Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - A trianoni végeken. Somogy vármegye és Kaposvár Trianon után

lítái július MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 /A trianoni végeken Somogy vármegye és Kaposvár Trianon után Kaposvár, július hó. Somogyország Dunántúlnak a legnagyobb kiterjedésű vármegyéje. Nagyságban Csonka-Magyarországon Pest vármegye után következik. Közigazgatási beosztása talán a legtökéletesebb az egész országban. A megye járásai ideális vasutvonalakkal és utakkal kapcsolódnak a megye szivéhez, Kaposvárhoz. A hatalmas vármegye székháza uralja a város szivét, ahonnét mint valami kis parlamentből igazgatja az Dr. STEPHAICH PÁL, Somogy vármegye alispánja öntudatos somogyi magyarság életét a vármegye érdekes, szikár megjelenésű és energikus kezű alispánja, dr. Stephaich Pál. Az alispán ur hivatalában szives előzékenységgel fogad és igazi szeretttel beszélget a somogyi népről, mintha saját gyermekeiről folyna a diskurzus. A nép érdekeinél talán csak a békerevizió gondolatát viseli jobban a szivén, úgyannyira, hogy a Reviziiós Liga munkáját személyesen vezeti az egész vármegye területén, mint a körzeti liga elnöke. »A somogyi népnek speciális lelki világa van — válaszolt érdeklődésünkre, — mely a mai trianoni Magyarországon éppen olyan erős mentsvára a nemzeti gondolatnak, mint volt a közelmúlt világháborúban, amikor a somogyi bakák tettrekészsége, bátorsága és véráldozata világhírűvé vált. A megszállott területi magyarság, az ide menekült és kiutasított sok százezer magyar lelkében a magyar történelmi gondolat, röviden Nagy-Magyarország ideálja valahogy elsősorban a lokálpatriótizmus jellegével bír. A felvidéki menekült magyar elsősorban a saját szülőfaluja vagy városa felszabadulásáért él, küzd és dolgozik, ahogyan a délvidéki magyar Bácskáért, Bánátért és az erdélyi magyar elsősorban Erdélyországért kész akár vérét is ontani. Ez a lelkiség ismeretlen a somogyi magyarban, mert ö nem lát közvetlenül a saját szántóföldjén trianoni cölöpöket, az oláh megszállás réme sem dult keresztül falvaikon s éppen ezért egységesen, együttesen és egyformán, önzetlenül, tiszta hazaszeretetből áti őrt a csonkitatlan Nagy-Magyarorszság mellett. A békerevizió harcában is, amely a béke minden megengedett eszközét kihasználja a győzelem kivivására, újból és mindig azzal az átfogó, 63 vármegyét egybefoglaló, igazi magyar hazaszeretettel küzd, mint ahogy ma minden magyar ember teszi, amikor a Magyar Revíziós Liga egész országot egybefogó mozgalmában lelkes áldozatkészségével bekapcsolódik.« További érdeklődésünkre a megye déli határára, a Drávára terelődik a szó. Valóságos felháborodással ecseteli a drávamenti magyar- és horvátnyelvü lakosság lehetetlen életét, amelyet a trianoni határ idézett elő. »Napnál világosabb, — mondja — hisz már több, mint 10 év igazolja, hogy a Dráva nemcsak gazdasági határ nem lehet, de komoly politikai határ sem. Ez ellen maga a folyó tiltakozik a legjobban. A Dráva kanyargása már ősidők óta hol az egyik, hol a másik partról szaggatta le a bőven termő földeket. A Drávának ezt a rakoncátlan természetét azonban a régi Nagy-Magyarország okszerű vizszabályozó politikája a rendes mederbe terelte. Trianon óta azonban a vizszabályozás rendszere csődöt mondott, mert a két parton a jóbarátokat elhidegitette eggmástól az ádázlelkü rabló-politika. A túlsó parton ugyanis a Dráva kanyarulatainál úgynevezett »sarkantyukat« helyeznek el a viz sodrában, amelyet gyorsaságában a »sarkantyuk« felfokoznak és az innenső partra zúdítják az erősen sodródó vizet, aminek következtében hatalmas partdarabok szakadnak le — évek alatt sok katasztrális hold — a csonka ország testéből, amelyet azután a tovább sodródó viz a túlsó parton újra lerak. így lehet ma is ingyen földhöz jutni a rablók országában. Az ilyen y>sarkantyuzások<i azután évekig tartó diplomáciai tárgyalásokat idéznek elő és a munkáskezü partmenti lakosság hosszú évekig várhat, amig > elsarkantyuzott« földjéért kártalanítják.« y>Meg kell említenem még a Dráva halait is. EzeSOMOGY VÁRMEGYE SZÉKHÁZA