Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)
1930 / 5. szám
A „Hungária Lloyd" angol nyelvű melléklettet. Üfl/POUTI KA KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA FŐSZERKESZTŐ: PÉKÁR GYULA FŐMUNKATÁRS: SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ XI. évfolyam Budapest 1930 október Rákosi és Rothermere B ronzbaöntve, az emberi gesztus egyszerű közvetlenségében és mégis a halhatatlanság monumentalitásaién, készen áll már a magyar újságírás fejedelmének, Rákosi Jenőnek szobra és nemsokára otjt áll már a budapesti utca élete felett, mint olyan mementó, amely, még a mindig emlékeztetőnek rendeltetett szobrok között is páratlan. Ez a szobor azonban kettős példázattal szolgál a magyarságnak és mindkét példázat a mai magyar élet legmélyébe vág, a mai magyar élet problémáinak tengerét világítja át hatalmas, páros fénycsóvával. Az első, ami ebben a szoborban, Rákosi Jenő alakjában megtestesül: a revízió gondolata. A második az a nagy és halhatatlan barátság, amely, éppen a revízió jegyében fonódva bonthatatlan kötelékké. Rákosi Jenőt és Lord Rothermeret — siron innen és síron tul — egymáshoz fűzte. Az egyik, szinte, elképzelhetetlen a másik nélkül és ez a szobor, mely a nemes Lord ajándéka a nemzetnek és a talapzat bronzdombormüvei, amelyek viszont a nemzet hódolatát fejezik ki a Lorddal szemben, — a szó legyalódibb értelmében vett plaszticitással fejezik ki, hogy Rothermere nélkül ki tudja megszületett volna-e a revízió reménye a magyar szivekben és Rákosi nélkül kibontakozhatott volna-e a revízióé akaratnak olyan hatalmas lángjává a Rothermere által esi- j holt szikra, aminőnek néhány esztendő óta tanúi vagyunk? A revízió és barátság szobra ez. A revízióé, amely barátság nélkül elképzelhetetlen, a barátságé Magyarország iránt, amely viszont, elképzelhetetlen a revíziós gondolat felkarolása nélkül. Azon, a ma már történelmi nevezetességű napon. amelyen Lord Rothermere híres cikke: Magyarország helye a nap alatt, a Daily Mail hasábjain megjelent, az első sugár villant meg a magyar élet éjszakai sötétségü égboltozatán. És mégis: ennek az első sugárnak nem az volt a rendeltetése, hogy a magyar éjszakát világítsa be, hanem, hogy a nagyvilág közönyének, rosszindulatának és tájékozatlanságának sötétjébe hintse el a figyelmeztetés, felvilágosítás, jobb belátásra való térítés első szikráját. Azt a gondolatot, amelyet azelőtt senki nem mert még csak elgondolni sem. Lord Rothermere gondolta végig és mondta ki először: a békeszerződések nem szent és sérthetetlen alapkövei az uj Eui'ópának, hanem — ellenkezőleg — csakis a békeszerződések revíziója lehet a világ békéjének alapja. Revízió! Ezl a ma már oly általánosan hangoztatott szót. ezt a ma már oly természetesen hangzó fogalmat, Lord Rothermere dobta, bele a világ népeinek tudatába, amikor a népek lelkiismeretét a magyarságon esett irtózatos igazságtalanság felismerésére és 'elismerésére hívta fel Csoda-e azonban, ha az ájult és reménytelenségében oly tehetetlen magyarság szinte el sem hitte, hogy az a sugár, mely Anglia felől kelt a sötétségben, az ő hajnalának első villanása1? Ennek felismeréséhez töl>l> bizalom és keveebb csüggedettség kellett volna, mint amennyi azokban az időkben a magyar lélek mélyén — természetszerűleg — élt. Szükség volt tehát egy vezéri egyéniségre, aki mögött ott állanak a lelkek milliói, hogy az elhintett szikrából tűz lobbanjon lángra, hogy a kijelölt ösvényből út táguljon a jövő felé és a felmutatott zászló, mint egyetlen nemzeti akarat lobogjon a nép millióinak tábora élén. Rákosi Jenő életének és pályájának kivételes vezéri küldetése ebben a feladatban teljesedett ki, növekedett túl a maga egyébként is emberfeletti arányain, egészen a halhatatlanság magasságaiba. Alig hangzott el a Lord szózata: Magyarországnak helyet kell adni a nap alatt, — Rákosi Jenő, az újságíró ösztönével és a nagy hazafi érzésével rögtön felismerte: ime, ez az első világosság a magyar éjszakában. És amint felvette, kezében lánggá teljesedett a szikra, szavai nyomán úttá tágult a kijelölt ösvény és a nemzet millióinak élére lobbant a kibontott zászló. Herizió! — ezt kiáltotta a világba Lord Rothermere. Revízió, revízió és revizió! — ezt kiáltotta a magyarság fülébe Rákosi Jenő. Az egyik a világ lelkiismeretét, a másik a magyarság ernyedt akaratát keltette életre ezzel a kiáltással, ezzel az új, eladdig sem elgondolni, sem kimondani nem meri fogalommal. És a világ lelkiismeretének ébredésével a magyar akarat ébredése járt együtt, — ki tudja, melyiket volt nehezebb feladat felkelteni álmából! Azóta ? A vezér kezéből kihullt a. zászló, Rákosi Jenő meghalt, de a revizió zászlaja mo>t már — különös csoda! — önmagától lobog a. magyar lelkek táborának élén. A világ lelkiismeretében elhintett szikra pedig a jótékony és áldott tűz gyorsaságával terjed. Mintha Lord Rothermere szózatának visszhangja csendülne, például.
