Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 1. szám - A Magyar Külügyi Társaság tíz esztendeje

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930. június hó. és Kalmár Elek, a Szepesi Szövetség részéről Cservenka Károly, a Katholikus Nőszövetség képviseletében Békésy Lola, a Magy. Nőegycsülctck Szövetsége részéről Rosenberg Auguszta. Résztvettek ezenkívül a jubiláris ünnepségen ;i kormány képviseletében: Wekerle Sándor pénzügyminszter, továbbá Szudy Elemér sajtófőnök, Balogh Jenő, a Magyar Tudományos Ajkadémia főtitkára, báreiházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Dréhr Imre népjóléti államtitkár, Puky Endre a képviselőház alelnöke, Juhász Andor a Kúria elnöke, Hevessy Pál miniszter-rezidens, Forster l'ál báró, Csekonies Iván gróf és Tánezos Gábor meghatalmazott miniszterek, Marenzi Ferenc őrgróf, v. b. t. t., ny. gyalogsági tábornok, Orosdy Fülöp báró, Zichy Ernő gróf, Rakovszky Endre, a felsőház háznagya, Dormándy Géza, a MFTR igazgatója, Gcrcvich Zoltán külügyminiszteri tanácsos, Esterházy Móricné grófnő, Apponyi Albertné grófné, Bálás György báró, ny. táborszernagy, Sahlender Béla, Kratochwill Károly ny. altábornagyok, Kállay Tibor ny. miniszter, Harkányi Béla báró, Apponyi Albert gróf Elsőnek Apponyi Albert gróf, a Külügyi Társaság elnöke szólalt fel és a következőket mondotta: — Ez a közgyűlés visszapillantás akar lenni a Külügyi Társaság működésének első évtizedére. Szerény kezdetből Társaságunk a magyar közélet számottevő tényezőjévé nőtte ki magát. Célja alig szorul indokolásra: egészséges, erőteljes közvélemény kialakulását akarja előmozdítani külügyi kérdések tekintetében. Ennek szükségessége a demokratikus fejlődés természetéből folyik. Ha a demokrácia lényege, mindenféle alakjában a népakarat döntő befolyásában áll az állami ügyek vezetésére, úgy lehetetlen e befolyás alól éppen azokat az ügyeket kivonni, melyeknek irányítása az emberi javak legfőbbjei, háború és béke, sőt nemzetek léte fölött határoz. Eddig úgy volt; még alkotmányos minta-államokban is megtörtént, hogy népek a titkos diplomácia mesterkedései folytán, véres összeütközésekbe sodortattak, melyeket nem akartak. Ezt öntudatra ébredt nemzetek nem tűrhetik; sorsuknak urai akarnak lenni e sorsdöntő kérdésekben is, sőt főleg ezekben és az utolsó háború rettenetes tapasztalásai megacélozták ezt az akaratot. A gyakorlatban azonban ennél nehezebb probléma nincs; a diplomácia előkészítő munkája a dolog természeténél fogva nem mindig tűri a világosságot, sokat kell ezentúl is a vezetőkbe helyezett bizalomra hagyni. De a főbb vonalakban kell, hogv a közakarat szabja az iránvt s e célból ennek a közakaratnak, a helyzetek és szükségletek ismeretével és a komoly célkitűzés képességével kell bírnia a külpolitikai problémákban legalább anynyira, mint a belügyiekben. Más szóval: fejleszteni kell, mint már mondám, az érett, egészséges, erőtel ies külpolitikai közvéleményt hnzánkbon. A Külügyi Társaságnak mindaz a sokoldalú tevékenysége, melyről az ügyvezető alelnök úr jelentése be fog számolni, elsősorban ezt a célt szolgálja: hogy milyen eredménnyel azt nem mi vagyunk hivatva eldönteni, de mindenesetre becsületes törekvéssel. — Hogy ennek a feladatnak teljesítése nálunk kétszeres fontossággal bír, azt nem azzal indokolom, mintha népünk más népeknél politiSzcmere Gusztáv, Pataky Tibor, Olay Ferenc min. tanácsosok, Ambrózy Gyula báró kabinetirodái tanácsos, Tóth Jenő ny. államtitkár, Niamessny Mihály v. országgyűlési képviselő, Vikár Béla, Palmer Kálmán és Aigncr László parlamenti elnöki főtanácsosok, Gabányi János tábornok, Nagy Miklós, a képviselőházi könyvtár igazgatója, Bonkáló Sándor egyetemi tanár, Bársony Oszkár, az Ibusz igazgatója, Kunfalvy Rezső főreáliskolai igazgató, Réthey Ferenc ny. "főispán, Sömjén László táblabíró, .lármay Elemér, a MFTR. igazgatója, Pechányi Adolf v. kormánybiztos, Zlinszky Sándor alezredes, a parlamenti őrség parancsnoka, Aucr Pál dr. ügyvéd, Jankovich Marccl, vitéz Nagy Iván tanfelügyelő, Lipovniczky Pál külügyminiszteri sajtóelőadó, dr. Weninger László folyamőrségi kapitány, Czakó István dr. min. titkár, Albrecht Ferenc dr. a Külügyi Társaság főügyésze, Boér Elek közigazgatási bíró, dr. Eöttcvényi Olivér törvényszéki bíró, Vasshegyi Margit, Rácsy Béla jogakad. tanár, valamint számosan mások. megnyitó beszéde. kailag éretlenebb volna, amit nem hiszek igaznak, sem azzal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idejében önálló külüggyel nem bírtunk, mert ebből sem az nem következett, hogy a külügyekre alkotmányos befolyásunk ne lett volna, mert volt, és voltak nagy külpolitikai vitáink is, sem az, hogy ezt a befolyást helyes irányban gyakorolni ne lett volna életbevágó érdeke az országnak; hanem indokolom azzal, hogy kevés nemzetnek nehezebb, állandóan veszélyeztetettebb a külpolitikai helyzete, mint a magyar nemzeté. Faji izoláltságunk és geográfiai behelyezésünk Európa tűzfészkébe próbára teszik a legkiválóbb államférfiúi elmét is külpolitikai elgondolásában, a közvéleménytől szinte kivételes higgadtságot és fegyelmezettséget kíván, hogy a külpolitikára üdvösen befolyhasson. Midőn a hazai közönséget erre elkészíteni iparkodunk, úgy véljük, életbevágó nemzeti érdeket szolgálunk. — E bevezető szózatban, melyet hosszúra nyújtani nem kívánok, mert úgy akarnám, hogy inkább a tények beszéljenek, melyekről a jelentés fog szólni, csak reá mutathatok tevékenységünknek kifelé irányuló ágára. Ez jóval kényesebb feladatokat ró reánk, mint a belső munka. Tagjai vagyunk a Nemzetek Szövetségét támogató Nemzetközi Ligának és tagjai maradunk dacára a Szövetség mai működésével szemben fölmerült számos kifogásoknak, először mert mindenütt jelen kell lennünk, ahol minket is érdeklő ügyek tárgvaltatnak, de azután azért is. mert a Nemzetek Szövetségének eszméjét helyeseljük és nemcsak reméljük, de közre is akarunk működni abban, hogy fokozatosan kigyógyuljon a háborús lelkület okozta utóbaiokból. és valóban azzá legyen, aminek lennie kell: jogokban egvenlö. a békét a jog és igazságosság alapján kereső és így eaymást megértő népek találkozó helve, a súrlódások békés elintézésének és az e<<vüttműködés szervezésének részrehajlatlan orgánuma. E magas célok felé törekedve, úgy hazánk, mint az egész emberiség szebb jövőjének előkészítésén működünk közre és nem riaszt vissza sem a nehézségek sokasága, sem a végpontok messzi idők ködében elvesző távolsága. — Arról, hogy a feladatok teljesítésében