Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)
1930 / 1. szám - A Magyar Külügyi Társaság tíz esztendeje
o MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930. június hó. A magyar közéletnek egyik idealista lelkületű munkása, Paikert Alajos, aki hosszú közéleti pályáján a szép gondolatok egész sorát vetette a közönség elé, teljességében átérezve ennek a helyzetnek a komolyságát, az ország társadalmának külpolitikai nevelése végett akkor konkrét tervezetet dolgozott ki, amely odairányult, hogy alakítani kell egy tekintélyes társadalmi szervezetet, amelynek a hivatása legyen közéletünk legjobbjainak a vezetése alatt a társadalomnak külpolitikai tekintetben elhanyagolt nevelését pótolni és a nemzet jogos kívánságait a tájékozatlan külföld előtt kellő súlylyal képviselni. Ez a nemes elgondolás 1920. április hó 18-án öltött testet, amikor a Magtar Tudományos Akadémia összehívott alakuló közgyűlésén megszületett a Magyar Külügyi Társaság. Most is büszke örömmel gondolhatunk vissza erre a napra, amelynek az emléke lelki szemeink előtt felújul. A magyar közélet annyi kiválósága, a hazai politika, kultúra, tudomány és közgazdaság annyi jelese adott akkor egymásnak ott találkozót, hogy már c külső kép is meggyőzhette a szemlélőt arról, hogy itt valóban jelentős és országmentö akció megindításáról van szó. Ez a gyülekezet, amikor meleg érdeklődéssel hallgatta végig Paikert Alajos szavait, spontán lelkesedéssel emelte határozattá azt az indítványt, hogy a Magyar Külügyi Társaságot megalapítja és annak élére gróf Apponyi Albertet emeli, aki azóta is, mcszakítás nélkül, a/ egész magyar nemzetet mélységes hálára kötelező kitartással és odaadással tartja kezében a vezéri zászlót és minden akciónkat az ő nagy tudásával és egy hosszú közéleti pálya megbecsülhetetlen tapasztalatával vezeti. Neki, aki a Mindenható kegyelméből néhány hét múlva fogja, töretlen szellemi és testi erejében betölteni élete 84-ik évét. az ő ,80-ik születésnapja alkalmából, 1926-ban, egy hatalmas Emlékkönyv kiadásával hódoltunk, melyben Társaságunk sok jelese méltatta az ő közéleti, korszakalkotó tevékenységét. De a Társaság megalakulásakor gondoskodtunk arról is, hogy a jeles vezér mellé olyan gárdát állítsunk, amely mindenben átérezve a Társaság rendeltetését és fenkölt lelkű elnökének intencióit, biztosítékot nyújtson a programún megvalósítására. Társelnökké választottuk melléje Berzeviczy Albertet, közéletünknek ezt a nemes alakját, aki azóta is fáradhatatlan lelkesedéssel helyettesíti az elnököt minden munkájában. Kívüle Wlassics Gyula báró. Teleki Pál gróf és Popovics Sándor, a magyar közélet csupa előkelő reprezentánsa tömörült akkor az elnök mögé, mint társelnök, de ebben a díszes sorban foglalt helyet az azóta már körünkből tiköltözött Csernoch János és Andrássy Gyula gróf is. A közgyűlés megalapította az első elnöki tanácsot is, amelynek tagjai közt számos, a mai ünnepünkön is résztvevő kiválóság szerepelt s végül megválasztotta az első igazgatóságot is, amelynek tagjai Paikert Alajos, Bálás Béla és e beszámoló elmondója lettek. Paikert aztán mint ügyvezető igazgató, majd mint alelnök buzgólkodott három éven keresztül a Társaság felvirágoztatásán. A Magyar Külügyi Társaság mindjárt megindulásakor az országgyűlés elnökségének megértő jóindulatából — melyet az évek folyamán személy szerint változó elnökök mindegyike lekötelező módon követett — magában a parlamentben nyert otthont, s ezzel egyrészt lehetővé vált a Társaság szorosabb kapcsolata a törvényhozással, másrészt pedig a Társaság presztízsét ez az elhelyezés bel- és külföldön egyaránt emelte. A törvényhozással való kapcsolat aztán még inkább kimélyítődött akkor, mikor az Interparlamentáris Unió magyar csoportja is úgy vezető tagjainak a személyisége, mint állandó munkásságának a lebonyolítása révén, Társaságunkkal nekszusba jutott. Fokozta e tevékenvség jelentőségét a Nemzetközi Parlamenti Kereskedelmi Konferenciával hasonló értelemben létrejött kapcsolatunk, míg a művelt közönség szélesebb rétegeit ölelte fel az a tevékenységünk, mely különféle, a Külügyi Társaságból kiindult társadalmi alakulások révén alapgondolatunkat mind nagyobb csoportokba vitte át. Itt volt, minálunk, a ma is virágzó MagyarFrancia Irodalmi Társaságnak és a Magyar-Amerikai Társaságnak a bölcsője, itt született meg a Magyar-Holland Társaság gondolata, itt küzdöttek a Magyar-Angol Társaság éltrehozásáért, itt tartottuk azokat az első értekezleteket, amelyek létrehozták a Pcn-Cluh magyarországi csoporját, itt szerveztük meg Horváth Jenő vezetésével a Nemzetközi Értelmi Együttműködés Egyetemközi Magyar Ligáját, innen indult ki az a magyar mozgalom, mely a háborús bűnösség kérdését Pékár Gyula és Horváth Jenő irányításával a tudományos kutatás tiszta eszközeivel kívánja megvilágítani, itt raktuk le hazai idegenforgalmunk egyik pillérét, mikor létrehoztuk az c célt szolgáló külön szakosztályunkat, a mi protektorátusunk alatt működik immár négy éve a most is több, mint ezer növendéket számláló és végül a Kunfalvi igazgató vezetésével dolgozó angolnyclvű tanfolyam. Valóban, a tárgyilagos ítélkezés nem zárkózhatik cl annak a megállapítása elől, hogy becsületes akarattal és oda adó munkával igyekeztünk a lefolyt decennium alatt programmunkat valóra váltani. És ebben a munkában — melyet nyolc, különböző munkatípust magára vállalt szakosztályban folytattunk — úgy bel-, mint külföldön az élő szó és a nyomtatott betű eszközeivel igyekeztünk eredményes tevékenységet végezni. Itt benn, csonka-hazánk határain belül, évrőlévre munkásságunknak különösen az őszi hónapoktól a nyár beköszöntéséig kifejtett intenzitásával, majdnem hetenként odaült előadó-asztalunkhoz egy-egy illusztris felolvasó, hogy közönségünket egy-egy külpolitikai problémáról szakavatott tollal megírt tanulmány útján tájékoztassa. Az e felolvasások után meginduló viták nem egy jelentős külpolitikai témának a feldolgozását és további kiépítését indították meg. De a felolvasó asztalnál tíz esztendő alatt nemcsak honfitársaink Iioss/ú és díszes sora foglalt helyet, hanem meghallgathattuk ott a külföldi tudományos, politikai és közgazdasági életének is nem egy jelesét. Németek, osztrákok, franciák, olaszok, angolok, amerikaiak, hollandok, svájciak, spanyolok, görögök, finnek, észtek, dánok, japának. hinduk és norvégek jelentek meg tíz év alatt tanácstermünkben, hogy részben mint előadók, részben pedig mint vendégeink ezt a programmpontukat is valóra váltsák, vagy pedig velünk barátságos úton gondolatot cserélve, nekünk, magyaroknak az illető nemzetekkel való kapcsolatát kimélyítsék. Szükségét éreztük azonban annak is. hogy a magyar vidék értelmiségében szintén elvessük a külügyi kérdések iránt való érdeklődés magvát. És sorra jártuk nagyobb vidéki városainkat. Közel harminc helyre szállt ki Társaságunk delegációja, ahol mindenütt a legjobb társadalmi és közéleti tényezők megértő támogatásával mondották cl vezető tagjaink — köztük különösen Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert. Lukács György. Gratz Gusztáv, Praznovszky Iván. Gsekonits Iván gróf, Gcrcvich Zoltán, Schandl Károly, Gömöry Laiml László, Radisies Elemér és e beszámoló beterjesztője a külpolitikai tájékozottság emelése szempontjából szükséges fejtegetéseiket. A rádiót is felhasználtuk eszméink terjesztésérc és az őszi s téli szezonban felkért előadóink odaültek a mikrofon elé, hogy a magyar mult, vagy a magyar jelen egy-egy fontosahb problémájáról, történelmi, alkotmányjogi, művészeti, vagy közgazdasági témáról, tárgyilagos előadásban, franciául, angolul, olaszul vagy németül informálják az illető nyelveket beszélő külföldi közönséget. De a haza határain belül a nyomtatott betűvel is szolgáltuk eszméinket. Könyveket, kisebb füzeteket és állandó folyóiratokat adtunk ki magyar nyelven s az utóbbiak sorában