Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Nők a revízióért 1. [r.]

1931 június MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 A VILÁGŰRBEN — Utazás a sztratoszférában — A Magyar Külpolitika számára rajzolta Gáspár Antat A ROMÁN KOLLÉGA: Nem jó volna már leszállni? Még megfulladunk ebben az elszigetelt gömbben. ! •' BENES: Sajnos, végleg elvesztettük lábunk alól a talajt. Továbbra is ég és föld között fogunk lebegni. KNők a revízióért Irta Sz. Sólymos Bea Xi. »Quo vadis Pax?« — csendült ki Pékár Gyulának a Magyar Külpolitikában »A genfi játék« cimmel megjelent pompás cikkéből. Ez a feljajdulás azóta szállóige lett. A Quo vadis Pax? — csendült ki Pékár Gyudése átjárta a magyar nők lelkét és delejes sugarakkal áthidalta az óceánokat. A közöny zsibbadtságába fásult országok szive kezd már felénk nyiladozni, és ennek irányításában asszonyok munkája is segített. A természet rendje szerint is férfiak csinálják a háborút — és asszonyok — a békét. Ezt a világháború eseményei legeklatánsabban bizonyították. A véres frontokat férfiak teremtették, míg a jajok elcsititása, a sebek bekötözése, az irgalom gyakorlása, egyszóval a Karitász a nők feladata volt. Amig a világháborút megelőző évek társadalmi tömörülései a békés élet szociális problémáinak helyi jellegű megoldásait tűzték ki célul — a háború alatt és után általános érdekűvé és monstre jellegűvé nőtték ki magukat. Az egyesületi szervezkedések és célok megsokasodtak, amelyek a háborúk és forradalmi megrázkódások deslruálását a régi rend visszaállításával, illetve a konstruálással igyekeztek ellensúlyozni. Ezek a társadalmi szervezkedések idők folyamán mind jobban előtérbe kerültek, mert a kor teremtette problémák sok részben nyertek általuk megoldást, enyhületet. S mivel ezek a társadalmi szervezkedések rendszerint áldozatokon, önzetlenségen, lemondáson, kitartáson és önfeláldozáson épülnek fel, természetüknél fogva a női lelken keresztül tudnak tökéletesen érvényre jutni. így szerveződtek meg a világháború alatt az önkéntes hadikórházak,