Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 1. szám - A Magyar Külügyi Társaság tíz esztendeje

1930. június hó. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 helyet foglalt úgy a komolyabb tudományos, politikai irodalom, — így a Gratz Gusztáv szerkesztőbizottsági clnöklésével és Drucker György felelős szerkesztőségével ma is eredményesen dolgozó Külügyi Szemle — mint sorozatosan kiadott könyveink is, mint a Radisics Elemér szerkesztésében nemrég megindult Aktuális Problémák című könyvciklus és a nagyközönség szolgálatát végző, könnyedebb zsánerű újságírás is. És e leginkább anyagi jellegű küzdelmünkben értékes segítséggel rendelkeztünk Klimes Károly, gazdasági igazgatónk páratlan munkabírásában is. Egyik legszebb alkotásunk az évek óta, a téli hónapokon keresztül működő Külügyi Szeminárium, amely 110-120 előadási órában hónapokon keresztül összegyűjti a magyar társadalom amaz elemeit, melyek foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül, a külügyi szempontból jelentős összes tudományágakból rendszeres, szabadegyetemszerü előadások keretében kívánnak ismereteket szerezni s e tanfolyamnak legkiválóbb hallgatóit, egy-egy tudományszak köréből, pályadíjakkal is jutalmazzuk. Ugyancsak a nagyközönség érdekeit szolgálja továbbá az a működésünk is, mely az angol nyelvi tanfolyam legfőbb irányítása révén, az évek során át sok ezer tanulni vágyónak adta meg a lehetőséget e világnyelv elsajátítására. Magától értetődik azonban, hogy munkásságunknak csak az egyik része folyt le Magyarország határain belül, míg a másik kifelé kívánkozott a külföldre, hogy ott ugyancsak az élő szó és nyomtatott betű erejével nyújtsa az illetékeseknek azt a tájékoztatást, melyet világpolitikai szempontból szükségesnek véltünk. Itt, mint tevékenységünk legfontosabb mozzanatára, a már említett Népszövetségi Unióban való résztvételünkre kell reámutatnunk. 1920 őszén léptünk be ebbe a világszervezetbe, tehát olyankor, mikor a hivatalos Magyarország a hivatalos Népszövetségnek még nem volt a tagja. És ebben az organizmusban 1921. január óta — mikor a kis magyar delegációt Apponyi Albert gróf vezette Parisba — hűségesen és kitartással dolgozunk s a legutóbbi években nem egy oly gondolatot vetettünk ott felszínre, mely élénk visszhangot keltett. Párison kívül Brüsszel, ennek az Uniónak a hivatalos székhelye, azután Hága, Genf, Zürich, Lyon, Berlin, München, London, Abcrystwith, Madrid, Bécs, Varsó, Szoíia voltak c hatalmas munkának egyes állomásai, sőt Budapest is vendégül láthatta már évekkel ezelőtt a Népszövetségi Unió tanácsát. És ebben a tevékenységünkben résztvett Társaságunk sok lelkes, nagytudású tagja, évek óta pétiig különösen Pékár Gyula, mint a külföldre küldött magyar delegációk vezetője és Lukács György, valamint Nagy Emil alelnökeink, továbbá, gróf Zichy Ernő elnöki tanácstagunk. De külföldi tevékenységünk bizonyítékai azok a könyvek, röpiratok és emlékiratok is, amelyeket tíz esztendő alatt nyugateurópai nyelveken a külföldi nagyközönség elé tártunk, hogy egy-egy részletkérdésről elmondjuk a magunk álláspontját, vagy valamely témáról kifejtsük a véleményünket azzal a célzattal, hogy a külföld ismerje meg a magyart a tárgyilagosság szemüvegén keresztül. Sajnos most, a szűkre szabott keretek közt nem lehet az a feladatunk, hogy ennek a munkásságunknak, a bel- és a külföldön végzett feladatunknak a részleteibe bocsátkozzunk. Meg lesz erre is a kellő idő és alkalom. Most csak egy fénycsóvát kívántunk vetni arra a széleskörű működésre, melyet egy decennium alatt lelkiismeretesen és rendszeresen kifejtettünk. Hogy pedig ez lehetővé vált, azt vezérünk kimagasló példaadásának, tagjaink elismerésreméltó munkájának, az illetékes tényezők felkarolásának és a sajtó lekötelező támogatásának köszönhetjük. Most tehát, amikor egy évtized munkájának a zárókövét tesszük le, arra ezt a mi mélységes hálánkat akarjuk rávésni, mindazokkal szemben, akik szeretettel sorakoztak a zászlónk alá, hogy azt diadalra vigyék. De egyúttal kérjük is a mi ügyünk minden igaz barátját s Magyarországnak a világpolitikában elfoglalandó, bár szerény, de tisztelettel övezett helyzetének minden őszinte hívét, hogy ne vonja meg tőlünk a segítségét a most kezdődő új érában se. És amidőn megilletődött szívvel gondolunk vissza egy decennium küzdelmeire s talán némi eredményeire is, lelkünk a Mindenhatóhoz száll, hódolattal köszönve meg neki azt, hogy nehéz sorsunkban megsegített bennünket s alázattal könyörögve hozzá az ő további segítségéért. Khuen Héderváry Sándor gróf üdvözlő beszéde. A társaság sokoldalú tevékenységének minden mozzanatát kidomborító jelentést nagy tetszés és taps fogadta. Ezután a távollévő külügyminiszter képviseletében Khuen-Héderváry Sándor gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese állott fel szólásra: — A hivatalosan távollevő külügyminiszter úr megbízott, hogy a Külügyi Társaságot, fennállásának tízéves jubileuma alkalmából nevében a legmelegebben üdvözöljem, amely megtisztelő megbízásnak a legnagvobb örömmel teszek eleget. — Több mint tízévvel ezelőtt, midőn több száz éves megszakítás után az önálló magyar külpolitika alapjait kellett megszervezni, a tulajdonképpeni külügyi kormányzat megteremtésének nehézségei mellett még egy más, ós pedig igen lényeges körülmény is súlyosbbította a helyzetet. Eredményes politikát ugyanis csakis megfelelő atmoszférában lehet folytatni. A külpolitikában ez az atmoszféra a közvélemény együttérzéséből és támogatásából születik meg. A magyar társadalom az évszázados külpolitikai elszigeteltség következtében teljesen elvesztette kapcsolatát a külpolitikai problémákkal és ezért a magyar külpolitika az első években éltető légkör helyett mintegy légüres térben volt kénytelen mozogni. — Ebben az időben merült fel az a gondolat, hogy a közvéleménynek külügyi kérdések alapos megismerésére nem elég az a tájékoztatás, mely a parlamenti beszédekből megy át a nemzet köztudatába, nem elég a napisajtó tevékenysége sem, amely a pillanatnyilag aktuális helyzetet ismerteti, hanem ezenkívül egy oly szervezetre is szükség van, amely tudományos alapon tárja a közönség elé a külpolitika sokszor nehezen érthető problémáit. Ennek az eszmének a megvalósítására született meg a Magyar Külügyi Társaság, és különösen szerencsés körülmény volt, hogy ennek megalakításában közéletünk legkiválóbbjai vették át a vezetőszerepet. A Külügyi Társaság büszkén tekinthet vissza tíz évi működésére ós a külügyi kormány részéről a legnagyobb örömmel jelenthetem ki, hogy ezen tíz év alatt egyik legérdemesebb munkatársunk volt. Ha ma, egy évtized után, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a magyar társadalom külpolitikai iskolázottsága eme időszak alatt óriásit haladt, úgy azt hiszem, nem fogok ellentmondásra találni, hogy az eredmény oroszlánrésze a Külügyi Társaságot illeti meg. — Ügy a távollevő főnököm, mint saját ne-