Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A háborus bünösség nagy pere

Í2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember prioritással együtt a mi háborús ártatlanságunkat is és levegye rólunk végre a háborús bűnösség tiz éve ránk sütött erkölcsi és anyagi bélyegét! Kissé meglep, hogy Poincaré cseppet se háborodik fel a francia Sárgakönyv immár konstatált hamisításain, inkább mentegetöen jegyzi meg: .,a Sárgakonyv szerkesztői nyilván az események időrendjét akarták pontosabban rögzíteni s megengedhetőnek tartották, hogy az orosz mozgósítást jelentő (F, 1 is) sürgönyhöz az ön (Gérin) által hamisításnak lel. in telt szavakat hozzátoldják." Hát ez az okoskodás se fogadható el, — a német gióf Montgelas tábornok a következő kritikával felel Poincaré e fenti soraira: „Ha az ember a) egy július 30. estéjéről datált pétervári sürgönyből (F. 102) törli a következő sorokat: „az orosz kormány elhatározta, hogy titokban megkezdi az általános mozgósítás végrehajtását," — b) ha a július 31. délről datált pétervári mozgósítási sürgöny (F. 118) nyolc szavához nyolcvan — csupa hazug — szót hozzáhamisit, — c) ha a július 31. estéjéről keltezett s az osztrák-magyar mozgósítást jelpntő bécsi sürgöny (F. 115) szóvegébe e szavakat csempészi be: „ma kora reggel" (á la premiere heure), — d) ha végül egy július 31. estéjéről datált másik bécsi sürgönyt, mely azt jelenti, hogy ép must jelent meg az osztrák-magyar mozgósítás rendelete, — tudatos kezek elsikkasztanak ... — akkor az illetők célja nem „a valóság pontosabb rögzítése", hanem valótlanságok célzatos állítása és politikai rendszerbe való beállítása. Igazán kár, hogy Párizsban a hivatalos világ még mindig nem akarja „megtagadni a Sárgakönyv ehhez hasonló óiiási hamisításainak a sorozatát." — * Poincaré „lényegtelen apróságoknak" lat ja ezeket, ..melyek szokásosak a diplomáciában és semmiesetre se a közönség félrevezetését célozhatták" l'zt ismét kétségbe kell vonnunk, mert hisz itt nem szavakról, hanem okmányok egész értelmének az eltorzitásáról van szó. A cél mindenesetre az volt: a mozgósítási dátumok meghamisításával a prioritást s vele együtt a háború felidézésének a bűnét az ellenfél, vagyis a mi nyakunkba zúdítani. Ez sikerült is. Poincaré ma is rendületlenül mentegeti a szerb kormányt, melyre „semmikép se lehetett rábizonyítani, hogy a szerajevói merényletről tudott volna", — Ljuba Jo vanovics és Edith Durham bizonyítékai ellenére „legfeljebb alantas tényezők üzelmeit" látja a szerajevói vérben ... ejnye, hát Tankosics őrnagy és Dimitrievics Ápisz Drayutin vezérkari ezredes (!), aki a Narodna Odbrana, a Fekete. Kéz egyik fővezetője volt s Principet lőni tanította, — „alantas tényezők?!" Dimitrievics Drayutin ezredes, kit a hírhedt szaloniki-i pörben a szerb kormány ép azért végeztetett ki oly könyörtelenül, mert bizonyos adatai voltak és sokat elmondhatott volna, — bizonyára nagyon tiltakoznék személyének „alantas tényezővé" való degradálása ellen. Hja, a multak Shakespeare legsötétebb lapjaira emlékeztető véres árnyai... ne gondolják, kérem, mi nem henye kellemetlenkedési viszketegböl emlegetjük most mindezt, de elvégre is, mikor a galádul megcsonkított és bű nősnek bélyegzett ezeréves tisztességü magyar nemzetről van szó s mikor ép ezt a mi háborús bűnösségünket tárgyalják mérvadó franciák magul, közt, - bármennyire csak szenvedőén érdekelt nézői vagyunk is ennek a francia „tisztázásnak" — tán mégis csak rámutathatunk arra, hogy ha bűn kell, ott az a szerajevói bűn. ami a világháborút igazában elindította, ezl piszkálják, ezt kutassák a francia igazság-keresők! Tudom, kényes feladat, hisz a francia tankönyvekben (az amerikai Hayes professzor kutatásai szerint) tiz év óta azt tanítják, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst „anarchisták" (?!) ölték meg, hogy Szerbia szűzfehéren ártatlan áldozati bárány s az öt védő francia-orosz szövetség nem tudta a háborút erőszakoló Vilmos császárral szemben a békét fenntartani . . . tudom én mindezt, de azt is tudom, hogy a nemes francia nemzet, mely annyi fenkölt eszményért ontotta már vérét, az igazság előtt se fog félúton állva maradni. Elsősorban is miért nem szólítja fel Poincaré ur szerb szövetségesét, adja ki Belgrád végre a maga tizenhat év óta sürgetett szines könyvét: adatait! Ha a többi nemzet mind kiadta már a maga sárga, kék, zöld, narancs stb. könyveit, miért habozik még mindig Szerbia, miért nem adja ki a maga ... vörös könyvét? Eljött a végleges tisztázás szükségének a perce, mely után talán a jobban informált Poincaré se fogja többé azt vallani, amit még ma is hangoztat, hogy „a német és osztrák-magyar kormány bűnösségének bizonyítékai nem tűrnek kételyt". Rajta, állunk a bizonyítékok elé, ki a napra, az igazság napjára, — hisz pellengéren állunk már tizenkét esztendeje a világ előtt! Hogy döntően fontos hamisítások történtek, azt Poincaré a Sárgakönyv F. 11S. sz. okmánya alkalmából most már maga is elismeri s ezzel belátja, hogy az orosz mozgósítás eddigi tézise továbbra fenn nem tartható: az az eddigi antant-taktika, hogy a háborukezdés bűnél a mi nyakunkba varrják, ennek folytán csődöt mond. Hiába jelenti ki Herriot 1922 július 6-án a francia kamarában: elolvasta a Fekete Könyvet és semmi terhelői nem talál benne Franciaországra... Gerin az orosz követ Izvolszkij hat je lentését mutatja fel, melyekben Poincaré már 1912 őszén Ausztria-Magyarország megtámadására biztatja Oroszországot! Millcrand ugyanezen évben, 1912 dec. 18-án szemrehányásokat tesz az orosz katonai attasénak: „hogyan, hát önök elejtik Szerbiát? Hiszen mi minden köteles támogatásra készek vagyunk..." Hja, nagy baj a túloldalon, hogy a szovjet könyörtelenül kiadta a cári titkos diplomácia iratait. Sok érdekeset találunk itt. Ott van p. o. Izvolszkij további jelentése: „Messimy hadügyminiszter emelt hangon, melegen biztosította az orosz katonai attasét, hogy Franciaország cl van szánva <> háborúra. És ez 16 órával történik azelőtt, hogy Németország hadat üzen Oroszországnak s kerek két és félnappal azelőtt, hogy Németország Franciaországnak üzeni meg a háborút! 1914 aug. 1—2. éjjeleiről ugyanez az Izvolszkij jelenti Pétervárra: „Poincaré ur biztosítóit, hogy Franciaorszáy teljesíteni fogja szövetségesi kötelességét." Persze, a köztár saság elnöke húzódozott a németeknek való hadűzenéstől, mert ehhez a parlament beleegyezése kellett s Poincaré nem akarta a francia-orosz szövetséget vita tárgyává tenni a kamarában: hátha kisül, hogy ő (Poincaré) a szövetségen túlmenően akarja támogatni Oroszországot?! Hisz itt a bibi: a francia támogatás csak arra az esetre szólt, ha Oroszországot támadják s nem arra az eshetőségre, hogy Oroszország támadja Ausztriát! Ezért kellett az orosz mozgósítás dátumát elhomályosítani, ezért kellett minden eszközzel azt a látszatot kelteni, azt hirdetni, azt szuggerálni, hogy Ausztria-Magyarország mozgósított előbb... Az ember kérdi: ha Oroszország a franciák akarata ellenére előbb mozgósított, miért nem tiltakozott Poincaré? Ha Franciaország igazán nem akarta a háborút, miért hagyta magát az előbb-mozgósitás bluffjével a háborúba bevonatni? De Poincarénak az angolokra is tekintettel kellett lennie: íontos volt tiz amugyis húzódozó Londonnal elhitetni, hogy a támadás, a háborukezdés nem orosz és nem francia részről indul ki... Ami az oroszokat illeti, ösmerjük a leleplezett Szasszonoff hires mondását: „ez a háború az én háborúm lesz!" Áruló... mondhat ttok: mindent eláruló vallomás! Nos, az orosz, tábornokok, a Szasszonoff receptjéhez kepest, még indiszkrétebbek s évekkel előbb büszkén dicsekesznek a monarchiánkai bekerítendő háborúval. Van a német levéltárban az orosz tábornoki tanácsnak egy oly ülésjegyzőkönyve, melynek fényképét magam is láttam s mely 1912 nov. 8—21-ről keltezetlen a legcinikusabb előrelátással hoz döntéseket ..a háború előkészítése" ügyében: „a) Semmi késlekedés a mozgósításban... hadüzenetünk ugy következzék el, hogy hadműveletekre készen akkor vonulhassunk fel, mikor Ausztria-Magyarország még nem fejezte be Szerbiával való harcát." ,,b) Meg kell másítani azt az eddigi ehet, hogy ..(1 mozgósítás már maga a háború" Ez félreértésekre vezethetne bizonyos hatalmakkal szemben, melyek politikai okokból esetleg nem mingyért óhajtják az ellenségeskedéseket megkezdeni! Ránknézve az az