Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Az északamerikai kultura jellemvonásai. A Magyar Külügyi Társaság tudományos szakosztályának ülése - vázlatos összeállítás, gyorsirási feljegyzések után. Ravasz László püspök előadása

1930 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 Az emberi kultúrában mindig az a döntő, hogy az ember minek értékeli önmagát, miféle beesel tulajdonit önmagánaki Az amerikai embernek az a nagy nyomorúsága, hogy csak utilisztikus érték fokra emelkedett. A géptől és a hatalmát ól nem tud megválni s nem tud önmagának olyan értéket tula.jdonitani, amely minden géptől, dollártól, sikertől, bukástól mentesen örökkévaló, elpusztíthatatlan érték. Ez jellemzi az amerika ember eszközi természetét s egész világa utüitarizmusát. A gép világában az ember is gép lett. Az amerikai gépkulturából származik, hogy tömegekben és sablonokban dolgozik. A művészi élet mindig az egyénesités felé halad. Az egyszerű juhász, aki egész életén át faragja furulyáját, az egész lelkét ráleheli, beleönti abba az egyetlen tárgyba. Erre az amerikai embernek nincsen ideje. Körülötte mindent a világon gép csinál és mindent a világon tömegekben állit elő a gép. Itt elvesz az originalitás, az individualizmus. Minden házat egyformán épitenek, minden tanító egyformán tanít, minden gyermek egyforma, minden diák, minden ember egyforma. Hiányzik a dolgokból az individualizmus őseleme, a fantázia. Nincsen mód az inspirációra, amely természeténél fogva mindig irracionális.. A gép sohasem lehet irracionális, ellenkezőleg, maga a ráció. Jaj annak a gépnek, amelynél váratlanságok keletkeznek. Ugyanekkor az inspiráció mindig szabad. A lélek az, amely megszüli a gépet és a gép az, amely megöli és felszívja a lelket. A lélek kitermeli a gépet és belehal, mert a gép megöli a lelket. Ha az amerikai ember egész életét lefoglalja ez az élet, mi lesz akkor azokkal az érzésekkel, amelyek az emberi élet nemesebb részét alkotják? Itt jelentkezik az amerikai asszony szerepe. Amerikában egészen különös helyzete van az asszonynak. Az asszonynak a kolóniákban mindig sokkal magasabb értéke van, mint másutt, a végtelen elfoglalt ember számára az asszony jelenti az otthont, a legnagyobb segitséget, minden békét, minden örömet. Állandó morális hátvédet jelent. A kolóniákban kevés az asszony, így lesz különösen érdekes, hogy minél inkább érkezünk Nyugat felé, igy az Egyesült Államokba, annál nagyobb az asszonyoknak a társadalomban elfoglalt hivatása és szerepe, s minél inkább Kelet felé irányul utunk, annál kevesebb ez a megbecsülés és értékelés. Keleten az asszony élvezeti cikk, a leghasznosabb rabszolga, míg egészen Nyugaton a férfi a legderekabb és leghasznosabl) háziállat, aki azonban minden hasznot tulajdonképpen az aszszonynak hajtja. A statisztika szerint héttized százalék részben az asszonyok fogyasztják a produktumokat. A vagyon 60%-a asszonyok kezében van, az irodalom és művészet tulajdonképpen az asszonyoknak produkál, a társadalmi élet klubjaival és egyesületeivel az asszonyok: kezében van és a legnagyobb társadalmi institúció, az egyház, tulajdonképpen asszonyok által és az asszonyokban él. Ők a közvélemény, rajtuk keresztül lehet a leghathatósabb propagandát kifejteni; a háborús propagandát asszonyok végezték és most ők a leszerelés pionérjai, a prohibiciétt csak asszonyokkal lehetett megcsinálni és asszonyok fogják megbuktatni. Ebből az északamerikai lelkiségre bizonyos következtetéseket vonhatunk le. A női szellemiséget jellemzi az úgynevezett paszsziv erénynek erőteljesebb érvé nyesülése, a résztvevő érzéseknek az érvényesülése. Az asszonyi mentalitást egyébként a gyakorlatiasság is jellemzi és a morális tendencia. Az amerikai kultúra férfias vonásai „business-enterprises"' óriási ^alkotásaiban látszik, amely tele van ötlettel és fantáziával. Megépíti a gépek világát és elvész benne. De mindenbe beleszövődik színező formáival, kedvességével, sok-sok szeszélyével, de állandó' uralkodó tendenciájával az — 'aszszony. Az ő kezében van a szellemi kultúra irányítása. Ebből következik, hogy a szellemi életből hiányzik a teremtő erő. Minden férfi gondolata a technikára, az iparra, pénzkeresésre, gépekre irányul, csak a női lélek marad művészetre, irodalomra, filozófiára. Érdekes, hogy például az egész elemi tanítás nők kezében van, Amerikában a faiskolákban tulajdonképpen nők tanulnak, a férfiak inkább sportolnak. Inkább nőknek adnak elő a professzorok, mint férfiaknak s a könyveket is nőknek irják. így következik, hogy Amerikában egy-két híres egyéniséget leszámítva, nincsen nagy filozófusa, de nincsen prófétája; sok a versfaragója, sok a moralprédikátora, de nincsen nagy költője. Nincsen nagy zeneművésze, bár állandó, de nem mindig tiszta állandó hangoceánban élnek. Kivéve Emersont, Poe Edgárt, Witman-t, s az irodalma édeskés, szentimentális, vagy nyersen burleszk és igy tovább. Ez okozza, hogy az amerikai művészet alig tud felmutatni önálló alkotásokat és megalapított egy egészen asszonyi művészetet, a — mozit. Sirni akarnak az ame-