Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 37. szám - Öt országon keresztül. Athéni séták. 17. [r.]

Sokkal nagyobb a másik bazár-sor, mely keresztalakban boltozza be két főutca találkozását. Itt árulják az élelmiszereket: van külön halpiaca, több mészáros-sora, melyeken a gyomrot felkavarja a légyrétegekkel borított nyúzott kecskék nehéz szaga. Közben a lacipecsenyések sütik nyárson a kecskét s az égett faggyúszag a sikátorok boltozatai alól ki nem tudván szabadulni, mind a járókelők orrában helyezkedik el. A fűszeresek utcáin az árúk feléről sem tudjuk megállapítani, hogy miféle. A zöldségesek kényelmesen alusznak árúikon végigfeküdve s csak úgy maguk alól szedegetik ki nagy álmosan a vásárlóknak a káposzta, kelkáposztafejeket és mindenféle ismeretlen növénykötegeket, óriási tömeg gyümölcs is halmozódik végig ezeken a bazárokon. Különösen sok és olcsó a szőlő. Nem kilóra mérik, mert itt az „oka" a súlyegység, mely 1.4 kg-ból áll. Legdrágább a zöldessárga sűrűszemű korinthusi szőlő, minden szemen egy-egy fekete ponttal. Ennek szárított formája a mazsola. így frissen iis annyira fojtóan édes, hogy külföldi alig tudja enni. Annál kellemesebb a rózsaszínű vagy néha lilás, szilvaszemnagyságú másik szőlőfaj. Ez kissé savanykás, üdítő s akkora fürtökben terem, hogy egyetlen fürtje néha több kiló súlyú. Szára jó újjnyi vastagságú. Jellemző, hogy a görögdinnyét itt más, mint benszülött, meg nem eheti, olyan ízetlen. Kisebb a sárgadinnyénél s aki egyszer megkóstolja, elmegy a kedve örökre, hogy még •valaha találkozzék vele. Annál finomabb az óriási fakózöld, símahéjú, hálósán erezett sárgadinnye, melynek húsa világosrózsaszínű, apró magvai pedig horgasak. Csak kanállal lehet enni, olyan puha. A korcsmák drágák és néhány világvárosi vendéglőt leszámítva, európai embernek élvezhetetlen ételeket tálalnak fel. Faggyúval főznek levestől tésztáig mindent s a húsból csak a birkát ismerik. Elég ritka és drága a tej. melyet szintén okára mérnek. Falusi legények árulják szamárhátról. Gyönyörű kis jóltáplált csacsik sétálgatnak utcáról-utcára, ezek hordják a kannákat, valamint nyeregkápára erősített sajátságos korsóalakú nagy kasokban a zöldséget és szőlőt. Szabadon járnak, vezetékük sincs, a legény csak szóval igazgatja őket, időnként azonban megkötik magukat és nem akarnak továbbmenni. Ilyenkor percekre elakad az egész forgalom, míg a csökönyös füles meg nem gondolja -magát és el nem indul. Vajat sehol nem lehet venni, csak a legelőkelőbb üzletekbe szállítják Bulgáriából. Annál több a mindenféle sajt, de leggyakoribb fajtája olyan sós, hogy alig lehet legyűrni. A korcsmárosok kedélyesen goromba viszonyban állnak vendégeikkel. Beszélgetési forma az általános tegeződés s aki kifogásolni meri az ételt vagy a gyantaszagú bort, nagyon hamar kiröpítik. Úgyszólván minden valamirevaló utca sarkán autóbuszállomás van. Hallatlan tömeg ilyen járműn jár ki a közeli helységekbe vagy a város távolesőbb részeibe. A vasúthálózat elég ritka, sőt hihetetlenül ritka, így távolabbi vidékeket is az autóbuszok kötnek össze. Rozogább bárkákat még az egykori erdélyi delizsánsz virágkorszakában sem láttam gyermekkoromban, de néhány vonalon gyönyörű modern belga és angol kocsikat járatnak. Az értekezés meglehetősen nehéz az alsóbb néposztállyal. A világon mindenütt másutt megvannak bizonyos rokonhangzású nemzetközi szók, nemzetközi intézmények megjelölésére, a görög azonban ezekről nem tud. A postát itt tachydromosznak hívják, a levelezőlapot episztolikon deltariónnak, a rendőrséget asztinomiának, a szállót xenodochionnak, a mozit szynamatografonak, a trafikot kapnosznak, a gyufát szpirtnek, a vizet neronak, az ügyvédet dikigorosznak, hogy egyebet ne is említsünk. Még az „igen" is úgy hangzik, hogy „maliszta". Az utca nevéül megmaradt az ógörög „hodosz" s az egyéni nevet birtokos esetben teszik mellé. Ilyen utcája van három hatalmas párhuzamos modern főút, tele középületekkel és parkokkal. A parikokban csupa délszaki növény, köztük valami datolyapálma is, melynek iszonyú tömegben termő gyümölcse azonban húsnélküli, rostos, élvezhetetlen. Agavék, kaktuszok teljesen délvidéki képet adnak a kerteknek. Közbe egy-egy mozi is működik a szabadban. Egy óriási kifeszített lepedőre vetítik a képeket s a közönség asztalok mellett feketekávézva vagy borozva nézi az előadást. A görög ősz elég meleg ahhoz, hogy kiskabátban üljünk a szabadban késő éjszakáig. A közönség közt itt-ott magyar szót is hallunk. Megszállt területi magyar, különösen erdélyi, elég sok él Athénben