Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A szovjet nem-orosz népeinek ébredése

1929 9 December 28 fiatal leányt, hogy feleségül kérte és pár hét múlva a Fleischmarkton, a Sina báró adományából épült gyönyörű kis görög keleti templomban oltárhoz vezette. Kunerth Zsófiának öt testvére van, mind bécs-külvárosi kispolgárok, csak egyik nénje keveredett a politikába, mint dr. Funke volt parlamenti képviselő felesége. Három éve elmúlt, hogy a fiatal szép nő férje görögországi birtokain és athéni kis palotájában lakik, azóta beleélte magát teljesen a görög viszonyokba, s kedvelt tagja lett az ottani társaságnak, mely pedig eleinte egyáltalában nem fogadta örömmel. Zaimisz pártja annakidején a házasságkötéskor a hírlapokban azt hangoztatta, hogy a pártvezér csak morganatikus házasságot kötött. Három év alatt sokat fordult a világ, s ma az osztrák tanító leánya jogosultan ül Görögország államfői székében férje mellett. Erzsébet a koronás görög királyné pedig, a romániai Hohenzollern-királyi család legidősebb leánya, száműzetésben bujdosik évek óta. Tallózás egy «burgenlandi» tankönyvben Irta = OLAY FERENC Dr. S

cheffel Viktor „Die Hunnen (Madjaren) i;m Kloster Reichenau" című olvasmánya, mely az elszakított Nyugatmagyarországoai használatban :levő egyik tankönyvben*) található, a kalandozó magyarok reichenaui esetét írja le oly módon és oly eszközökkel, amely méltán kelt felháborodást. Az olvasmány címét nem tekintve, szerző sehol sem említi a magyarokat, hanem mindenütt csak a Ivánokról ír. Miután pedig köztudomású tény, hogy a reichenaui eset a kóborló magyarokkal történt meg, úgy látszik a szerző azzal, hogy látszólag a húnokat szerepelteti, azt akarta megmutatni, hogy a magyarokat kíméli, de persze ezzel csak még jobban kidomborította azokat a tulajdonságokat, amelyek a magyarok kigúnyolására, lekicsinylésére és becsmérlésére alkalmasak. A húnok görbe kardjaikat fogaik közé szorítva úsztatnak át a folyón, melynek túloldalára érve háromszor megrázzák magukat, mint a pudlikutyák, majd vitézkedő hurrákiáltásokkal bevonulnak az el*) Parr und Lustig: Deutsches Lesebuch für die Yolksund Bürgerschulen des Burgenlandes. 5. bis 8. Schuljahr. Wien, 1924. 457—9. oldal. csendesett (remegő) Reichenauba. A nyeregben meggörbülve (értsd: nem tudnak lovagolni!) ültek az idegen vendégek, állatbőr az öltözetük, alakjuk sovány, szikár és kicsiny, négyszögletes koponyájukon fonott, eiőreeső hajjal, sárgán fénylő tökéletlen az arcuk. És így tovább! Éhes kutyákkal összehasonlítva, sírrablóknak feltüntetve, majd kigúnyolva, hogy a torony réz+etejét aranynak nézték s azt megostromolták! Az épületes, tanító ,s mint látjuk pedagógiai szellemtől és a demokratikus köztársasághoz méltó pacifista szellemű (hisz csak a magyarok ellen izgat) olvasmányt kiegészíti egy kép is, mely a szöveghez alkalmazkodva, a húnokat kurucos ruhában, visszataszítóan vad és ijesztő külsővel mutatja be. Ezek után csak azt kérdezzük, vájjon a Lajtántúl méltónak tartják-e a hadakozásnak ezt a módját? És vájjon van-e ok arra, hogy éppen a Magyarországtól elvett területén szítsák ily tankönyvben az ellentétet? Bizonyos, hogy bár számos okunk lehetne a viszszavágásra, a magyar tankönyvekben ily izgató ás célzatos olvasmányokkal régi fegyvertársunk találkozni nem fog. A. szovjet nem-orosz népeinek ébredése A

szovjetköztársaságok uniójának a nyugati nemzetiségi területek felszabadulása után is maradt még elég nem-orosz fajú lakossága. Besszarábia, Lengyelország és a magas kultúrájú Balti-államok megmenekültek a szovjeturalom áldásaitól, s így nem kerültek be abba a gazdasági pusztulásba, mely a nagyorosz területet már lassankint megsemmisüléssel fenyegeti. A kommunista elv a különben is tunya orosz alsóbb néposztályokat visszatartja minden olyan munkától, mely saját szorosabb értelemben vett egyéni létfentartásuk szükségletén túulterjed, a középosztály emigrált vagy otthon nyomorog természetes vezetőszerepétől elzárva, amennyiben ki nem irtották és így a nagyorosz területek és Ukrajna egyre jobban elveszíti ebben a nagy világirodalomban jelentőségüket. Nemcsak kultúrájuk nem halad, hanem az eddigi alacsony színvonalat sem tudja megtartani. Annál érdekesebb fejlődési menetet lehet megállapítani még a nagyon elszórva érkező adatokból is a szovjeturalom alatt élő nem-orosz népek részéről. Különösen feltűnő az a bámulatosan gyors iram, melyben az ázsiai, különösen a mohamedán nép^k haladnak 1920. óta. A volgai tatárok szovjetköztársasága, mely 1925-ben ünnepelte ötéves fennállásának fordulóját, tavaly e&őtt már 925 tatár iskolát tartott fenn, holott a forradalom előtt mindössze 35 tatár iskola volt az egész területen. Az izlam változatlanul megmaradt, a szovjet sem meri a nép vallásos érzületét bántani, de a tatár nép azért kulturális téren rohamléptekké: fejlődik. A cári uralom alatt numerus clausus volt, a tatár diákokra. Főhelyükön, Kazánban, az egyetemi hallgatóknak csak 5 százaléka lehetett tatár, a középiskolaiaknak 10 százaléka. Természetesen egyetem és középiskola egyaránt orosz volt. Ma Kazán teljesen tatár főváros, saját tatár egyeteme és tatár nemzeti színháza van. Még a sokkal alacsonyabb kullturájú baskírok is két esztendő óta külön baskirnyelvű színházat tartanak fenn. A Kaukázuson túli köztársaságok gazdasági helyzete az állandó jó termés folytán sokkal rendezettebb,