Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Anglia bajai. Anglia és a békerevizió

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 november Anglia bajai Az eredménytelen Birodalmi Konferencia Az indiai probléma Kisebbségi kérdés Indiában Anglia és a békerevizió London, november 16. Az elmúlt héten egy nagyfontosságú konferencia fejeződött be és egy talán még nagyobb fontosságú értekezlet •kezdődött meg az angol birodalom fővárosában. Az első, ugj nevezett Birodalmi Konferencia célja az volt, hogy szorosabb és bensőbb gazdasági együttműködés alapjait vesse meg az anyaország és a dominiumok között és bár — az egész világot érintő gazdasági depreszszió hatása alatt a konferencia résztvevői mindenáron konkrét eredményekre törekedtek, végeredményében kitűnt, hogy a birodalomközi gazdasági együttműködés ideáljáért egyik érdekelt fél sem áldozhatta fel különleges egyéni érdekeit. Legkézenfekvőbb haszna a konferenciának az eddigi tarifális megállapodások megbosszabitása volt további három évre, de már ujabb tarifális kedvezményekről, például a Bennett, Kanada miniszterelnöke ajánlotta tízszázalékos és később háromszázalékra redukálódott preferenciáról nem volt hajlandó az anyaország tárgyalni. Elnapolták a legközelebbi konferenciáig a kvótajavaslatot is, amelynek értelmében Anglia hajlandó lett volna egyharmadrészben saját,, hrrmadrészben a dominiumokból és harmadrészben külföldről importált búzával fedezni szükségletét, hasonlóképpen nem tudott megállapodni a konferencia a Birodalmi Gazdasági Főtitkárság (Imperial Economic Secretary) felállításának kérdésében sem, ugy hogy mind a sajtó, mind pedig az üzleti és politikai világ meglehetősen lehangoltan fogadta a konferencia gyenge mérlegét. A konferencia vitatható sikere minden valószínűség szerint nem lesz hatás nélkül a Lord Beaverbrook és Lord Rothcrmere-féle Empire Cruisade-ra, melynek magvában — mint tudvalevő — éppen a birodalomközi gazdasági együttműködés áll. Hasonlóan nem marad hatás nélkül ez az eredmény Angliának a kontinensen folytatandó politikájára sem, mert azoknak az angol politikusoknak és nemzetgazdászoknak igazát húzza alá, akik eddig is ellene voltak annak a felfogásnak, hogy Anglia csak harmadsorban európai hatalom, miután érdekei első- és másodsorban a tengerentúlra irányítják figyelmét. Ebben a vonatkozásban még Magyarországot és annak nemzeti aspirációit is érinti ez az eredmény, mini mi itt ujabban mind komolyabb körökben foglalkoznak a békeszerződések revíziójának és a rcparációk felfüggesztésének a gondolatával, mint az európai gazdasági válság egyik komoly megoldási lehetőségével. Hasonlóan nem lesz hatás nélkül Angliának a kontinensen folytatandó politikájára a most megkezdődött Round Table Conference kimenetele, amely előreláthatólag jóval hosszabb lejáratú lesz és — mint tudvalevő — célja, hogy szabályozza Indiának az anyaországhoz való viszonyát. Az indiaiak főcélja, hogy országuk számára „Dominion Status"-t biztosítsanak, ezt az indiaiak a konferencia megnyitásának napján kereken meg is mondták, követelésüket elsősorban Lord Irwinnek, India alkirályának egy évvel ezelőtt tett Ígéretére alapítva. Megjegyzendő, hogy az indiai kormány „dispatch"-ában, amelyet közvetlenül a konferencia megnyitása előtt hoztak nyilvánosságra s amiért a sajtó kíméletlen támadásban részesítette a kormányt, a dorninion státusról nincs szó s az indiai államok tervezett federációjának gondolatát a távoli jövőre tolja ki. A dispatch azonkívül erősen sikraszáll a mohamedán „kisebbség" jogaiért és megfelelő alkotmányos képviseletéért, különösen a punjabi és bengáli kerületekben. Ami ezt a mohamedán „kisebbséget" illeti, nem érdektelen emlékezni arra, hogy az indiai mohamedánok száma meghaladja a hetven milliót, tehát számbeli fölényben van Japánnal, az ázsiai nagyhatalommal szemben. Az alkirály jelentéséből nyilvánvaló az az angol politikai hagyományon alapuló szándék, hogy a mohamedánokat az indiánok ellen kijátszszák. A konferencia megfelelő ünnepélyes keretek között kezdődött meg és in A londoni úgynevezett Körasztal' konferenciának delegátusai Birniából, nemzeti viseletükben. diai részről hetvenötén vesznek benne részt, minden politikai párt képviselve van, kivéve a kongresszistákat, akik — tudvalevőleg — a legerősebb pártot alkotják Indiában. Az Indiai Államok főképviselője, Patiala maharadzsa, a mohamedánoké Agha khán, az angol kormány (McDonald, Henderson, Wedgwood Benn) nemcsak a kormánypártból, de az ellenzékből is (konzervatívok: Earl Peel, Sir S. Hoare, 0. Stanley stb., liberálisok: Marquis of Heading, Sir Róbert Hamilton, I. Foot stb.) delegált képviselőket. Az alkirály lényegében helyesnek tartja az úgynevezett Simon Reportot, csupán a pénzügyi felelősség átadásának veszélyére mutat rá, amig a jelenlegi gazdasági depresszió el nem múlik. A Simon Report lényege az egész Indiát magában foglaló és képviselő Indiai Federáció létrehozása, ami — a jelentós szerint csak az uralkodó hercegek (princes) hozzájárulásával képzelhető el, másrészről feltételezi a mohamedánok előzetes megállapodását az indiaiakkal. ÍA mohamodánok a kormányban és a közigazgatásban harmadrésznyi kontingensben akarnak részvenni és a nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy a megegyezésre e tekintetben megvan a kilátás, de az indiaiak mindaddig nem akarnak ebben a vonatkozásban érdemlegesen nyilatkozni, mig nem ismerik az angol kormány felfogását a leglényegesebb kérdésben, tehát elsősorban a dorninion státus kérdésében. Ami a hercegeket illeti, azok India területének harmadrészén uralkodnak és az angol sajtó a mohamedánok mellett a velük való kooperációt ajánlja. Ezzel szemben a kongresszisták, akik — mint fentebb emiitettem — a konferencián részt sem vesznek, viszont az indiai lakosság többségének bizalmát élvezik, a hercegek eddigi hatalmának alapos meg nyirbálását követelik és általában mtranzigensek és erősen demokratikusak követeléseikben. így tehát a jelenlegi konferencia határozatai meglehetősen problematikusak lesznek és nincs kétség az iránt, hogy az angol kormány kitűnően ki fogja használni ezt a számtalan ellentétet. Az „Ali India Federation" megvalósításához az első lépés a jelenlegi Végrehajtó Bizottságnak (Central Executive) provizórikus vagy átmeneti kormánnyá való átváltoztatása lenne, amelyban az egyes államok, továbbá a nacionalisták és a mohamedánok is résztvennéne!<. Ennek az átmeneti kormánynak a következő féladatai lennének: 1. Előkészíteni a pénzügyi felelőrség átvételének biztosítását. 2. Megindítani az indiai hadsereg , indianizálódásának" folyamatát. 3. Létrehozni a megegyezést a mohamedánok é3 az indiaiak között. 4. Részleteiben ,kidolgozni az alkotmánytervezetet és az egyes államokkal szerződéses viszonyba lépni.