Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Franciaország és a revizió

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 december melynek legfőbb hitvallója Poin­caré. Tagadhatatlan, hogy a leg­indokoltabb revíziós törekvés is csak akkor valósitható meg békés uton Európában, hogyha Francia­ország makacs ellenszegülésével eleve meg nem hiusítja a meg­egyezés létrejöttét; addig békés revízióra kilátás nincsen, amig Franciaországban el nem vetik azt a képtelen tant, mely Európa mai határait összes fogyatékossá­gaikkal együtt a világ végezetéig mindenáron fenn akarja tartani. De Perét nem ekként állította be a dolgot. így aztán nagy sikere volt: Briand és Tardieu feltűnő módon fejezték ki helyeslésüket. A legnagyobb tetszést természe­tesen Briand aratta, akinek egy­néhány képviselőt kivéve, az egész ház tapsolt. A vitát bezáró szavazás kedvező eredményét neki köszönheti a kormány, annak ellenére, hogy a Briand külpoli­tikájáért lelkesedő radikálisok és szocialisták belpolitikai okokból a kormány ellen szavaztak. Mi­helyt kiderült, hogy Tardieu és Briand között a jóviszony helyre­állott, a vita kimenetele töbüé nem volt kétséges. Mint rendesen, Briand ezúttal is ékesszólóan fejtette ki politi­kájának irányelveit. Mint rende­sen, ódai páthosszal szólott a 'lé­kéről, derűs szkepszissel boncol­gatta az ellene felhozott érveket s megnyugtatta azokat, akik ké­telkednek abban, hogy népszövet­ségi és federációs akciója nem elégséges a béke biztositásához: minél messzebb megy el — mon­dotta — a békülékenység, az en­gesztelődé* és a közeledés terén, annál nagyobb gondot fordít arra, hogy Franciaország védel­mét hadierejével is alátámassza. A békeszerződéseket nem ő szö­vegezte meg; van bennük jó is, rossz is; nem tehet arról, hogy a 19. paragrafust beiktatták a nép­szövetségi alapokmányba. Még kevésbé az ő hibája, hogy egye­sek azt félremagyarázzák. Fő az, hogy az ellentétek ne összeütközé­sekre, hanem tárgyalásokra ve­zessenek, ö békepolitikái folytat; van-e, aki jobbat tudna ajánlani .' Briand-nak előre nyert ügye volt. Egyik ellenlábasa sem mér­kőzhet ik vele szónoki készség és külpolitikai áttekintés dolgában. Marin-én meglátszik, hogy a né­meti kei a német megszállás emlé­kei alapján itéli meg csupán; Franklin-Bouillon annyira heve­sen beszél, hogy még akkor is tú­lozni látszik-, midőn véletlenül tárgyilagos megállapítást tesz. Fölöttébb érdekesek voltak Tar­dieu fejtegetései a 19. paragra­fusról. Ez a szakasz őszerinte sem alkalmazható a határokra, hiszen alkalmazhatatlan szerződésekről szól, alkalmazhatatlan határok pedig nincsenek. De a tizenkilen­cedik paragrafus kiüönl>en sem ad okot aggodalomra, mert a Népszövetség tanácsa csak egy­hangúan határozhat, tehát Fran­ciaország szavazata bármikor megakadályozhatja a revíziót. Ha vannak is bajok Európában, azok nem a békeszerződésekből szár­maznak, hanem a háború követ­kezményei, — mondja Tardieu s mint a béke egykori szerzője, mást nem is mondhat. Azon sem lepődhetünk meg, midőn azt ál­lítja, hogy a revízió háborút idézne föl. Mindebből kitűnik, hogy a francia kormány egyelőre hallani sem akar arról, hogy a 19. parag­rafus a revíziós törekvések érvé­nyesülésére alapul szolgáljon. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg­felelő körülmények közt helyi jel­legű határmódositások keresztül­vitelét elő ne mozdítsa. Briand rugalmasságától sokat várhatunk e téren, úgyszintén a francia nép őszinte békeszeretetétől is. A ka­marai beszédek megítélésénél nem szabad elfelejteni, hogy a nagy nyilvánosságnak voltak szánva s egy nagyon kényes, Franciaor­szágnak és szövetségeseinek érde­keit közelről érintő kérdést tár­gyaltak. Ha a francia kormány adandó alkalommal hajlandó is volna bizonyos változtatások el­fogadására, akkor sem lehet fel­adata a revíziós igényeket biztató kijelentésekkel fokozni. Ma talán még nehezebb volna ez számára mint valaha is. De nagyon felüle­tesen, külső jelekből alkotna ma­gának véleményt az, aki a kama­rában elhangzott kijelentéseket a Franciaország egyszersminden­korra leszögezett álláspontjának tekintené s azt a következtetést vonná le belőlük, hogy a franciák a tarthatatlan békeszerződések minden betűjéhez a végsőkig fog­nak ragaszkodni. Azt meg kell állapítani, hogy a 19. paragrafus alkalmazását mindaddig meg fog­ják akadályozni, amig attól tart­hatunk, hogy a revíziós zsilip megnyitása minden oldalról meg­indítaná a reviziós követelések többé meg nem állitható áradatát, mely megoldás helyett bizonyta­lanságot és felfordulást idézhetne elő. De azt, hogy a jelenlegi helyzet változatlanul fenn nem maradhat, hogy idővel békés uton módot kell találni megfelelőbb megoldá­sokra, mind többen látják be. A kamara vitája e tekintetben nem ad helyes képet sem a mai hely­zetről, sem a jövő lehetőségeiről. Honti Ferenc. Esmoná Harmsivorth sorai a Ma­gyar Külügyi Társasághoz: Sok sikert kívánok önöknek hazafias munkájuk­hoz, amellyel meg akarják ismertetni a világ előtt Magyarország jogos sé­relmeit, őszinte barátjuk: 1928 május 25. Kép Madridtól a köztársasági-pártiak rendezte zavargások idején. ESMOND HARMSWORTH.

Next

/
Oldalképek
Tartalom