Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 39. szám - Mi is az a Népszövetség?. 8. [r.]

Magyar Külpolitika 12 39. szám befejezése, mind olyan taktikai momentumok, amelyek elég nehézzé teszik a bizottságban résztvevő delegátus, vagy helyettese szerepét. Nem tekintve tehát azt, hogy a bizottság munkájában való részvétel a személyi kapcsolatok megszerzése végett is célszerű, másként az egész tárgyalási móddal, a felszólalások modorával, a közbevető indítványok helyes megfogalmazásával, szóval az ilyen, bár technikai jellegű, de a sikeres működés szempontjából döntő fontosságú kérdésekkel a delegátusok kellő módon megismerkedni neim tudnak, miért is az egyes delegációk bizonyos stabilitást szoktak mutatni 'és a résztvevőknek különböző szakok szerinti megoszlása már a Közgyűlést megelőzően szokott megtörténni. Az ideálisan felkészült delegátusnak ismernie kell legalább nagyjából a beosztásának megfelelő bizottság megelőző években lefolytatott tárgyalásaira vonatkozó jegyzőkönyvek szövegét és tájékozva kell lennie arról is, hogy a bizottság elé utalt egyes kérdésekben az év folyamán mik történtek. (Nemzetközi konferenciák, albizottságok munkája stb.) Ha azonban valaki csak röviddel a Közgyűlés előtt tudja meg beosztását, lehetetlen részére ezt az egész anyagot egyszerre áttanulmányozni, viszont alapos előtanulmányok nélkül a Közgyűlésen eredményes és érdemleges munkát kifejteni nem lehet. Ha a delegáció évről-évre nagyjából ugyanabban az összeállításban megy Genfbe, akkor még egyes tagok megváltozása vagy megbetegedése esetén is mindig megvan a mód arra, hogy az ország érdekeit a kellő tudással rendelkező személyek tudják képviselni. Ebben az esetben a delegáció tagjainak nemcsak módjukban van már évközben kedvük és idejük szerint átolvasgatni a tárgykörükbe tartozó bizottságok megelőző munkálataira vonatkozó iratokat, hanem évről-évre nő a személyes tapasztalatuk is és így gyakran oly momentumokat is fel fognak tudni hozni, amelyek esetleg a jegyzőkönyvekben nem szerepelnek, vagy nincsenek kellően kidomborítva. Ezenkívül a tárgykörükbe tartozó 'bizottságok munkálaLoucheur, Briand távollétében a francia delegáció vezetője. Maribona délamerikai művész eredeti rajza. Dandurand (Kanada), a hatodik Közgyűlés (1925) és A. da Costa (Portugália) az 1926 márciusi rendkívüli Közgyűlés elnöke. taira vonatkozólag az év folyamán a N. Sz. által kiadandó összes irományokat módjukban van a megjelenés sorrendjében folytatólagosan figyelemmel kísérni, úgy hogy a tanácsjelentés, amely ezeket röviden összefoglalja és amely a delegáció Genfben először szereplő tagjai részére az egyedüli forrás, részükre inkább csak összegező, az emlékezést alátámasztó segédeszközzé válik. Hogy mennyire fontos a tárgyalási módszer és a parlamenti élet házszabályainak megfelelő „reglement imtérieur" alapos ismerete, arra nézve sok példát lehetne felhozni. Ezeket az eseteket azonban az előzmények alapos ismerete nélkül nehezen lehetne kellőképpen értékelni, bővebb elmagyarázásuk pedig túimenne ennek a tanulmánynak keretein. Mindössze egy jellemző esetet említünk meg. A legutóbbi évek valamelyik közgyűlésén egy északi államnak közismert delegátusa a mundátumkérdések kapcsán nagyobb felszólalásra készült. Talán éppen az ismeretes szíriai vérengzéseket, vagy más hasonló incidenst akart szóvátenni, ami némileg kellemetlen kommentárokra adhatott volna alkalmat és mindenesetre érintette volna egyik-másik mandatárius hatalom érdekeit. Az illető urat nagy tekintélyénél fogva nem lehetett rábírni arra, hogy a felszólalástól elálljon. Már most mi történt ? A hatodik bizottság, amely a mandátumkéidésekkel is foglalkozott, egyik nap késő délután, az éppen a szőnyegen lévő kérdés tárgyalását felfüggesztette (valamilyen albizottságot küldött ki) és váratlanul áttért a mandátumok kérdésére. Felkérték az illető urat, adja elő észrevételeit. N. úr felállt és nagy meglepetésének adott kifejezést, hogy most, teljesen váratlanul tértek át erre a kérdésre. Előadta, hogy éppen aznap délelőtt nagyjelentőségű határozati javaslatot terjesztett be a Közgyűlés teljes ülésén, melynek előkészítése nagyon elfoglalta, így előkésület nélkül nem tudná kellőképpen előadni mondanivalóját, s ezért kéri, halasztassék el néhány nappal az ő felszólalása. A bizottság elnöke erre előbb kérlelni kezdte: mondja el legalább azt, amit tud, majd végül hosszas rábeszélés után azt a megoldást javasolta, hogy mivel, sajnos, a beszéd elhalasztásának technikai nehézségei vannak, talán bízzák meg a bizottság néhány tagját, hallgassák meg N. urat és készítsenek azután jelentést a bizottság elé. így is történt. Azt már felesleges hozzátennni, hogy a jelentés oly módon kivonatolta N. úr felszólalásait, hogy a fulmináns beszédből teljesen ártalmatlan elvi értekezés lett.