Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - A mai Európa bomlása. Világszemle

A Hungária Lloyd angol nyelvű melléklettel. I1W1POLIT1I44 KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: PÉKÁR GYULA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG, A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UN 10 hivatalos lapja FŐMUNKATÁRS: SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ XI. évfolyam Budapest 1930. Augusztus A mai Európa bomlása. Világszemle. A

z elmúlt hónapban a világpolitika egének uralkodó L csillaga kétségkívül a Briand memoranduma volt. A francia külügyminiszter, kit bámulói szívesen neveznek a „genfi szellem főőrének", a Népszövetség Lord Protectorának, s ki annyi elméleti ábrándozó után végre felelősen és praktikusan fel merte vetni az Európai Federáció tervét, a többi világrészek, főként Amerika ellen, persze ugy, hogy a gazdasági rész felett elsőbb legyen a politikum, vagyis az 1919i ki békediktátumok status-quoja, vagyis Franciaország vezetőszerepe biztosítva maradjon ... a Francia külügyminiszter, mondom, július 15-ig kérte a felszólított 27 nemzet válaszát. A kormányok, a világsajtó és a parlamentek e dátumig elég szót, tintát és nyomdafestékei pazaroltak a Memorandumra, de most már tisztul a kép s mi a beérkezett válaszok, főkén! az angol, az olasz s a német válasz után elmondhatjuk: nagy a Briand ur fejszéje, de még nagyobb az a fa, amibe belevágta! Emlitsem-e a mi saját külön égetően fájó magyar szempontunkat, amely abban a mondásban csúcsosodik ki, hogy: bajos nekünk a trianoni diktátumot örökérvénnyel másodszor is aláirni...?! A magyar kormány azt felelte, amit felelnie kellett, — az olasz-angol-német döntő válasz után külügyminiszterünk megengedhette magának azt a luxust, hogy főkénl Irta: Pékár Gyula. udvarias és lekötelező maradjon s dörgő nagy ágyuk mellőzésével (felesleges lett volna!) szellemes tűzijátékkal szinezze ki a magyar ellenvetéseket... Briand alapeszméje kétségkívül világtörténetien fontos és aktuális: az egyes nemzetek harcai után most, gazdasági okoknál fogva, nagyobb egységek: az egyes világrészek kezdenek egymással szembekerülni (főként Európa Amerikával, de Ázsia is ébred már, nemcsak Tokióban, Nankingban, hanem a Gandhi szivében is!)... s ha az egyes világrészek nemzetei megannyi federációba kovácsoltatnak együvé, akkor a küzdő és esetleg hadat viselendő államok száma 56ról ötre redukálódik, mivelhogy öt világrész van csupán s a hatodik nagy délsarki kontinens pinguinjai még mindig nem alkotnak államot s nem léptek be a genfi Népszövetségbe .. . Oh, kétségkívül szépen és győztesi nagylelkűséggel hangzanak a Briand jelszavai: „a népek meg békélése, a lelkek lecsillapodása, erkölcsi egyesülés, európai szolidaritás minden eshető politikai földrengéssel szemben, béke és harmónia" stb. stb. — bár tíz évi genfi tapasztalat után e röppentyűk meglehetősen üresen pukkanó és hulló csillagoknak tetszenek nekünk, legyőzötteknek. Bizonyára szép a Briand-iéle négyes: jogi, erkölcsi, politikai és gazdasági bázis is, melyre az Európai federáció épületét lel akarja építeni. Helyes, jogilag a nemzetek egyenlők lesznek s erkölcsileg az igazság fog uralkodni (ugy, mint Genfben?) — de, sajnos, itt a lóláb: a jelen status-quo politikai alapján! És ha ez oly égbekiáltóan igazságtalan, mint amilyen a valóságban ránk s a többi legyőzőitekre nézve, nem lesz-e épp oly igazságtalan a politikai priuszra épülő egész gazdasági helyzetünk is? Briand ur a nagy francia forradalom ideológusaira, gondolatmathematikusaira emlékeztet minket, midőn ezekkel az eszmeés jelszó-kockákkal játszik s teljesen figyelmen kivül hagyja a nemzetközi való élet láthatatlan nagy hatalmait: a nemzeti ellenszenveket, faji tömeg-előitéleteket s a multak lüktető emlékeit... Mindezek persze a mi, a legyőzöttek kifogásai; nekünk nem az 1919-ki békediktátumok statusquo-jának a megerősítése, nekünk épp ennek az ellenkezője, a revízió kell! A győztesek azonban, s főként a nagyok, a Memorandum másik Achilles-sarkával: az Európai Federációnak a Népszövetséghez való viszonyával foglalkoznak. William Martin, a „Journal de Genéve" nagytekintélyű főszerkesztője állította élére ezt a problémát, midőn már május 16-án azt irta lapjában, hogy jó lesz, ha az Európai Federáció intézménye támogatni fogja a Népszövetség testvérintézményét. Az optimista voll francia hadügyminiszter.