Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A szovjet nem-orosz népeinek ébredése

Magyar Külpolitika 1u 43. szám Konduriotisz tengernagy, a görög köztársaság lemondott elnöke mint a tatároké. így még többet költhetnek népművelésre. Az ittlakó georgiaiak és örmények kulturális színvonala a békében is magasabb volt jóval az oroszokénál. A különbség most még nagyobb ennek a két teljesen kultúrnéppé emelkedett nemzetnek javára. Nagyon elmaradott volt a kaukázusi vidék mohamedán lakossága, de most megmozdult az Aszerbejdsán néven külön állammá alakult kaukázusi mohamedánság is, ez a török-perzsa keverék nép, mely most maga vette kezébe gazdag nyersanyagkészleteinek : petróleumnak, réznek, sónak, gyapotnak és dohánynak kiaknázását és termelését. A bakui petróleiumipar már meghaladta a békeszínvonalat, a mezőgazdaságban pedig a gyapottermelés 5 év alatt megötszöröződött és igen jelentékeny bevételi forrássá vált a rizs- és ricinustermelés is. A gazdaságokban 350 traktor működik, holott az orosz uralom alatt faekén túl nem vitték. Saját erejükből gyapot és selyemszövő gyárakat állítottak fel. Az orosz uralom alatt teljesen analfabéta volt a lakosság, tíz év óta azonban nemcsak népiskolát állítottak minden faluban, hanem olvasóköröket szerveztek, műkedvelő gárdák dolgoznak és Bakuh&n a török nyelv egyik dialektusaként tekinthető népnyelven nemzeti színház mutatja be a Nyugat klasszikusainak legismertebb darabjain kívül helyi szerzők figyelemreméltó alkotásait is. A középázsiai Turkesztánban és Bokharában kultúrnéppé váltak az üzbékek, szártok, tatcsikok s az eddig félvad nomád kóbor törzsek is sorra állítják fel az iskolákat. Berlinben a turkoman Steppáről egész tömeg leány folytat az orvosi egyetemen tanulmányokat és a bokharai diákoknak külön férfi és női kollégiuma nyílt meg, annyian vannak. Ugyanilyen kollégiumot készülnek megnyitni a taskendi és szamarkandi orvosnövendékek részére is. Az autonómiát a maguk kulturális emelkedésére nagyon jól kihasználják a különböző szibériai benszülött törzsek is. A budhista burjátok és tunguzok eddig is rendelkeztek valamelyes kultúrával, volt azonban egy csomó törzs a hegyek között, amelyek még valósággal a kőkorszakbeli színvonalon álltak. 1923 óta ezek is rohamosan fejlődnek. A civilizációnak technikai részét sajátítják el bámulatos gyorsasággal. Tíz évvel ezelőtt még a lövőfegyvert nem ismerő barlanglakók voltak, ma már telefont és rádiót vezetnek be egyszerű házaikba és alapszabályok szerint működő társulatokban tömörültek az állatbőrök racionális forgalombahozatalára. Ezeknél a fejlődés természetszerűleg nem belső volt, hanem a szovjet agitátorai szervezték őket meg. A szovjet elve ugyanis az, hogy Marx és Lenin tanait nem lehet addig elfogadtatni a természeti népekkel, míg ezek bizonyos civilizációra szert nem tesznek. A civilizáció így orosz közvetítéssel, de nemzeti nyelven bevonult hozzájuk, Marx és Lenin tanításairól azonban éppen úgy nem akarnak hallani, mint barlanglakó vadember korukban. Az összes ázsiai benszülötteknél — ősi kultúrnépnél és frissen civilizált vadembernél egyformán teljesen csődöt mondott a kommunizmus. A szovjet-rendszert nagy örömmel elfogadták, mint államformát saját autonómiájuk kiépítésére, a kommunizmusról azonban hallani sem akarnak. Minél inkább emelkedik kultúrájuk, annál gőgösebben nacionalisták és annál jobban igyekeznek lelkileg távoltartani maguktól az orosz apostolokat. Moszkva politikai célokból csakugyan civilizatorikus munkát végzett Ázsiában, de kommunizmus helyett, melynek magjait igyekezett elvetni, egyre gőgösebb nemzeti öntudatot arat, s ezeknek a felébredt ázsiai őslakóknak nemzeti öntudata és vallási fanatizmusa ma már legyőzhetetlen falként éSA minden orosz törekvés előtt. A szovjetrendszer kényelmes az ázsiaiaknak, tehát megtartják addig, amíg csak előnyt hoz, de kötelezettségekkel nem jár. Mihelyt azonban Moszkva belügyeikbe komolyan bele akarna avatkozni, számíthat rá, hogy egyszerűen összeszövetkeznek és a szovjetek uniójából kizárják az alapító, a szervező szovjetet, a nagyoroszt. Van ezen a területen szorosan Európa és Ázsia határán egy nyugati népnek szovjetformájú nemzeti köztársasága is. Ez a volgai német köztársaság, melynek 65 százaléka német, a többi orosz, tatár, mordvin és cseremisz. Ennek az autonóm területnek évi költségvetése négy év óta megnyolcszorozódott, s ma már közel jár a 10 millió rubelhez. 1926 óta az állami költségvetés nem ismer deficitet. Az ipari termé'és már messze az orosz területek fölé emelkedett egyes iparágakban, holott eddig kizárólag mezőgazdasági terület volt. A téglavetés már évi 10 millió téglát állit elő, s ha már tégla van, fel is használják őket: gombamódra nőnek ki a középületek: az iskolák és kórházak. A szivargyárak a saját termelésű dohányt dolgozzák fel. A német elemi iskolák száma 1305-re emelkedett, ezenkívül van 27 magasabb, jóreszt technikai szakiskola és Pokrovszkban megnyílt a német egyetem is. Eddig a volgai német diákok a szaratovi egyetem német fakultását látogatták, de ímnyi súrlódás folyt le az orosz kollégákkal, hogy most már a német szovjetköztársaság saját egyetemet állít fel négy karral, melyek közül kettő az idén nyílik meg, másik kettő 1930-ban.