Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 5. szám - A reviziós alapon álló országok diáksága egységes frontba tömörül. Az idei nagy diákkongresszus tanulságai

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 október pontból áttanulmányozva, a kövelelt gyakorlat a következőképpen foglalható össze: a független Magyarország vagy franciául (ül, angolul) köti szerződéseit — ez a túlnyomó eset — vagy a szerződőfelek nyelvén, tehát két nyelven: magyarul és a másik fél nyelvén (ez alól alig van kivétel). Ez esetA legközelebbi jövő nagy külpolitikai problémáinak megoldása, nemzeteket és világrészeket vitálisán érintő kérdésekben való döntés húsz-harminc esztendő múlva nagyrészt egészen uj embereknek, a mai fiatalságnak lesz a feladata. Azoké a fiataloké, akik ma még a különböző országok egyetemeinek padjaiban ülnek, vagy akik onnan kikerülve, pályájuk, legelején vannak, de akik néhány évtized eltelte után talán vezető állásban fognak országuk kormányrudja mellett állani, vagy legalább is jelentős szóval fognak birni az államok politikájának irányításában. Ha tehát a magyar igazságért folytatott harcban igazán messzetekintőek akarunk lenni, akkor lehetetlen elsőrendű fontosságúnak nem tartanunk a külföld fiatal nemzedékének ügyünk számára való megnyerését, amely hivatást a mai magyar ifjúság vezető része teljes lélekkel vállalni is akar és ezért igyekszik megragadni minden alkalmat, ahol a magunk megismertetésére és szimpátiák szerzésére tere nyilik. A C. I. E.-nek (Confédération Internationale des Etudiants), a legnagyobb nemzetközi diákszervezetnek az idei nyáron, Brüsszelben lezajlott kongresszusán, úgyszintén a Népszövetségi Diákegyesületeknek (Fédération " Universitaire Internationale pour la Société des Nations, röviden F. U. I.), a Nemzetek Szövetsége Assemblée-ja előtti napokban, Genfben megtartott közgyűlésén bőven volt alkalom arra, hogy megállapíthassuk a világ diákifjúságának közhangulatát. A napirenden, mindkét helyen, számos olyan „kényes" jellegű tárgy szerepelt, amely a különböző nemzeti delegációkat nyilt színvallásra kényszeritette politikájuknak egészen általános irányáról. A C. I. E. kongresszuson egyremásra jöttek elő a horvát, a macedón, a flamand kérdések, a német diákokat országhatárokra való tekintet nélkül magábafoglalni akaró „Deutsche Studéntenschaft" örökké kisértő problémája; sőt még az egyébként békebarát célokat szolgálni kivánó népszövetségi diákegyesületi kongresszuson is felütötték a fejüket olyan, a szenvedélyek felszitására alkalmas ügyek, mint például a dantzigi és az ukrán diákcsoport felvétele fölötti döntés. Az ilyen, a békeszerződésekben összeben némelykor megjelölik, melyik a hiteles nyelv, némelykor nem. A magvai- nyelv egyenjogúságát teli ál a diplomáciai életben is elértük', mivel csak a francia és angol nyelvnek, a Nemzetek Szövetsége hivatalos nyelveinek, engedtünk elsőbbséget. S ezt is érdemes lett volna leszögezni. tákolt Európa kapuin egyre nagyobb erővel dörömbölő kérdéseknek szinte önmaguktól való felvetődése, a világrészünkön végigszántó gazdasági és politikai válság tüneteivel együtt nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy különösen az u. n. „semleges" országok diákságát egyre határozottabban hassa át az a felismerés, hogy a féltve őrzött „statusquo"-val valami nincsen rendben, a wilsoni frázisok nyomán várt „örökbéke" korántsem jött el még a világra és hogy a valódi pacifikáció bekövetkezéséhez a mindig jobban napfényre kerülő kiáltó igazságtalanságoknak sürgős megszüntetése szükséges. A különböző kisebbségi diákcsoportok fellépése eleinte feltűnést kelt, azután egyre több szimpátia fordul feléjük és igy ma már odajutottunk, hogy a „statusquo" őrei, a franciák és barátaik csak különböző ügyeskedéssel tudják megakadályozni azt, hogy ezek a felvételi kérelmek elfogadtatásra találjanak. A C. I. E. kongreszszusán a horvát kérdésben az mentette meg őket, hogy az egyetlen horvát delegátust, Jelics dr.-t, a jugoszláv hatóságok besugására a demokratikus (!) Belgium rendőrsége egyszerűen kitessékelte az országból, mint alkalmatlan idegent. A macedón diákok felvételre irányuló kérését másfélre, még a győztesek táborát is kínosan érintő minimális szavazataránynyal sikerült csupán visszavetni. Viszont a Népszövetségi Diákegyesületek kongresszusa meglepő nagy többséggel határozta el a dantzigi (persze német nemzetiségű) diákcsoportnak a szövetségbe önálló jogon való felvételét, ami ellen a lengyelek az utolsó pillanatig elkeseredetten tiltakoztak, de végül ők is engedni voltak kénytelenek. Ebben az Európa sebeinek meglátására nagyon fogékonnyá tevő légkörben mindig élesebb körvonalakban, a nagy politikában megszokott tempónál jóval sebesebben bontakozik ki a revíziós alapon álló országok diákságának hatalmas, egységes frontja. A német és az olasz delegációnak, bár különböző okok miatt történt, de lényegében a franciák és szövetségeseik túlságosan elbizakodott viselkedése miatt való kivonulása pl. a C. I. E.kongresszusról és az ezt kisérő egymás iránti szimpátianyilvánitások máris sok felhőt varázsoltak francia kollégáink homlokára. A német-olasz közeledés örvendetes jelenségei mellett változatlan erősségűnek bizonyult a bolgárokkal való régi fegyverbarátság és egyre jóakaratubb támogatásban volt részünk — különösen az F. U. J. kongresszuson — az északi semleges államok diáksága részéről. Meglehetősen kétes értékűnek bizonyult ellenben a lengyelek szélsőségesen soviniszta és kisantantbarát magatartása miatt a sokat hangoztatott magyarlengyel testvériség. Annál nagyobb örömünkre szolgálhat viszont az a megértés és rokonszenv, amellyel a nagy angol birodalom fiatalsága folyton fokozódó mértékben viseltetik a nemzetközi igazságot szolgáló jogos törekvéseink iránt. Persze, mindehhez szükséges, hogy a magyar ifjúság külföldön szereplő képviselői minden szavukkal állandóan azt a bizonyos „európai hangot" üssék meg, amely nemzeti sérelmeink orvoslását éppen és hangsúlyozottan a béke biztosítása érdekében követeli. Érdekes tanulságokat szolgáltattak ebből a szempontból a genfi F. U. S.kongresszus egyes mozzanatai; a magyar delegáció itt diplomatikus magatartásával olyan kedvezd atmoszférát teremtett maga körül, hogy indítványait sorra keresztül vihette, viszont az ellenoldalról jövő javaslatok méregfogát többnyire sikerült kihúznia. Ennek a kongresszusnak u. n. „tanulmányi részét" egyébként az idei évben a minket annyira közvetlenül érdeklő kisebbségi kérdésről tartott előadások és viták képezték, amelyek során számos alkalom nyílott a magyar követelések hangoztatására és a külföldi ifjúság soraiban való felvilágosító munkára. Addig is, amig a nemzeti törekvéseink valóraválthatásar-érdekében folytatott, ez a küzdelem megteremheti majdan a maga gyümölcseit, főfeladatának tekinti még a külfödet járó magyar fiatalság elsősorban azt, hogy a magyar kultúrának és a magyar szellemi életnek a világgal való, oly nagyon szükséges megismertetéséből kinegye a maija részét. Ilyen irányú tevékenységre diákkiküldötteinknek egyebek közölt különösen a brüsszeli C. I. E.-kongresszus keretében tartott első nemzetközi joghallgató-gyűlésen nyílóit alkalmuk, amikor is a Budapesti Egyetemi Joghallgatók Segitő- és Tudományos Egyesületének képviselői komolyan előkészített szakelőadásokkal állták meg helyüket a világ fiatal jogászságának ezen az összejövetelén és igyekeztek ezzel szerény erejükhöz képest tanúságot tenni a magyar kulturnivó és különösen is az egyetemi oktatás színvonalának emelkedettségéről. Ma valóban leghőbb, bizonnyal a nemzet összessége által osztott vágya a magyar ifjúságnak az, amit a költő igy fejez ki: szeretnénk magunk megmutatni, hogy látva lássanak ... ifj. Martin János. A reviziós alapon álló országok diáksága egységes frontba tömörül y Az idei nagy diákkongresszus tanulságai