Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 5. szám - A reviziós alapon álló országok diáksága egységes frontba tömörül. Az idei nagy diákkongresszus tanulságai

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 október pontból áttanulmányozva, a köve­lelt gyakorlat a következőképpen foglalható össze: a független Ma­gyarország vagy franciául (ül, angolul) köti szerződéseit — ez a túlnyomó eset — vagy a szerződő­felek nyelvén, tehát két nyelven: magyarul és a másik fél nyelvén (ez alól alig van kivétel). Ez eset­A legközelebbi jövő nagy külpoliti­kai problémáinak megoldása, nemze­teket és világrészeket vitálisán érintő kérdésekben való döntés húsz-har­minc esztendő múlva nagyrészt egé­szen uj embereknek, a mai fiatalság­nak lesz a feladata. Azoké a fiataloké, akik ma még a különböző országok egyetemeinek padjaiban ülnek, vagy akik onnan kikerülve, pályájuk, leg­elején vannak, de akik néhány évtized eltelte után talán vezető állásban fog­nak országuk kormányrudja mellett állani, vagy legalább is jelentős szó­val fognak birni az államok politiká­jának irányításában. Ha tehát a ma­gyar igazságért folytatott harcban igazán messzetekintőek akarunk len­ni, akkor lehetetlen elsőrendű fontos­ságúnak nem tartanunk a külföld fia­tal nemzedékének ügyünk számára való megnyerését, amely hivatást a mai magyar ifjúság vezető része teljes lélekkel vállalni is akar és ezért igyek­szik megragadni minden alkalmat, ahol a magunk megismertetésére és szimpátiák szerzésére tere nyilik. A C. I. E.-nek (Confédération Inter­nationale des Etudiants), a legna­gyobb nemzetközi diákszervezetnek az idei nyáron, Brüsszelben lezajlott kon­gresszusán, úgyszintén a Népszövet­ségi Diákegyesületeknek (Fédération " Universitaire Internationale pour la Société des Nations, röviden F. U. I.), a Nemzetek Szövetsége Assemblée-ja előtti napokban, Genfben megtartott közgyűlésén bőven volt alkalom arra, hogy megállapíthassuk a világ diák­ifjúságának közhangulatát. A napi­renden, mindkét helyen, számos olyan „kényes" jellegű tárgy szerepelt, amely a különböző nemzeti delegációkat nyilt színvallásra kényszeritette politiká­juknak egészen általános irányáról. A C. I. E. kongresszuson egyre­másra jöttek elő a horvát, a macedón, a flamand kérdések, a német diákokat országhatárokra való tekintet nélkül magábafoglalni akaró „Deutsche Stu­déntenschaft" örökké kisértő problé­mája; sőt még az egyébként békebarát célokat szolgálni kivánó népszövetségi diákegyesületi kongresszuson is fel­ütötték a fejüket olyan, a szenvedé­lyek felszitására alkalmas ügyek, mint például a dantzigi és az ukrán diák­csoport felvétele fölötti döntés. Az ilyen, a békeszerződésekben össze­ben némelykor megjelölik, melyik a hiteles nyelv, némelykor nem. A magvai- nyelv egyenjogúságát te­li ál a diplomáciai életben is elér­tük', mivel csak a francia és angol nyelvnek, a Nemzetek Szövetsége hivatalos nyelveinek, engedtünk elsőbbséget. S ezt is érdemes lett volna leszögezni. tákolt Európa kapuin egyre nagyobb erővel dörömbölő kérdéseknek szinte önmaguktól való felvetődése, a világ­részünkön végigszántó gazdasági és politikai válság tüneteivel együtt nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy különösen az u. n. „semleges" or­szágok diákságát egyre határozottab­ban hassa át az a felismerés, hogy a féltve őrzött „statusquo"-val valami nincsen rendben, a wilsoni frázisok nyomán várt „örökbéke" korántsem jött el még a világra és hogy a va­lódi pacifikáció bekövetkezéséhez a mindig jobban napfényre kerülő kiáltó igazságtalanságoknak sürgős megszüntetése szükséges. A különböző kisebbségi diákcsopor­tok fellépése eleinte feltűnést kelt, az­után egyre több szimpátia fordul fe­léjük és igy ma már odajutottunk, hogy a „statusquo" őrei, a franciák és barátaik csak különböző ügyeskedés­sel tudják megakadályozni azt, hogy ezek a felvételi kérelmek elfogadta­tásra találjanak. A C. I. E. kongresz­szusán a horvát kérdésben az men­tette meg őket, hogy az egyetlen hor­vát delegátust, Jelics dr.-t, a jugoszláv hatóságok besugására a demokra­tikus (!) Belgium rendőrsége egysze­rűen kitessékelte az országból, mint alkalmatlan idegent. A macedón diá­kok felvételre irányuló kérését más­félre, még a győztesek táborát is kíno­san érintő minimális szavazatarány­nyal sikerült csupán visszavetni. Vi­szont a Népszövetségi Diákegyesüle­tek kongresszusa meglepő nagy több­séggel határozta el a dantzigi (persze német nemzetiségű) diákcsoportnak a szövetségbe önálló jogon való felvéte­lét, ami ellen a lengyelek az utolsó pil­lanatig elkeseredetten tiltakoztak, de végül ők is engedni voltak kénytele­nek. Ebben az Európa sebeinek meglátá­sára nagyon fogékonnyá tevő légkör­ben mindig élesebb körvonalakban, a nagy politikában megszokott tempó­nál jóval sebesebben bontakozik ki a revíziós alapon álló országok diáksá­gának hatalmas, egységes frontja. A német és az olasz delegációnak, bár különböző okok miatt történt, de lé­nyegében a franciák és szövetségeseik túlságosan elbizakodott viselkedése miatt való kivonulása pl. a C. I. E.­kongresszusról és az ezt kisérő egy­más iránti szimpátianyilvánitások máris sok felhőt varázsoltak francia kollégáink homlokára. A német-olasz közeledés örvendetes jelenségei mellett változatlan erősségűnek bizonyult a bolgárokkal való régi fegyverbarátság és egyre jóakaratubb támogatásban volt részünk — különösen az F. U. J. kongresszuson — az északi semleges államok diáksága részéről. Meglehető­sen kétes értékűnek bizonyult ellen­ben a lengyelek szélsőségesen sovi­niszta és kisantantbarát magatartása miatt a sokat hangoztatott magyar­lengyel testvériség. Annál nagyobb örömünkre szolgálhat viszont az a megértés és rokonszenv, amellyel a nagy angol birodalom fiatalsága foly­ton fokozódó mértékben viseltetik a nemzetközi igazságot szolgáló jogos törekvéseink iránt. Persze, mindehhez szükséges, hogy a magyar ifjúság külföldön szereplő képviselői minden szavukkal állan­dóan azt a bizonyos „európai hangot" üssék meg, amely nemzeti sérelmeink orvoslását éppen és hangsúlyozottan a béke biztosítása érdekében követeli. Érdekes tanulságokat szolgáltattak ebből a szempontból a genfi F. U. S.­kongresszus egyes mozzanatai; a ma­gyar delegáció itt diplomatikus ma­gatartásával olyan kedvezd atmoszfé­rát teremtett maga körül, hogy indít­ványait sorra keresztül vihette, viszont az ellenoldalról jövő javaslatok méreg­fogát többnyire sikerült kihúznia. En­nek a kongresszusnak u. n. „tanul­mányi részét" egyébként az idei évben a minket annyira közvetlenül érdeklő kisebbségi kérdésről tartott előadások és viták képezték, amelyek során szá­mos alkalom nyílott a magyar követe­lések hangoztatására és a külföldi if­júság soraiban való felvilágosító mun­kára. Addig is, amig a nemzeti törekvé­seink valóraválthatásar-érdekében foly­tatott, ez a küzdelem megteremheti majdan a maga gyümölcseit, főfelada­tának tekinti még a külfödet járó ma­gyar fiatalság elsősorban azt, hogy a magyar kultúrának és a magyar szel­lemi életnek a világgal való, oly na­gyon szükséges megismertetéséből ki­negye a maija részét. Ilyen irányú tevékenységre diákkiküldötteinknek egyebek közölt különösen a brüsszeli C. I. E.-kongresszus keretében tartott első nemzetközi joghallgató-gyűlésen nyílóit alkalmuk, amikor is a Buda­pesti Egyetemi Joghallgatók Segitő- és Tudományos Egyesületének képvise­lői komolyan előkészített szakelőadá­sokkal állták meg helyüket a világ fia­tal jogászságának ezen az összejövete­lén és igyekeztek ezzel szerény erejük­höz képest tanúságot tenni a magyar kulturnivó és különösen is az egye­temi oktatás színvonalának emelke­dettségéről. Ma valóban leghőbb, bi­zonnyal a nemzet összessége által osz­tott vágya a magyar ifjúságnak az, amit a költő igy fejez ki: szeretnénk magunk megmutatni, hogy látva lás­sanak ... ifj. Martin János. A reviziós alapon álló országok diáksága egységes frontba tömörül y Az idei nagy diákkongresszus tanulságai

Next

/
Oldalképek
Tartalom