Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - A trianoni végeken. Somogy vármegye és Kaposvár Trianon után

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 július ket a szegény hüllőket sem kímélte meg Trianon. Békében ugyanis a halászat a Dráván rendezve volt. Volt tilalmi idő, amikor a halakat nem volt szabad halászni. Ez különben az egész világon igy van, ahol kulturemberck élnek. Trianon óta a Dráva túlsó oldalán ismeretlen a tilalmi idő, amely a halak életére és szaporodására oly nagy fontossággal bir. Az év minden szakában egyforma eréllyel halásznak a Dráva túlsó partján, aminek következtében a túlsó parti lakosság a halászat révén kiváltságos előnyökhöz és jómódhoz jut. Ez a lehetetlen rendszer a Dráva innenső partján élő halászcsaládok megélhetését a megsemmisüléssel fenyegette és igy kénytelenek voltunk mi is engedélyezni a mi lakosainknak az állandó halászatot a tilalmi idő betartása nélkül. Hogy ennek mi lesz a következménye, az természetszerűleg adódik, mert ezzel a rendszerrel hamarosan számolhatunk a Dráva halállományának teljes kiirtásával.a. Azt is kevesen tudják, hogy Somogy vármegye határa néhány ponton, egy-egy erösebb kanyarulatnál átlép a Dráván túlra is. De éppen igy átlép Jugoszlávia határa is a Dráván innenre, sőt egyikhelyen élesen beleharap a csonka ország testébe. Ez a harapás Góla közelében van, ahol egyik vasutvonalunk közepéből minden indokolás és természetes adottság nélkül pár száz méter távolságú részt tart megszállás alatt, egyedül abból a stratégiai elgondolásból, hogy a határkilépő vasútállomásunkat, konfliktus esetén elzárhassa. Tehát a trianoni határ megállapítás természetellenes esztelenségei Somogy vármegye alsó határát sem kímélték meg.« »Van azonban egy, amihez Trianon pusztító keze nem tudott hozzáférközni, ez a somogyi nép öntudatos hazaszeretete, amely különösen a drávaparti lakosságban lángol erősen. A drávaparti magyar- és horvátnyelvü lakosság kitartása és izzó hazaszeretete minden dicséretet megérdemel. A partmentén élő józan és okos földmives nép tisztán látja maga előtt az esztelen békeszerződés pusztításait, mely mint kegyetlen korbács nap-nap mellett végigsuhint rajtuk, amint bennünket nem parti lakosokat sem kiméi meg a maga gazdasági csapásaival. Mindez csak emeli és erősiti a somogyi nép lelkét és akaratát, hogy a trianoni rabigát lerázza, a békerevizió mielőbbi kiharcolásával. A küzdelem nehéz, de a győzelem biztos, amelynek napja már derengeni kezd Nyugat felől, a józan belátásu, amerikai népnek Európa sorsába való erélyes beavatkozásával.^ IGAZSÁGÜGYI PALOTA KAPOSVÁRON Dr. Vétek György polgármester nyilatkozata A somogyi nép ritkán szokott hallatni magáról. Legutoljára a világháborúban hivta magára a figyelmet legerőteljesebben, amikor a somogyi bakák az egész világnak megmutatták kivételes erejüket, tudásukat és izzó hazaszeretetüket. Kaposvár a maga 1600, a somogyi lankák pedig a többi sokezer hősi áldozatával roppant súlyos vérdijat fizettek a haza védelmében. A csendes és nagyszorgalmu somogyi nép ma is hősök módjára viselkedik, mert gazdasági erejének minden idegszálával tartja most is a Dr. VÉTEK GYÖRGY, kormányfőtanúcsos, Kaposvár polgármestere frontot a nemzet gazdasági életének azon a szélesre kiépitett országútján, mely az ország szivéből az Adria kéklő öbléig, Fiúméig vezet. Sorompót vont ugyanis az esztelenség erre a valamikor népes országútra, mely az igazi munkás, boldog élet hordozója volt országok, sőt földrészek között. Jóllehet a békebeli 7000 tehervonat helyett most csak 2000 itat évente Kaposváron, az elmúlt trianoni évek alatt a megye és város életerős népe mégis pótolta a fejlődésben és haladásban mindazt, amiben a világháború és a vörös uralom megakadályozta ugy, hogy Dunántúl valamennyi városa közül ezen évek alatt Kaposvár fejlődött a legtöbbet és a legszebben. Dr. Vétek Györgyöt, Kaposvárnak immár közel tizéves polgármesterét bármelyik nyugati állam városa megirigyelhetné, azokért a jövőbe látó, nagyvonalú alkotásokért, amelyekben tisztán a lakosság erejére támaszkodva, kivételes képességeivel és kitartó munkájával a megye székhelyét részesitette. Érdeklődésünkre a következőket mondta a csendben dolgozó »Somogy ország« életéről. — Valahányszor Kaposvárról érdeklődnek nálam — kezdi beszédét — ösztönszerűleg Fiume jut eszembe. Ugy érzem, mintha a vasútállomáson lennék, ahol ma is Kaposvárral kezdik és Fiúméval végzik a déli gyorsvonat indulásánál az állomások bemondását. Valóban az élet kötötte össze és állította egy vonalba a két várost.