Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 39. szám - Alkotmányreform Lengyelországban

1929 November 30 Alkotmány reform Lengyelországban 7V pártok harca és a pántoktól függő kormányok -LX. gyengesége miatt sorra válságba kerül a parlamentárizmus világszerte. Európában már négy állani szakított a parlamenti rendszerrel s több más állam készül követni őket ezen az úton, ha szépszerével nem sikerül olyan alkotmánymódosítást végrehajtani, mely a törvényhozás és végrehajtás munkájának zavartalanságát nem biztosítja. Ez az esete Lengyelországnak is, hol a kormánynak két irányban kell hadakozni: a jobboldali nemzeti demokraták éppenúgy szembenállnak Pilsudski kormányával, mint a szociáldemokraták. Az alkotmányrevizió szükségességéről ezért a kormány a parlamenti szünet alatt előbb a lengyel társadalmat akarja felvilágosító-munkájával meggyőzni. Megkezdte ezt a munkát varsói nyilvános felolvasásával a miniszterelnök s folytatta Krakkóban vasárnap az igazságügyminiszter. Utóbbi beszéde az alábbiakban kellő áttekintést nyújt erről az egész égető problémáról: — A független Lengyelország kormányainak átlagos időtartama 1926-ig öt és fél hónap volt. A parlamentárizmus, amely Angliában kitűnően működött, nemcsak Lengyelországban, hanem az egész kontinensen nehézségek kútforrásává vált, olyan nehézségekké, amelyeket leginkább a pártok túlzásba vitt egymásközötti súrlódása okozott. Az 1928. évi választásoknál Lengyelországban 35 választási lista indult a küzdelembe, hét éven belül pedig Lengyelországban, 1928 májusáig 14 kormány volt uralmon. A kormánytöbbség mindig csak alkalmi volt és olyan kompromisszumos engedményeken épült fel, amelyek igen sokszor összeegyeztethetetlenek voltak az állam érdekeivel. — A lengyel jogtudomány legkiválóbb képviselői azon a nézeten vannak, hogy a jelenlegi rendszer nem biztosítja Lengyelországban a kormány kontinuitását és erejét. Egész Európában észlelhető az az áramlat, amely a parlamentáris alap revíziójára irányul. A helyzet legkarakterisztikusabb kritikáját az 1924. évi Interparlamentáris Unió ülése mondta ki, amely megállapította, hogy a parlamentárizmus válsága mindenekelőtt a pártok harcától függő végrehajtó hatalom állhatatlanságában és gyöngeségében keresendő. — Az 1926 májusi választások után uralomra lépett kormány azzal a céllal vette kezébe a hatalmat, hogy az állam alkotmányát megreformálja. Már 1926 augusztus 2-án megszavazták az alkotmány kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot, amely a köztársasági elnöknek megadja a diéta feloszlatásának, továbbá a kinevezéseknek és törvényerejű rendeletek kiadásának jogát. Ez az alkotmánykiegészítő javaslat részben enyhítette is a kamarai bizalmatlansági szavazások és a költségvetés megszavazásának módját. A kormánynak szándékában áll a parlamentáris rendszer javítására irányuló erőfeszítéseit folytatni és ezt a jelenlegi alkotmányi revíziójáról szóló javaslat benyújtásával teszi. — Az alkotmányreformnaik az a feladata, hogy Lengyelországban erős központi végrehajtó hatalmat hozzon létre. Pilsudski marsall véleménye szerint ez úgy valósítható meg, hogy a súlypontot a köztársaság elnökére helyezik. Ennek pedig a demokratikus-rendszer keretében kell megtörténnie, még pedig úgy, hogy megmarad a parlamentnek az a joga, hogy a kormány tevékenységén észszerű és tényleges kritikát gyakoroljon. Az alikotmányrefonmnak nem szabad a demokrácia iogai ellen 'irányulni' hamem ellenkezőleg, biztosítania kell e jogok alkalmazásának legjobb módját. Az alkotmányreformnak ezek az elvei nem olyanok, amelyek felett vitatkozni lehetne, vagy amelyek tárgyában kompromisszumot lehetne kötni; mindenesetre másodrendű fontosságú az a jogi forma, amelyben az alkotmánvrevizió megvalósul. A kormány reformakciója a nép legszélesebb rétegeinek támogatására talált, aminek bizonyítéka az a nagyszámú határozati javaslat, amelyet a kongresszusok hoztak és a különböző társadalmi csoportok által beterjesztett számos konkrét terv. INNEN- ONNAN A siker kulcsa Egy amerikai újságíró egy alkalommal azt kérdezte MacDonaldtól, véleménye szerint mi a sikernek első feltétele. Az angol kormány feje erre a kérdésre a következő lapidáris mondattal válaszolt: — Államfér fiúnál, ha sikert akar elérni, fontosabb, hogy ne túl rosszul csinálja azt, amihez nem ért, mint az, hogy jól csinálja, amihez ért. Hoover elnök ősei A Neiv-Yorkban megjelenő Amerikanische Schweizer Zeitung közli, hogy Hoover elnök családja voltaképpen svájci származású és neve eredetileg Hűbér volt. Az elnök ősei a berni kantonban takácsok voltak, és Hubernek nevezték a svájciak azokat, akik kis gazdaságnak — hube-nek — voltak birtokában. Az ázsiai méreg Thomas Mann közvetlenül a háború után még monarchista érzelmű volt és kifejezetten nem rokonszenvezett a franciákkal. Később mindinkább hívéül szegődött Stresemann békülő politikájának, aminek főoka elsősorban abban keresendő, hogy a német írókat és gondolkodókat aggasztani kezdte a, mindinkább érvényesülni törekvő ázsiai szellem térfoglalása Németországban. Egy napon éppen a Bölcseség Iskolájáról beszélt Stresemann-nxd: — Igen, mondotta Mann, a bölcseség Ázsiából származik. De az európai agynak csak kis mennyiségben adagolható egyszerre. Majd-némi gondolkozás utóm hozzátette: — Mint minden méreg egyébként. Egy f>ös angol nö Lady Wilson, Marlborough herceg leánya, aki nemrég halt meg Angliában, rendkívül bátor asszony volt. A búr háború idején az egyik angol lap tudósítójaként lement Transzválba, s mikor egyszer bemerészkedett az ellenség táborába, elfogták és hadbíróság elé állították, kémkedéssel vádolva őt. Agyon akarták lőni. de oly bátran viselkedett a búr vezérkar előtt, hogy végül is kicserélték az egyik búr vezér ellenében, akit nemrég azelőtt ejtett foglyul Baden Poiuell, a cserkészet későbbi mcgala.pítója. Mikor lady Wilson visszatért az angol táborba, katonai tisztelgéssel fogadtó.k és tiszteletére az angol himnuszt játszotta a zenekar. A hős asszony a háború végéig lennmaradt Délafrikában, átszenvt dte Mafeking hosszú ostromát és csak az angol hadsereg végleges győzelme után tért vissza Angliába. A csalhatatlan fel Már két évvel ezelőtt híre kelt, hogy Thomas Mann a Nobel díj legkomolyabb jelöltje. Egyik ismerőse, akivel az író egyáltalában nem volt különösebb baráti viszonyban, azonnal tollat ragadott és üdvözlő sorokat küldött neki. Mann elolvasva a sorokat, elfintorító tta arcát és csendesen hozzátette: — Ha küldi szerencsekívánatait, akkor a hír nem lehet igaz. És az írónak igaza volt akkoriban: az üdvözlő sorok két egész évvel megelőzték a Nobel bizottság hivatalos döntését és elismerését.