Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Mussolini külpolitikája és a magyarok

1930 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 megelégedés nem lesz. Azt vetik sze­münkre nekünk, kisebbségnek, hogy a világ gyUjtogatói vagyunk. A mi kö­telességünk nem az, hogy bókokat mondjunk a nagyoknak, hanem, liogv keressük az igazságot, még hogyha ez az igazság néha kellemetlen is." E fó­rum előtt újra kijelentem, liogv amíg jogos követeléseink meghallgatásra nem találnak, amig a világot nem az igazság és méltányosság alapjára he­lyezik, addig mi mindig az elégedet­lenség eleme leszünk. Ugyanilyen erélyesen foglali állást a kisebbségek meghallga­tása nélkül tervezett Pán-Európa ellen Jaross Andor csehszlová­kiai delegátus is, aki kiemelte, hogy a kisebbségek semmit sem köszönhetnek a mostani Európá­nak, tehát valami tökéletesebbel örömmel üdvözölnének, de meg vannak győződve arról, hogy az uj Európa csak az igazság és a valódi béke alapján valósulhat meg. Inditványozta, hogy a kon­gresszus intézzen felhívást a Nemzetek Szövetségéhez, amely­ben figyelmezteti arra, hogy ;i kisebbségi kérdés előzetes meg­oldása nélkül az európai államok egységes alapon való egyesülése lehetetlen. Ugrón István volt miniszter az erdélyi magyarság nevében szó­lalt fel, s értékes összefoglalását adta a páneurópai kérdés fejlő­désének, rámutatván arra, hogy Lenin már 1914-ben fejtegette az európai egyesült államok eszmé­jét, természetesen más alapon. A szónokok egyöntetűen amel­lett foglaltak állást, hogy^ a Briand-féle tervezet megvalósí­tásánál a kisebbségeket nem le­het mellőzni, s hogy ennek a kér­désnek a megoldása nélkül nem lehet közeledésiül beszélni. A kongresszus átirattal is for­dult Briand francia külügyről niszterhez, kérvén, hogy a pán­európai tervezet végrehajtásánál ne csak a gazdasági szemponto­kat vegyék tekintetbe, hanem a népek közötti kollaborációhoz annyira szükséges igazságos és a jog alapján működő kormány­zási rendszereknek a bevezeté­sét is. Még a mull év alkalmával el­határozta a kongresszus, hogy kisebbségi katasztert állit össze, mely tájékoztató lesz az európai kisebbségi kérdésben. Ez alka­lommal bemutatták a kataszter megszerkesztésére vonatkozó min­tákat, s ezzel ebben a máskülön­ben nagyon fontos ügyben is egy lépéssel előbbre vagyunk. Állástfoglalt ezután a kon­gresszus egy Nemzetközi Kisebb­ségi Intézetnek a felállítása mel­lett, mely eszme azonban aligha valósulhat meg, az anyagiak hiá­nya miatt. Végül nagyon fontos, s ránk, magyarokra nézve, minden fi­gyelmet megérdemlő pontja volt az üléseknek: a népek közötti ko­héziónak a kérdése, vagyis annak az elismerése, hogy az egy fajhoz tartozóak, a határoktól függetle­nül, egy néphez tartozóknak szá­míttassanak. Ha ebben a kérdés­ben a kongresszus a közeljövő­ben eredményeket fog felmutat ni, akkor joggal kiérdemli a belé­tek tetett bizalmat. (T. A.) ugyanakkor uj gondot is jelent, mert minden esztendő ujabb és ujabb félmillió-lélektóbbletének megrí heteséről is gondoskodni kell, zárt területen: ami mái­egymaga is kötelességévé teszi az olasz külpolitikának az expanzív utakon való haladást, ha nem akarja, hogy az uj dolgozó-kezek tétlenül maradjanak és vagy a munkanélküliek táborát gyara­pítsák, vagy szüleik és testvéreik megélhetését tegyék még nehe­zebbé versenyükkel. Az idő, amely növeli Itália erejét, igy érte dolgozik, amikor ezt a problémát érleli. De érte és neki dolgozik avval is, hogy más, ujabb és ujabb problémák és mint ezeknek következményei, a aagy szociális események erje­désbe hozták a vén Európát, amelynek végleges arca még ma sem formálódott ki, de amelyre a fasizmus egyre erőteljesebben kezdi reányomni a maga egyéni­ségét és lelkébe visszaplántálni nemzeti hitét. — A fasizmus nem exportcikk, — jelentette ki többizben is Mus­solini. Ez cáfolhatatlan igazság. A fasizmus csak itt, Olaszország­ban születhetett meg és itt is csak abban az atmoszférában és olyan körülmények között, amint Mus­solini világrahozta. De a fasizmus alapja az erős nemzeti érzés, amely sokszor a „sacro egoismo" alapján kell, hogy álljon, amikor valóban nem­zeti életet élő nép sorsáról van szó és amikor őszintén óhajtja szolgálni az ország fiainak jólétét és boldogulását. Ez a nemzeti ér­zés pedig, amely a háború utáni esztendőkben eleinte bágyadtan és erőtlenül pislákolt, most lán­goló erővel csap újra a magasba •mindenütt. A franciák, akik ma­guk erősen nemzeti alapon állot­tak mindég, a világháborút köve­tő első esztendőkben a legyőzött nemzetek sorában igyekeztek el­hitetni, hogy „jobb sorsot remél­hetnek, ha túlzó nacionalizmu­sukról letesznek" és ehelyett in­ternacionális kapcsolatokat ke­resnek: és ezért támogatták is az ilyen kapcsolatokkal rendelkező szocialista és szociáldemokrata­pártokat. A nemzeti érzés és ön­tudat lassú elsatnyulását remél­ték igy. De az idők és az esemé­nyek a nemzeti érzés hirdetőinek kedveztek és ebben példát muta­tott az egész világnak a fasizmus. Mussolini külpolitikája és a magyarok. Hatalmas gát kiépítése a pánszlávizmus ellen, az Északi tengertől Tripoliszig. — Irta : Ballá Ignác. Milánó, szeptember. A fasizmus az állami életbe határozott és pontosan kitiizöli célokat vitt, nem üres doktríná­kat. Minden esztendő közelebb is viszi Mussolini Uj-Olaszországát e célokhoz, amelyeket fokozato­san meg is valósit. Ugyanez a céltudatosság, a reálpolitika tisz­tánlátása jellemzi Mussolini kül­politikáját, amelynek emberi jo­gokért és igazságokért való harc mellett, egyik főpillére: a türe­lem. De a türelem mellett Mus­solini — a bölcsességet is jelenti e külpolitikában. Az idő érte és őneki dolgozik ... Ezt ő, az ese­mények bölcs megfigyelője, jó­formán a „Marcia su Koma" napja után, azonnal felismerte. És az idő valóban érte és neki dolgozik, már avval a számszerű valósággal is, hogy mialatt egész Európában a népszapoiodás tem­pója lassult, Eranciaországhan pedig egyenest megállt, sőt Fran­ciaország francia lakossága év­ről-évre fogy, — azalatt Olaszor­szág évente négy-ötszázezer lé­lekkel (tehát két-három akkora város lakosságával, mint például Szeged) gyarapodik. Ez azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom