Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Maniu és Zsakula

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 december aki a legelőkelőbb külügyminiszteri székből az utolsó tiz esztendő legértékesebb diplomáciai megállapodásával ajándékozta meg az emberiséget. Mindnyájunkat. Azokat is, akik a háborúban teljesen kimerültek, azokat is, akik még most is félnek uj háborúktól. Kellogg ideát, Európában is dolgozik. A legmagasabb birői fórum nehéz ügyein kivül, ugy tudjuk, irja könyvét is, mely kizárólag a világbéke megrögzitésének problémáival fog foglalkozni. Szobájában a könyves polca tele van könyvekkel. És nem is oly magasan — oh mily öröm fogott el, — ott láttam a Magyar Revíziós Liga szürkefedeles kiadványait, a Magyarság „Egy halálraítélt nemzet" cimü érdekes angol könyvét s hazánk uj, nagyszerű revíziós müvét, Légrády Ottó dr., a Pesti Hirlap főszerkesztőjének „Igazságot Magyarországnak" cimü revíziós albumát. Vájjon átolvasta-e, avagy legalább is átfutotta-e mindezt a munkát Frank Kellogg, a Nobeldijjal kitüntetett békebarát! Átolvasta-e 1 Talán egykor mi magyarok is nagy hasznát látjuk még annak, hogy Amerika legnevesebb békepolitikusa európai lakossá lett. Hisz Kellogg könyvét — ha majd megjelenik, — a jelen és a jövő külpolitikusai nem hagyhatják figyelem nélkül. A magyar újságíró nagyszerű élménye volt tehát, mikor Frank [ Kelloggal, a volt amerikai külügyminiszterrel itt európai földön, a „békevárosban", sőt a Békepalotában találkozhatott. De Kellogg nem hagyta végleg ott Amerikát. Ő az uj-világé s az uj-világ az övé. A rochesteriek még most is azt szeretnék, ha őket most is Kellogg képviselhetné a washingtoni parlamentben. Az idő azonban senkivel szemben sincs kimélettel. Kellogg — 74 esztendővel a vállain — már a csendet keresi. A Békepalotában, ennek a nagynevű amerikai békepolitikusnak európai szállásán, óriási perzsaszőnyegekben süpped el az ember lépése s a járókelők még a perzsákon is halkan, lábujjhegyen járnak. ... Az a kisded csoport, amelyik a „Magyar Külpolitika" zászlója alá tömörült, tartja kezében a magyar jövő bágyadt virágait. Miskolc, 1929 március 19. MIKSZÁTH, főispán. Maniu és A kisantant politikusai időnként elszólják magukat a múltra vonatkozólag s ezek a hirtelen elszólások nagyon érdekesen világítják meg azokat a békeveszélyeztető forradalmi előkészületeket, melyekkel a Balkán-államok már jóval a világháborn kitörése előtt készítették elő ezt a világégést. Amikor még ma is komoly formában a központi hatalmakai vádolja a Páris-körüli békében nem is reméli előnyökhöz jutott államok hivatalos propagandája a háború előidézésének vádjával, érdemes ezeket az elszólásokat nagyon is figyelembevenni. Maniu Gyula, Romániának a mult hónapban visszalépett miniszterelnöke 1930 október 10-én, amikor a szenátus termében beszámoló búcsúbeszédet mondott, a parlamenti többséget alkotó nemzeti parasztpárt és a kormány tagjai előtt, meg akart felelni a sajtónak arra a vádjára is, hogy ő a hatalomhoz ragaszkodik, meri neki a hatalom a bálványa. Fel sletül a következőket mondta, amint azt a kormány félhivatalosa, a bukaresti Dreptatea, október 11-i 903-as számában közli: — Uraim, engedjék meg nekem, hogy felolvassak önöknek egy kis iratot, melyet néhány héttel ezelőtt hozott hozzám egy barátom és amelyikből kitűnik, mi volt és mi az én bálványom. Ez az irat 37 évvel ezelőtt kelt, 1893-ban, amikor még a budapesti egyetem hallgatója voltam és sajátkezüleg irtam ezeket a sorokat a bukaresti hadügyminisztérium épületében. Egy nyilatkozat ez a következő tartalommal: „Esküszöm az Istenre, lelkiismeretemre és becsületemre, hogy életemet a román ügv diadalrajuttatására áldozom és aktív részt veszek az általunk előkészített forradalomban. Maniu Gyula s. k. — Uraim, nem a hatalom, hanem a román ügy diadalra vitele volt célom, ami felé 37 éven keresztül következetesen törekedtem, törekszem ma is, amelyért forradalmat csinál tam, amelyért Erdély és a Bánság románságának egyhangú parancsát követve, a forradalmi kormányban vállaltam elnökséget s amelyért mindent megtettem, amit ennek a célunk szentelt szerény erőmből tudtam tenni. Ezelőtt tizenhat évvel tört ki a világháború, Maniu nyilatkozatából azonban világosan kitűnik, hogy már 37 évvel ezelőtt, tehát 1893-ban a legnagyobb béke idején a román királyi hadügymiZsakula nisztérium forradalmat készíttetett elő a román anyanyelvű magyar állampolgárok egy részével. Tette azt akkor, amikor tagja volt Románia a hármasszövetségnek s mégis éppen a hármasszövetség egyik államát akarta forradalommal feldúlni. 1892-ben volt az úgynevezett memorandumper, amikor az erdélyi románok vezetői — mint azóta ismételten bevallották — a bukaresti kormánnyal, tehát egy idegen állam kormányával folytatott tárgyalások után s ennek a kormánynak utasítására a magyar kormány ellen panasziratot intéztek az uralkodóhoz s azt a törvényes fórumok megkerülésével Bécsben nyújtották be Ferenc József királynak, akit memorandumukban császárnak neveztek. Ausztria császáránál kerestek támogatást la magyar király kormányával és hatóságaival szemben. A király alkotmányos uralkodó, nem fogadta el a memorandumot, hanem illetékes helyre, a magyar kormányhoz juttatta, ez az ügyészségnek adta tovább, mely az aláírók ellen meg is indította az eljárást s Kolozsvárit biróság elé állította őket. Azóta nem titok már, hogy az egész memorandum csak provokalás volt, amellyel az erdélyi forradalmat készítették elő Bukarestben. Tudták, hogy a biróság nem hunyhat szemet a bécsi lépés miatt s ha meghozza Ítéleteit, nagyszerű agitációs anyag jut az erdélyi román nemzetiségi párt kezébe. A pártvezetőség mozgósította a kolozsvári és budapesti egyetem román diákjait is, akik éles röpiratban fordultak a világ többi egyetemének diákságaihoz, mindenféle koholt vádakkal a magyar uralom ellen. Erre a röpiratra, éppen egy hazai román tudós, Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanár adta meg külön könyvben a nagyon is alapos^választ. A népnél azonban szóval éppen olyan féktelenül folyt az uszítás minden ellen, ami magyar, mint Romániában. A memorandum első aláírója Rácz János dr. tordai orvos volt, akinek valószínűleg agent-provocateurök beütötték két ablaktábláját az ítélet után, mire a bukaresti lapokban fényképfelvételek jelentek meg: egy teljesen lerombolt, elpusztított ház külső és