Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám

A „Hungária Lloyd" angol nyelvű mellékletté!. KWUH9UTIK4 KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A MAGYAR RE 'IZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA FŐSZERKESZTŐ: PÉKÁR GYULA FŐMUNKATÁRS: SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ XI. évfolyam Budapest 1930 november Az esőcsepp és a szikla A

lig tért haza a megifjodott Törökország fővárosából, . Ankarából, már Berlinbe utazott gróf Bethlen István és ha ennek az utazásának eleve is nagy jelentőséget tulajdoníthattunk, a magyar miniszterelnök berlini fogadtatásának bensősége és az az általános rokonszenv, amellyel ezt a látogatást a német sajtó kommentálta, az utób bi esztendők egyik legfontosabb magyar külpolitikai eseményének tünteti fel Bethlen berlini utazását. Tul azon, hogy ez a látogatás a német birodalom fővárosában a magyar-német kapcsolatok elmélyítését tartotta-e szem előtt, tul Bethlen miniszterelnök és Brüning kancellár tanácskozásainak minden konkrétumán, ez a külföldi ut ismét csak abból a szem pontból érdekelheti végső eredményében az országot, hogy vájjon ez is ujabb lépést jelent a békerevizió nehéz és ködbevesző, de az utóbbi időben — a köd alatt is — egyre biztosabb perspektívák felé haladó utján. Ezzel, természetesen, egy pillanatra sem kívánunk azokra a mendemondákra célozni, amelyeket a külföldi sajtó egyrésze jónak látott Bethlen berlini útjával kapcsolatban e]1 erjeszteni és amelyet — hazaiérésekor — maga a miniszterelnök cáfolt meg a legerélyesebben, t. i. a háboruvesztes népek revíziós blokkjának megalakulásáról szóló híresztelésekre, de bizonyos, hogy minden lépésnek, — akár politikai, akár nem politikai célt szolgál — amelyet a magyar miniszterelnök külföldön tesz, számításba kell jönni a békerevizió gondolatának szempontjából is. Sőt, légióként ennek szempontjából. Csak abból az egyszerű példából kell kiindulnunk, hogy minden egyes magyar nemzete ügyének igazi diplomatája külföldön és hogy senki külföldi utazása el nem képzelhető anélkül, hogy ujabb és ujabb ismeretségek, barátságok révén szóba ne kerüljön a magyar probléma. Ha pedig ebből az egyszerű példából indulunk ki, akkor miniatűr kiadásban beletekinthetünk az olyan külföldi utazásoknak magyar szempontból való jelentőségébe, amilyenek Bethlen utazásai. Ami az egyén életében a barátságok kötése, az, egy nemzet szempontjából, a barátságok kiépítése és bizonyára nem szükséges ahhoz semmiféle „blokk", hogy olyan nemzetek, amelyeknek — vállvetett harcai után — igen sokban azonos sors jutott osztályrészül, a közös dicsőség és közös szenvedések jegyében megtalálják egymást. Mármost, a revízió kérdése! Amennyire minden magyar a meggyőzés, a felvilágosítás, a rokonszenvébresztés fegyvereit viszi magával — láthatatlanul is — az ut i bőröndjében, ha külföldre utazik, ugy a magyar miniszterelnöknek ezek a külföldi látogatásai sem lehetnek hijjával ezeknek a láthatatlan, sőt nem is hallható fegyvereknek. A klasszikus mondás: gutta cavat lapáton, soha eddig nem érzett igazságot nyer ilyenformán és bátran folytathatjuk is, mert a mondás második fele szinte jelképe annak, amit egyetlen magyar reviziós politikánknak nevezhetünk: a külföld felvilágosításának, meggyőzésének, megnyerésének. Non vi, sed saepe cadendo ... — nem erőszakkal, hanem gyakori esésével vájja ki a vízcsepp a sziklát és ha ezt a példázatot a magyar reviziós gondolat külföldi térhódítására alkalmazzuk, lehetetlen, hogy ... a vízcsepp minden egyes — ha nem is szándékolt — esésekor a végső eredményre ne gondoljunk. Általában: a békeszerződés sziklájának kivájására minden „esőesepp" az erőt és akaratot jelenti, amely az eszmék magasságából s az áldozatos hazafiasság mélységeiből fakad. Ezt érezte és vallotta Rákosi Jenő is, aki még abban az időben vetette bele a revízió gondolatát a magyar életbe, amikor ez, lord Rothermere szózata nyomán, még csak alig ébredezett a Trianon nyomán rászakadt súlyos letargiából. Amikor Rákosi Jenő a revizió gondolatát felvetette, lord Rothermere pedig, a külföldi közvélemény felvilágosításával, az utat jelölte meg, a szikla még mindennél megingathatatlanabbnak látszott. Ki gondolta volna, hogy alig néhány év múlva már világproblémává nöj vekedik és sulyosodik a revizió problémája, hogy — például — a, Pesti Hírlap ötnyelvű reviziós munkája, az Igazságot Magyarországnak! cimü kiadvány ezer és ezerszámra vonja maga után a külföldről érkező leveleket a megismerés, belátás és rokonszenv hangjaival és ki gondolta volna, hogy lord Rothermere és Rákosi Jenő munkájával megindult esőcseppek olyan tengerré dagadhatnak, amely felett ott repkedjenek izgatott félelemben a „reviziós blokk" hirétől felriasztott viharmadarak \ Mindegy. A miniszterelnök külföldi utazásai — minden blokk nélkül is — egy-egy lépést jelentenek a revizió felé, mert ezek — non vi •— nem erőszakkal, hanem csak barátsággal, megértéssel, fiiként pedig megértetéssel járnak együttsha ezzel együttjárnak, arról sem a miniszterelnök, sem más nem tehet. Az igazságnak az a természete, hogy akkor is felszínre kerül, ha ... nem beszélnek róla.