi a szappanban és izzólámpában már jelentkeztek. Hogy az ötéves terv teljesen keresztülvihető-e Stalin és társainak elgondolása szerint, hogy mennyire fognak akadályul szolgálni a kvalitásos munkás hiánya és valutáris szempontok, másodrendű kérdés. A lényeg az, hogy aMr sikerül tökéletesen, akár nem az a páratlan merészségű elgondolás, amely a Pjetiletka alapját képezi, mindenesetre, ha nem is tud majd oly mértékben alkotni, mint ahogy az a kommün Íróasztalai mellett kidolgoztatott, elég erős lesz ahhoz a romboló munkához, amelynek kifejezett és bevallott tendenciája a beteg európai kapitalizmus ellen irányul. Ma még a gyűlölet kárörömével nézi a kapitalizmus