Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Nem akarom, hogy zászlónk továbbra is igazságtalanságot takarjon! Roux francia publicista a trianoni béke reviziójáért

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 június vészit cl mindent, semhogy valamit visszaadjon. A nemzetek hasonlítanak azokhoz a pereskedőkhöz, akik nem annyira azért fordulnak ügyvédhez, hogy jóta,náccsal lássa el őket, hanem azért, hogy ellen­felüknek ártson.« Pedig igy vesztükbe rohannak. Georges Roux reálpolitikát hirdet, mely szerinte egyedül vezethetné ki Európát mai veszedelmes hely­zetéből. Az idealizmus és a materializmus közt kö­zépúton van a realizmus, mely a tények elfogulatlan bírálata alapján egyaránt figyelembe veszi a morális és materiális tényezőket, mint politikai hatóerőket. Ezeknek az erőknek súlya kell, hogy megszabja a politikai cselekvés irányát. És Georges Roux e té­telnek megfelelően mérlegre helyezi a békeszerződé­seket, aztán megjelöli azokat a rendelkezéseket, me­lyekét könnyűnek talált. A békék valamennyi igazságtalansága közül a legnagyobb hatást éppen az gyakorolta Georges Roux-ra, mely a magyar nemzetet sújtotta. Ezért könyvének jelentékeny részét a trianoni béke kö­vetkezményeinek szenteli. »Ez a béke — irja — olyan légkörben jött létre, mely különösen alkal­matlan volt észszerű és tartós alkotásokra. A sza­bályozó szerep a nagyhatalmak államférfiait illette meg, de ők csak kevéssé ismerték ezeket a közép­európai távoli vidékeket. Tényleg tehát a terjesz­kedni akaró fiatal népeknek hagytak szabad kezet s a dolgot rábízták a bátor szerbekre, a románokra, Franciaország eme kedvenceire és főleg két csehre, a\kiknek jelentékeny befolyásuk volt a béke kidol­gozása idején. Masaryk és Benes kiváló férfiak voltak mind a ketten, értelem, műveltség, elhatá­rozóképesség és hajlékonyság tekintetében. Nekik köszönhető Csehszlovákiának, ennek a történelem­ben ismeretlen, meglepő államnak létrehozatala.^ Majd előadja Magyarország veszteségeit s hangsú­lyozza, hogy »nemcsak kisebbségeit vették el, ha­nem nagykiterjedésű tiszta magyarlakta területeket is. Nyilvánvaló, hogy a magyarok nem fogadhatják el ezt az erőszakos megcsonkitást, mely a népek jogai rovására ment végbe és anélkül, hogy az érdekel­teket megkérdezték volna. Egyetlen népszavazás ren­deltetett el 1921-ben, Sopronban s annak kimenetele is kedvező volt a magyarokra.« Georges Roux szerint a magyar határok dolgán sürgősen kell segíteni. A mai állapot tarthatatlan. ^Elképesztő megállapítani — kiált fel —, hogy a huszadik században Franciaország egy uj »Lengyel­országota teremtett Magyarország feldarabolásával s hozzáteszi: »nem akarom, hogy zászlónk továbbra is igazságtalanságokat takarjon^. A határrevizió kérdésében nemcsak a néprajzi szempontot tekinti irányadónak; szerinte a kérdést az általános dunai probléma keretei közé kell he­lyezni s ugy keresni a legigazságosabb és legcélsze­rűbb megoldást. Szerb, jugoszláv, román és cseh vi­szonylatban külön-külön vizsgálja a határai ódosi­tás ügyét. Véleménye szerint legkönnyebb megegye­zésre jutni a jugoszláv-magyar határ mentén: 400 ezer magyar térhetne vissza Magyarországhoz egy csekély kiterjedésű terület visszacsatolásával, anél­kül, hogy Jugoszlávia komoly veszteséget szenvedne. A nyereség számára pedig jelentős volna: baráti viszonyba léphetne a magyar nemzettel, mely a szerb népet katonai erényeiért mindig becsülte. A határmenti revizió Romániával is könnyen kenetsztülvihető volna, de megnehezíti a dolgot az oláh gyűrűvel övezett erdélyi székelység kérdése. A székelyeknek mindenesetre széleskörű autonómiát kellene adni s a szerző reméli, hogy az intelligens román nép hamarosan erre a belátásra fog jutni. A legsúlyosabb szerinte a felvidéki probléma: itt a magyarlakta területek visszacsatolásának fizikai aka­dálya ugyan nincsen, de felvethető a kérdés, hogy ebben az esetben Csehszlovákia életképes maradna-e. Éppen azért, itt nem számit megegyezésre; Francia­országnak választania kell a csehek és a magya­rok közt. Elismeri a cseh nép jó tulajdonságait, a poroszokra emlékeztető szervezőképességét, hangya­szorgalmát, de mindez sem elegendő a sajátságom csehszlovák állam fenntartásához. Hiszen csehszlo­vák szó maga is afféle tákolmány: csak cseh és tót nemzet van, csehszlovák nyelvről, népről nem is lehet beszélni. Csehszlovákia voltaképen a Quai d'Orsay utolsó találmánya. Franciaország ugy te­remtette meg a semmiből Csehszlovákiát, mint az Atya Isten a világot.« Az ott élő különféle népe­ket csak laza kapcsok fűzik egybe s még a föld­rajzi összetartozás is hiányzik ahhoz, hogy ez az alakulat sokáig fennmaradhasson. Nem is csoda, hogy ez a köztársaság kénytelen a diktaturális el­nyomás eszközeit is igénybe venni a természetelle­nes egység épségbentartására. Georges Roux éppen azért erősen kétkedik abban, hogy a csehszlovák állam mai határait hosszú ideig megőrizhesse. Fel­fogása szerint a francia politika téves uton jár, mikor ebben a tökéletlen, katonai szempontból ér­téktelen országban keres támaszt középeurópai ér­dekeinek biztositására. Célszerűbb volna a reviziót keresztülhajtva magyar, lengyel és szerb szövet ­ségre támaszkodni. Georges Roux-t ugyan senki sem vádolhatja meg azzal, hogy elfogult a magyarokkal szemben. Ha a revizió tekintetében egyet is ért velünk, egyébiránt szigorúan birál meg. Francia s ezért nem lehet tőle zokon venni, hogy nem mindenben ért meg mini­ket. Sokszor jogosult, helyenkint azonban vitatható kritikai megállapításait szivesen viseljük el, mert minden szavával meggyőz arról, hogy az igazság keresése vezeti. Nagyon érdekesek egyéb fejtegetései is, melyek a német-lengyel, olasz-francia ellentétre és az An­schluss-ra vonatkoznak. Az objektivitásra való tö­rekvést és az alapos felkészültséget sehol sem lehet tőle elvitatni. Georges Roux nem kivánja a békeszerződések általános revízióját. Hiszen a párizsi békékben a sok rossz mellett van jó is; a fenntarthatatlan intéz­kedések mellett maradandó rendelkezéseket is tar­talmaznak. Ő Európát akarja revizió alá venni, a rosszul megvont határok helyi módosításával, nem pedig a Népszövetség utján. ^Franciaországnak erkölcsi érdeke a békék re­víziójára irányuló politikát kezdeményezni. Fran­ciaország erkölcsi nagyságát fogja növelni, hogyha ennek az ellenállhatatlan nagy mozgalomnak irányí­tását kezébe veszi.« Az olvasó nehezen vonhatja ki magát ennek a nagy meggyőző erővel irt tanulmánynak hatása alól. Georges Roux sorra veszi a revizióval szemben fel­hozható es felhozott összes ellenérveket s egyenkint megdönti őket. Valóban jó szolgálatot tesz köny­vével nemzetének és az európai béke ügyének. Mi magyarok pedig ujabb bizonyságot találunk benne arra, hogy a revíziós mozgalom feltartóztathatatlanul halad célja felé. Honti Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom