Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 1. szám - A Magyar Külügyi Társaság tíz esztendeje

1930. június hó. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 A B. alap, melyet szintén felállítottak, voltaképpen nem is alap, osiak előleg. A nagyhatalmak adnak ebbe össze 100 millió aranykoronát a kisantantnak, hogy a főhercegi, egyházi, alapítványi és kereskedelmi kártérítési idényeket, amennyiben a döntőbíróság megítéli, fizethessék. Ehhez az alaphoz Magyarországnak nincsen köze, az erre vonatkozó egyezménynél nem is szerepel aláíróként, ez tisztán a nagyhatalmak ós a kisantant egymásközti ügye. Ennek az alapnak összege nincsen is megállapítva, mert ezekben a perekben nem az alap ellen folyik a kereset, mint az A. alapnál, hanem az egyes kisantant-államok ellen s a megítélt követelés jóval meghaladhatja az alapba a nagyantanttól beadott száz milliót. A különbözetet a kisantantállamoknak kell fizetni. YA Magyai- Külügyi Társaság űz esztendeje. A kormányzó jelenlétében, rendkívül nagyszámú előkelő közönség részvételével ünnepelte a Külügyi Társaság fennállásának tízéves fordulóját. A képviselőház delegációs termében tartotta a Magyar Külügyi Társaság tízéves fennállását megörökítő jubiláris közgyűlését. Ezt a közgyűlést valóban ünneppé avatta nemcsak a Kormányzó és József királyi herceg magas személyének a megjelenése, valamint a magyar társadalom színejavának a részvétele, de ünneppé tette az a tény, hogy ez alkalommal a magyar társadalom egy szívvel hódolhatott a Magyar Külügyi Társaság egyetemesen tisztelt, csodálatos képességekkel megáldott elnöke, Apponyi Albert gróf előtt, akinek egvéniséüe nyomjai rá bélyegét megalapítása óta a társaság működésére. Apponyi Albert gróf, különösen a világháború befejezése óta. a magyar külpolitikai gondolat legnemesebb értelemben vett megszemélyesítője s ha a Külügyi Társaság ezen a téren eredményes munkát végezhetett, az elsősorban nagvnevű elnökének érdeméül írandó. Ennek megfelelően Khuen Héderváry Sándor grófnak, a külügyi kormányzat képviselőjének őszinte, meleg, elismerő szavai is elsősorban Apponyi Albert grófot illetik meg, bár a szavaiból kicsendülő elismerésből jogosan részt kérhetnek munkatársai is, akik között, hosszú évek óta, szellem: vezérkarunk legkiválóbb tagjait ott találhatjuk. A hivatalos körök elismerésének látható megnyilvánulásakép a kormányzó Eöttcvényi Olivérnek, a társaság ügyvezető alelnökének a másodosztályú polgári érdemkeresztet adományozta a csillaggal, egyben megengedte, hogy Paykert Alajos miniszteri tanácsosnak, a Társaság megalapítójának, valamint Klimes Károly gazdasági igazgatónak legfelsőbb elismerése nyilváníttassék. Az elnöki emelvényen Apponvi Albert gróf, a Külügvi Társaság elnöke foglalt helyet. Tőle jobboldalra volt Berzeviczy Albert, v. b. t. t., ny. miniszter, társelnök, majd Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök. Az elnöktől balra ült Khuen Héderváry Sándor gróf, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese és ez alkalommal hivatalos képviselője, továbbá Paykert Alajos miniszteri tanácsos, a íársa^áu alapítója. Az elnökség előtt közvetlenül foglaltak helyet a társulat társelnökei, illetve alelnökei: Teleki Pál gróf, volt miniszterelnök, Lukács György, v. b. t. t., ny. miniszter, Gratz Gusztáv, v. b. t. t., ny. miniszter. Nagy Emil és Pékár Gyula ny. miniszterek, végül Földes Béla, v. b. t. t., ny. miniszter. Az alelnök mögött közvetlenül az igazgatók foglaltak helyet (és pedig az ülés sorrendjében) Radisics Elemér, Klimes Károly, Lutter János, Póka-Pivny Béla. Külön hely volt fenntartva a tisztikar többi tagjainak is, és pedig Albrecht Ferenc ügyésznek, továbbá Berényi Jenőné, Heylmann Ottmár, Drucker György, Molnár János, Kokas Lajos és Fiedler Sándor báró titkároknak, úgyszintén Szabóné Nórának, az ülés jegyzőkönyvvezetőjének. A díszközgyűlésen a magyar közélet számos kitűnősége vett rés/t. Pontosan 11 órakor érkezett meg Horthy Miklós Kormányzó, szárnysegéde Soholtz Andor folyamőrségi kapitány kíséretében. A Kormányzót helyére, az elnöki emelvénnyel szemközt felállított díszes karszékhez kalauzolták. A kormányzó jobbján József kir. herceg, balján pedig Wlassich Gyula báró, a felsőház elnöke és Almássy László, a képviselőház elnöke foglaltak helyet. Az első padsorokban ültek a budapesti diplomáciai testület tagjai: Hans von Schoen németbirodalmi, Louis de Vicnnc francia, Watzlav Pallier csehszlovák, André Delmousos görög, J. Buttler Wright amerikai, viscount Chilston angol, Basile Grigorcea román, M. Behidj török, Pedro de Morcas Barros brazíliai, Comta Carlo Béniinek hollandiai, Mario Arlotta olasz és Manuel Garzia dc Acilu spanyol követek, vic. .Taqucs Davignon belga, Otmár de Lasarski lengyel, Aidolphe Kunz osztrák, Stephane A. Sehopoff bolgár, valamint a jugoszláv ügyvivők, továbbá Jouard ezredes, francia katonai attasé, Strakosh cseh követségi sajtóattasé és mások. Ugyancsak az első padsorokban foglaltak helyet: a minisztereinöli képviseletében Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, a belügyminiszter képviseletében Tomcsányi Kálmán min. tanácsos, a honvédelmi miniszter képviseletében Siller Antal vezérkari ezredes, a Pázmány egyetem részéről Baranyai Jusztin egyetemi tanár, a pécsi Erzsébet-egvetem részéről Pázmány Zoltán egyetemi tanár, a szegedi Ferenc József-tudományegyetem képviseletében Imre Sándor egyeli mi tanár, a Közgazdasági Egyetem részéről Egyed István egyetemi tanár, a Nemzeti Szövetség megbízásából Perénvi Zsigmond báró v. b. t. t. és Ajtay József dr., a Rcviziós Liga részérő] Lukács György v. b. t. t., Fcrcnczy Sándor dr. és Fali Endre dr., a Társadalmi Fgycsületek Szövetsége képviseletében Szontagh Tamás, Szörtsey József és Zimmermann Lajos, a TftBE képviseletében Kresz Károly, a Szent István Akadémia megbízásából Balanyi György egyetemi tanár, a Faluszövetség részéről Sehandl Károly és Wcis István, a Turáni Társaság képviseletében Móricz Péter ny. főkonzul és Bán Aladár, a Felvidéki Szövetségek részéről Vaszkó Endre