Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Harc az idegenért

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember IDEOEMFORÍoMOM RO^fATWElETŐ TÁBORI ÜORMÉL Harc az idegenért. A magyar propaganda legsúlyosabb hiányossága. Már augusztus elején, amikor először jelezték Gaston Gértttd francia idegenforgalmi miniszter budapesti látogatását, izgalmas viták folytak az idegenforgalom u,j módszerei] ül. Nagyarányú reformok, kemény küzdelmek indulnak meg Európa legtöbb államában az idegenforgalmi akció körül és csak természetes, hogy bennünket sem hagy közömbösen ez a forrongás. Amit a francia tour de tourisme-nak nevez, az föltűnően megváltozott az utóbbi években. Az utazás kedvelői uj meg uj utakat keresnek, a változatosság törvénye néha meglepő helyre kanyaritja félre az utasfolyamokat s az általános gazdasági vál ság, amelynek utazási vonatkozásait más cikkben ismertettem, még sokkal bonyolultabbá tette a helyzetet. A mai viszonyok közt. az idegenforgalmi mintahelyek is, amelyek ezerféle vonzóerőt, tudnak kifejteni, a propaganda uj eszközeit kénytelenek alkalmazni. A csábitó szórakozások szajnaparti városa, ahová éji bogarak módjára sokezrével röpül a szeszre és kultúrára is szomjúhozó amerikai és annyi más külföldi, megdöbbentő tapasztalásokat szerzett az utazási divatfordulások nyomán. Már nem a sablon és a véletlen eredménye, hogy például az óceánon túlról jövő első utja Párizsba, vagy máshová vezet-e. A newyorki mammntbankok uj aktivitásra szorították az óriási hajóstársaságokat, amelyek konszernjeikbe tartoznak. Miután a kivándorlási kvótát annyira megszigorították, uj utaselemekről kellett gondoskodni. A kivándorló-osztályokat átalakították tourist-classokká, és kéjutazókat toboroztak Amerika minden részéből. Kezdtek azután beleszólni az általuk küldött rengeteg számú utas európai irányításába is. Az American Express tucatszámra nyitotta európai irodáit. Raymond and Yitcomb nevét kezdik már nagyon is megjegyezni s a kormányokat is foglalkoztatják az olyan adatok, mint pl. hogy az egész Amerikának fizetett háborús adósság (212 millió dollár) harmadrészét sem teszi ki 1929-ben annak az öszszegnek, amit az amerikai turisták külföldön kiadtak. (745 millió dollár volt s ebben már nincs benn az a pénz, amit az amerikai hajóstársaságok kaptak.) Nem akarom itt részletezni azoknak adatait, akik 1930-ban elkerülték Franciaországot. Elég most annyi, hogy a franciák gyorsan levonták a konzekvenciákat, külön minisztériumi főosztályt szerveztek az idegenforgalom érdekében, 1930-ra tízmillió frankot utallak ki propagandára és Ne"\vyorkban egész felhőkarcolót épitettek, amelynek minden emeletén más-más francia város, fürdőhely stb. terményei és egyéb értékei kapnak eredeti formák között ötletes alkalmakat a megismerésre. Harmincmillió frank a következő évi költség. Hogy mennyire érdemes és kell is az ilyen beruházó költség, azt nagyarányú hiteles eredmények világítják meg. Legutóbb a kis Svájc 1929. évi budgetjéről tartott dr. Ehrensperger előadást és kimutatta, hogy a 697 millió svájci frank fölöslegnek több mint a felét a külföldiek idegenforgalma szolgáltatta. Svájcba az utóbbi évek alatt külföldi utasok átlag 380 millió frankot hoztak, mig a külföldön utazó svájciak évenként kb. 81) millió Frankot adtak ki, úgyhogy az aktivá különbség kerek 3ÖÖ millió frank. Ezzel kapcsolatos a svájci bankoknak az a növekvő szerepe, amelyet a nemzetközi tőkeforgalomban értek el. Németország a propaganda alapjait jelentősen növelte. A párizsi Avenue de L'Operán olyan boltos-irodát nyitott, amely egymaga többe kerül, mint a Magyar Országos Idegenforgalmi Tanács három esztendei költségvetése. Newyorkban és másutt hasonlóan nagyarányú propagandaszervek létesültek. Még a kis Ausztria is óriási mértékben túlszárnyalja Magyarországot az idegenforgalmi hasznos befektetések dolgában. Egymillió schillinget ad Bécs; az állam külön másfélmillió schillinget szavazott meg a propaganda évi budgetjére s az egyes tartományok és városok még külön adnak. A mi Idegenforgalmi Tanácsunk mindössze 100.000 pengőt kap és dr. Miidós Elemér főtitkár legnagyobb agilitása sem pótolhatja a pénzhiányt. Elmaradt nálunk a gyönyörűen kitervelt idegenforgalmi Kiállítás, sőt szégyenszemre több külföldi expozición sem vehettünk részt. így idén Drezdában. Liége idegenforgalmi kiállításán is kitűnő propagandaalkalmakat mulasztottunk el. Nizza városa már most hirdeti, hogy milyen nagyszabású- idegenforgalmi kiállítást rendez 1932—33-i szezonjában és állandó „összeurópai szervezet" megalapítására is fölhasználja az alkalmat, amely a kereskedelmi kapcsolatokat is ki akarja mélyíteni Európa államaiban. Ahányszor ilyen kiállításokról értesítést kapunk, rendszerint az utolsó hetekben, kajokodva csapják össze az anyagot, ha egyáltalán bérelnek valami kis helyet. Bruxellesi jelentés közli, hogy a belga kormány az Ostende és Spa fürdőkben engedélyezett játékkaszinó mellé Knocke, Namur és Dinant számára is kiadta az engedélyt, hogy állami ellenérzéssel így lendítsék föl a szezon alatt nemzetközi forgalmukat. A francia kormány hasonló kedvezményeket adott. Egyáltalán nem akarok itt játékbank-reformokat ajánlani, csak mint apró jellemző adatot közlöm, hogy olyan országokba, amelyek pedig nálunk hasonlíthatatlanul nagyobb forgalmat tudnak kimutatni, uj meg uj támogatást adnak az idegenforgalomra való tekintettel; nálunk pedig az uj fürdőtörvény is uj terheket ró a közönségre és az érdekeltekre. A szerbek, horvátok és szlovének királya épp mostanában hagyta jóvá azt az uj törvényt,