Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 40. szám - A nemzetiségek tudományos és társadalmi egyesületei Nagymagyarországon

Magyar Külpolitika • 6 • 40. szám nek háromnegyedét és lakosságának kétharmadát, a elé került optánspert és elvakult igazságtalan panasz megmaradt részre pedig rá akarja kényszeríteni az az erdélyi magyar egyházak jajszava, valamint az elegész nagy egykori monarchia jóvátételi terhét, de szaKitott rutének memoranduma a nemzetközileg gami ez mindazzal az előnnyel szemben, hogy tagjai le- rantált autonómiáért. Miért, hogy bennünket erről hettünk a Népszövetségnek? Atyailag gondoskodnak nem világosítottak fel régebben, mennyi felesleges rólunk, érdekünkben húzzák évek óta a Népszövetség munkát és fáradságot megtakaríthattunk volna! A nemzetiségek tudományos és társadalmi egyesületei Nagy magyar ország on Egy kis összehasonlítás Irta: Dr. OLAY FERENC T

rianon „béké"-je csak külső megnyilvánulásában szerződés. Lényegében parancs, mely a szuronyok erejével egyoldalúlag érvényesítette a győzők korlátlan akaratát a védekezésre képtelen, meg sem hallgatott elnyomottakkal szemben. Mint minden téren, úgy a magyar kulturális intézményekkel szemben is kérlelhetetlen harcot folytatnak az utódállamok. Ennek a harcnak egyik epizódját alkotja a magyar tudományos és társadalmi egyesületek letörésére, megsemmisítésére irányuló tevékenység. A megszállás után mind a három utódállam azonnal felfüggesztette a magyar egyesületek nagyrészének működését, helyiségeiket, vagyonukat lefoglalták s így működésüket lehetetlenné tették. Egy-két év múlva azután, amidőn ezek az egyesületek tevékenységüket részben megkezdhették volna, már vagy anyagi, vagy hatalmi befolyásolás miatt erre kellő erővel nem rendelkeztek, vagy beolvadtak az új uralkodó nép egyesületeibe. A többiek pedig nagy anyagi nehézségek, a hatóságok indokolatlan beavatkozásai és egyéb akadályok mellett folytatták alaposan megzavart működésüket. Ezzel szemben tekintsünk vissza a múltba s lássunk néhány példát arranézve, hogy a kisebbségeket „elnyomó" Nagymagyarország e téren miként is bánt el most minden jót elfelejtő és letagadó bizonyos nemzetiségeivel, tanúságát adva oly türelmességének, amely a mai „urak" részéről el sem képzelhető. A csehek eljárásával állítsuk szembe azt a tényt, hogy 1861-ben az államhatalom Turóczszentmártonban a tót Matica nevű irodalmi egyesületet engedélyezte s így tót-túlzóknak fészke lett a tót irodalmi munkálkodás központja. Igen jellemző, hogy a tót Matica felállítását oly felvidéki személyiségek is támogatták, akik bár tótok voltak, de nem tartoztak a nemzetiségi politikát folytatók közé, sőt magyarok is. Ezek azután csak akkor hagyták ott az egyesületet, amikor nemsokára kiderült, hogy abban nem a tótság művelődése a főcél, hanem az oroszbarát törekvések, aminek egyik külső megnyilvánulása a cirill-betűs pecsét volt. A románok nem akarnak visszaemlékezni arra, hogy az Erdélyi Román Irodalmi és Közművelődési Egyesületet, röviden az „Astrá"-t, mely 1861-ben kezdte meg működését Nagyszebenben s amely már a háború előtt körülbelül 1 millió aranykorona vagyonnal rendelkezett és 49 fiókja, 122 ügynöksége volt, a Magyar Állam sohasem akadályozta működésében, bebizonyítván a magyarság szabadelvű bánásmódját a nemzeti kisebbségekkel szemben. Ugyancsak teljes szabadságban működhetett a többi román egyesület is, mint pl. az Aradi Román Közművelődési Egyesület, Aradi Román Népművelő Nemzeti Egylet, Mármarosi Román Népnevelő Egyesület, az 1815-ben még Budán is megalakult Román Nőegyesület, a budapesti tudományegyetem román ifjúságnak „Petru Maior" nevű egyesülete, 25 román nőegylet, 113 román dal- és zeneegyesület, 33 román olvasóegylet. A szerbek pedig elfelejtették, hogy mily szabadon működhettek kulturális egyesületeik, bár nem egyszer szembe kerültek a hazájukkal szemben tartozó elemi honpolgári kötelezettségükkel. A szerb Matica pl. 460.000 aranykorona vagyonnal, kb. 2x/2 millió aranykorona értékű alapítványokkal a legtekintélyesebb ily egyesületük volt, mely Budán 1826-ban alakult meg s csak 1864-ben helyezte át székhelyét Újvidékre. Amíg tehát az utódállamok az elemi emberi jogoknak, az általános emberi művelődés követelményeinek, de meg szerződéses kötelezettségeiknek figyelmen kívül hagyásával bánnak a hatalmuk alá került magyarság kulturális intézményeivel, addig Nagymagyarország önként biztosította egyesületeik létét, sőt anyagi fejlődését. A román kóziyazgatási reform életbelépett. A belügyminiszriumban jelentkeznek a főispán jelöltek. Viitorul, Bukarest