Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - A mai Európa bomlása. Világszemle

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 augusztus Paul Painlevé, még tovább megy s egyenesen azt javasolja: legyen az Európai Federáció a Népszövetségnek, a genfi laikus Vatikánnak a „világi karja". Ha e nyilatkozatokat összevetjük Henderson angol külügyminiszter ama tavalyi genfi jjavaslatával, hogy „külön bizottság foglalkozzék a népszövetségi Paktum módosításával", napnál fényesebben kiviláglik, hogy a Népszövetség bizony sántán működik és mankóra van szüksége, — még leghűbb protektorainak véleménye szerint is! Hisz ha a Népszövetség nem volna oly tehetetlen, ha erős lenne, neki kellene az Európai Federációt megcsinálnia! Miután azonban kimondottan gyönge, Briand „világi kart", vagyis Európai Federáció néven egy mankót ad a hóna alá ... hogy megmentse. A svéd válasz nyilván erre a suba alatti gondolatmenetre céloz, midőn nyiltan kimondja, hogy elég egy Népszövetség, nem kell Európai Federáció álnév alatt egy második Népszövetséget állítani melléje, amely csak a genfi intézményt fogja gyöngíteni. Más nemzetek is a kettő kollaborációjával foglalkoznak: nem jósolnak ennek sikert, mert hisz a Népszövetség „a maga Paktumának az imperativ intézkedéseit se hajtja végre". Épp erre lesz jó az Európai Federáció „rüági karja11, mondják ismét más nemzetek, — igen, de akkor a „genfi protokoll" értelmében adjanak e „világi karnak" — ahogy Henri de Jouvenel gondolja — nemzetközi hadsereget, vagy az angol javaslat értelmében gazdasági büntető szankciót, blokád-jogot a renitens tagállammal szemben. Aztán, emlegetik a többi államok, — hogyan akarnak Európai Federációt csinálni Oroszország és Törökország nélkül? Többen hangsúlyozzák: garanciákat kérünk a tagnemzetek egyenlőségére, a győzők és legyőzöttek közti különbségtétel végleges eltüntetésére s a lefegyverzés előfeltételének, a „biztonság" kérdésének a revideálására. E válaszok tükrében voltakép]) benne van a mai Európa politikai bomlásának a képe: a győztes államok tiz év előtti egységes frontja nincs többé! A franciaangol rokonszenv — hiába! — nem a régi többé, az olaszok és franciák közt növekvő antagonizmus ás árkot és a felszabaduló Németország talpra áll ismét. A Briand Memoranduma tán épp ezért szenved oly óvatos lazaságban; a mondatok közt sok a hátsó ajtó s e zárt ajtócskák mögött még több a hátsó gondolat. Csak egy kérdést kockáztatunk: ha Anglia belép az Európai Federációba, magával hozza gyarmatait, Indiát, Kamillái, Ausztráliát, Afrikát, Uj-Zólandot isi És ha Franciaország belé]), ő is magával hozza Algirt, Maroccut, Madagaszkárt, Tonkingot, KokinkhinátJ Hisz akkor ez nem Európai Federáció többéi Ha meg nem hozzák magukkal gyarmataikai, akkor esetleg tengerekentuli saját dominion-jaik ellen legyenek kénytelenek gazdasági harcot vivni... európai szempontból!! Hát nagy a Briand ur fejszéje, de nagy a fa is, amibe belevágta és felette kemény. És az olasz, az angol, a német válasz még keményebbre tömöritette. Reánk, magyarokra az olasz „réponse" bir hallatlan fontossággal: Mussolini a válaszában az olasz gyarmatügyi revizióval egy kalap alá vette a magyar és német revíziót! Vagyis Trianon és Versailles revíziója immár Itália hivatalos programmjába fel van véve. Magyar erőink : Berzeviczy Albert, Lukács György, Szterényi báró, Erődi-Harrach stb., jelesen működtek a londoni Interparlamentáris Unió ülésein. Az angol Riley képviselő hevesen kifakadt a Népszövetség kötelességmulasztásai ellen, külön bizottságot követelt a kisebbségi j védelem ellenőrzésére s a svájci főtörvényszéki elnök, Ur. Stuber, a minoritási jogok garanciáit hangoztatta. Ékesenszóló nagy államférfiunk, Berzevicszy Albert, saját nyilatkozata szerint, mind e nemes célzatú szóostromnak csekély a jelentősége. Szomorú tény, de a világnak a Népszövetség s a Népszövetségi Ligák melletti harmadik főfóruma, az hiterparlamentáris Unió jelenlegi gépezetében teljességgel meddő testület: egy szándékosan nehézkes, minden szabadabb életet elzáró parlamenti karrikatura, mely passzív és negatív marad a legyőzöttek kisebbségi és lefegyverzési siralmaival szemben, de annál szívósabban őrzi a győzők jól szervezett falanxának a csökönyös mozdulatlanságát. Quieta non movere . .. Ezen valahogy ellenszervezéssel változtatni kell. És mennél hama rább! Seipel után Schober minálunk! Ürülünk az Ausztriával fejlődő jóviszonynak és gratulálunk az imént még haldokolt kis osztrák köztársaságnak. Schober zsebében bűvös talizmán van: Ausztriát a győztesek mint kedvencüket babusgatják, Ausztria nem fizet semmit és Schober maga megkapja Párizsban a becsületrend nagyszalagját. Hja, ott a titok: ez alatt az ékes nagyszalag alatt ott tartja zsebében a talizmánt — az JÍ>w/í/M.'W-aduttot! Tízezer angol Szárazföldi tengerészkátona együttes gyakorlata Wáíesten,