Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 5. szám - Románia Erdély ellen. Uj kormány Romániában

1930 október MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 X Románia E X Uj kormány Pontosan két esztendővel az­után, hogy Maniu kormányalakí­tási megbízást kapott, esküdött fel utóda, Mironescu, az uj kabi­nettel, amelyből csak éppen Maniu és az erdélyiek másik régi és szin­tén görög-katolikus vezére, Vajda Sándor belügyminiszter maradt ki. Egyéb szenzáció azután igazán nincsen is az egész román kor­mányváltozásban: ugyanaz a párt maradt uralmon, ugyanazzal a parlamenttel kormányoz a megfe­jelt kormány s ugyanolyan nehéz­ségekkel fogja szemben találni magát, mint amelyekkel Maniu nem tudott megküzdeni. A király hazaérkezése óta állan­dóan koncentrációs kormányt sze­retett volna, mely a román politi­kai pártokat mind magában fog­lalja. Ezt a tervét azonban csak agy vihette volna keresztül, ha a/ uj kormánnyal uj választásokat rendeztet, ezt pedig Románia la­kosságának a szörnyű gazdasági válság miatt elkeseredett lakossá­gával nem merték megkísérelni. Feltétlenül olyan tömegű szélső baloldali ellenzék került volna be. mely a nyugodt kormányzást meg­akasztotta volna. Ez ugyan a ki­sebb baj lett volna, a nagyobb, amelytől az ország minden felelős tényezője félt, maga a választás izgalma, a néptömegek üsszecső­ditése. Ezt nem merték megkoc­káztatni, amikor egymást érik ál­talános választások nélkül is a forradalmi jelenségek a paraszt­ságnál az ország minden részében, így a meglévő és óriási többségé­ben nemzeti parasztpárti parla­menttel kellett tovább kormá­nyozni, ez pedig rakaszkodott sa­ját páltkormányához. így II. Ká­roly király is kénytelen volt arra az útra térni, amelyet apja is kényszerült megtenni, amikor az ország hangulata nagyon is izga­tott volt: ő is feláldozta az erdé­lyieket, hogy kissé kedvében jár­jon a királyságbelieknek. Mesr kellett nyugtatni a klérust, melynek óriási befolyása van a tömegekre: tehát meneszteni kel­lett a kabinet két nem-görögkeleti tagját: Mamut és Vajdát, a gyű­löli görök-katolikue egyház hiveit., A kléruson kivül minden politikai pártnál: a liberálisoknál, Avares­cuéknál, Jorgánál és Lupunál jó hatást tett a kormány eddigi er­Irdély ellen Romániában délyi jellegének megszüntetése. Ezek a pártok ugyanis egyetem-, lég uj jelszót adtak ki: a feíszaba­ditottak nem kormányozhatják a. felszabadítókat. Az erdélyiek ne­vében Pop-Csicsó, a képviselőház elnöke, egy szilágysomlyói szobor­leleplezési ünnepélyen erélyesen megfelelt, újra emlékeztetvén Ro­mániát arra, hogy Erdély, illető­leg az erdélyi románság és a szász­ság, a maga akaratából csatlako­zott Romániához, igy tehát nincs felszabadító és nincs felszabadí­tott. Az erdélyieknek tiltakozása azonban nem változtat azon a té­nyen, hogy a kabinet eddigi lát­szólagos erdélyi jellege megszűnt, mert mindössze három erdélyi tagja maradt s ezek is mind há­boruutáni politikusok, akiknek) semmi szerepük nem volt az er­délyi románság magyar uralom alatti politikai életében. Ezek a miniszterek: Popovici Mihály dr. brassói ügyed, pénz­ügyminiszter, Nitzescu Voicu dr. ugyancsak brassói ügyvéd, köz­munka- és közlekedésügyi és Ha­tiegan Emil dr. kolozsvári jog­tanár munkásügyi, népjóléti és közegészségügyi miniszter. Uj kö­Pribicsevics, a szerb demokratapárt volt elnöke, aki a miruip szabadult hossza, intcrnáltsüfiábúl, ahova azért került, mert annakidején csatlakozott Radies Belgrád ellenes politikájához. zülük a kormányban ez a leg­utóbbi, aki derűs véletlen folytán jutott miniszterséghez. Testvére, Gyula, az orvos, szintén kolozs­vári egyetemi tanár s ez operálta meg annak idején a királyt. A ki­rály ezért ezt az egyetlen, előtte személyesen ismert erdélyi neves orvost ajánlotta egészségügyi mi­niszternek; minthogy keresztnevet azonban nem mondott, Mironescu a listára a másik Hatiegant vette fel, Emilt, akit jobban ismernek Bukarestben, minthogy képviselő és a képviselőház egyik alelnöke^ igy azután az ő kinevezése jelent meg a hivatalos lapban és a téve­dést csak akkor vették észre, ami­kor letette az esküt. Románia köz­egészségügyi minisztere tehát ügyvédember. Besszarábiát a tárcanélküli Ha­lippa Pantilimon képviseli a ka­binetben, a többi mind királyság­beli. Elnök Mironescu, aki a kül­ügyi tárcát is megtartotta, belügy­miniszter lett a moldvai paraszt­párt megszervezője. Michalache, az egykori tanitó, aki ismételten volt már fülchnivelési miniszter, A földmivelési tárcát Madgearu Virgil vette át, aki ismert pénz­ügyi kapacitás, de mint a király bizalmasa, ő kezdeményezte az ag­rárkonferenciákat s a kereske­delmi tárcán keresztül szakembere lett az agrárügyeknek is. Igazság­ügyminiszter az erdélyieket any­nyira gyűlölő Junian Gergely, közoktatási Costachescu, ipari és kereskedelmi Manoilescu, a király másik bizalmasa, hadügyminiszter pedig Condeescu tábornok, az ed­digi főhadsegéd. Az önálló államtitkárságok szá­rnál meglehetősen csökkentették. Négy marad belőlük s ezek-közül kettőt erdélyi ember tölt be: Pop György a kultuszminisztériumban, mint a kisebbségi oktatásügy 've­zetője és Tilea, a miniszterelnök­ségen. Rendőrminiszter maradt belügyi államtitkári eimmel An­ghelescu Konstantin, aki ellen pár hónappal ezelőtt dolgozó-szobájá­ban az ismert merényletet követ­ték el az antiszemita diákok. Ne­gyedik államtitkár Potarea, a föld­mivelésügyi minisztériumban. Megcsinálhatjuk a békeszerződést, de ez a szerződés nem fog állandó bé­két teremteni, mert az önérdek futó­homokjára van felépítve. (Lansing Róbert memorandumából )

Next

/
Oldalképek
Tartalom