Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - A mai Európa bomlása. Világszemle

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 augusztus Paul Painlevé, még tovább megy s egyenesen azt javasolja: legyen az Európai Federáció a Népszö­vetségnek, a genfi laikus Vati­kánnak a „világi karja". Ha e nyilatkozatokat összevetjük Hen­derson angol külügyminiszter ama tavalyi genfi jjavaslatával, hogy „külön bizottság foglalkoz­zék a népszövetségi Paktum mó­dosításával", napnál fényesebben kiviláglik, hogy a Népszövetség bizony sántán működik és man­kóra van szüksége, — még leg­hűbb protektorainak vélemé­nye szerint is! Hisz ha a Nép­szövetség nem volna oly tehetet­len, ha erős lenne, neki kellene az Európai Federációt megcsi­nálnia! Miután azonban kimon­dottan gyönge, Briand „világi kart", vagyis Európai Federáció néven egy mankót ad a hóna alá ... hogy megmentse. A svéd válasz nyilván erre a suba alatti gondolatmenetre céloz, midőn nyiltan kimondja, hogy elég egy Népszövetség, nem kell Európai Federáció álnév alatt egy máso­dik Népszövetséget állítani mel­léje, amely csak a genfi intéz­ményt fogja gyöngíteni. Más nemzetek is a kettő kollaboráció­jával foglalkoznak: nem jósol­nak ennek sikert, mert hisz a Népszövetség „a maga Paktumá­nak az imperativ intézkedéseit se hajtja végre". Épp erre lesz jó az Európai Federáció „rüági karja11, mondják ismét más nem­zetek, — igen, de akkor a „genfi protokoll" értelmében adjanak e „világi karnak" — ahogy Henri de Jouvenel gondolja — nemzet­közi hadsereget, vagy az angol javaslat értelmében gazdasági büntető szankciót, blokád-jogot a renitens tagállammal szemben. Aztán, emlegetik a többi álla­mok, — hogyan akarnak Euró­pai Federációt csinálni Orosz­ország és Törökország nélkül? Többen hangsúlyozzák: garan­ciákat kérünk a tagnemzetek egyenlőségére, a győzők és legyő­zöttek közti különbségtétel vég­leges eltüntetésére s a lefegyver­zés előfeltételének, a „biztonság" kérdésének a revideálására. E válaszok tükrében voltakép]) benne van a mai Európa politi­kai bomlásának a képe: a győz­tes államok tiz év előtti egységes frontja nincs többé! A francia­angol rokonszenv — hiába! — nem a régi többé, az olaszok és franciák közt növekvő antagoniz­mus ás árkot és a felszabaduló Németország talpra áll ismét. A Briand Memoranduma tán épp ezért szenved oly óvatos lazaság­ban; a mondatok közt sok a hátsó ajtó s e zárt ajtócskák mögött még több a hátsó gondolat. Csak egy kérdést kockáztatunk: ha Anglia belép az Európai Federá­cióba, magával hozza gyarma­tait, Indiát, Kamillái, Ausztrá­liát, Afrikát, Uj-Zólandot isi És ha Franciaország belé]), ő is ma­gával hozza Algirt, Maroccut, Madagaszkárt, Tonkingot, Ko­kinkhinátJ Hisz akkor ez nem Európai Federáció többéi Ha meg nem hozzák magukkal gyar­mataikai, akkor esetleg tengere­kentuli saját dominion-jaik el­len legyenek kénytelenek gazda­sági harcot vivni... európai szempontból!! Hát nagy a Briand ur fejszéje, de nagy a fa is, amibe belevágta és felette kemény. És az olasz, az angol, a német válasz még ke­ményebbre tömöritette. Reánk, magyarokra az olasz „réponse" bir hallatlan fontossággal: Mus­solini a válaszában az olasz gyar­matügyi revizióval egy kalap alá vette a magyar és német re­víziót! Vagyis Trianon és Ver­sailles revíziója immár Itália hi­vatalos programmjába fel van véve. Magyar erőink : Berzeviczy Albert, Lukács György, Szteré­nyi báró, Erődi-Harrach stb., je­lesen működtek a londoni Inter­parlamentáris Unió ülésein. Az angol Riley képviselő hevesen kifakadt a Népszövetség köteles­ségmulasztásai ellen, külön bi­zottságot követelt a kisebbségi j védelem ellenőrzésére s a svájci főtörvényszéki elnök, Ur. Stuber, a minoritási jogok garanciáit hangoztatta. Ékesenszóló nagy államférfiunk, Berzevicszy Al­bert, saját nyilatkozata szerint, mind e nemes célzatú szóostrom­nak csekély a jelentősége. Szo­morú tény, de a világnak a Nép­szövetség s a Népszövetségi Li­gák melletti harmadik főfóruma, az hiterparlamentáris Unió je­lenlegi gépezetében teljességgel meddő testület: egy szándékosan nehézkes, minden szabadabb éle­tet elzáró parlamenti karrika­tura, mely passzív és negatív marad a legyőzöttek kisebbségi és lefegyverzési siralmaival szemben, de annál szívósabban őrzi a győzők jól szervezett fa­lanxának a csökönyös mozdulat­lanságát. Quieta non movere . .. Ezen valahogy ellenszervezéssel változtatni kell. És mennél ha­ma rább! Seipel után Schober minálunk! Ürülünk az Ausztriával fejlődő jóviszonynak és gratulálunk az imént még haldokolt kis osztrák köztársaságnak. Schober zsebé­ben bűvös talizmán van: Auszt­riát a győztesek mint kedvencü­ket babusgatják, Ausztria nem fizet semmit és Schober maga megkapja Párizsban a becsület­rend nagyszalagját. Hja, ott a titok: ez alatt az ékes nagyszalag alatt ott tartja zsebében a taliz­mánt — az JÍ>w/í/M.'W-aduttot! Tízezer angol Szárazföldi tengerészkátona együttes gyakorlata Wáíesten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom