Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 37. szám - Mi is az a Népszövetség? 6. [r.]
Magyar Külpolitika 10 37. szám tén beavatkozás a szomszéd belügyeibe. Ha még mi teszünk bátortalan panaszt a törvényes nemzetközi fórumnál, hogy a nemzetközileg garantált kisebbségi egyezmény megsértésével jogaiktól fosztják meg elszakított véreinket a szomszédállamokban, az illetéktelen beavatkozás és állami szuverenitásuk iránt való merénylet. Vájjon hol marad itt az igazság? • CSEHORSZÁGBAN EGYIK HADTESTPARANCSNOK legszigorúbban eltiltotta Remarque hires könyvének, a „Nyugaton minden csendes" pacifista regényének olvasását; elrendelte, hogy a katonai könyvtárakban semmisítsék meg és még a tisztek magánlakásán is ellenőrzendő, hogy nincs-e meg ez a könyv. Ugyanakkor Hamilton angol tábornok, a Dairdenella-front egykori parancsnoka, a Daily Héráidban meleg cikkben dicséri fel ezt a könyvet, melyet jó lenne mindenkinek elolvasni. Nem tudjuk, ki illetékesebb a tisztek olvasmányainak megállapítására : az angol tábornok-e vagy a cseh, de azt hiszszük, egyik sem. Egy katonatiszt utóvégre elég felnőtt ahhoz, hogy meg tudja válogatni a maga olvasmányát. Csehország mindig a népszabadságot emlegeti s kisül, hogy még saját tisztikara magánlakásán is ellenőrzik a könyveket. Határozottan sajátságos formája a demokráciának. is az a Népszövetség? Irta : VLADÁR ERVIN dr. követségi titkár VI. A Népszövetség Tanácsa — Hatásköre és tárgyalási módja A Paktum a Tanács hatáskörét úgy írja körül, hogy az foglalkozik minden kérdéssel, mely a N. Sz. munkakörébe tartozik vagy a világbékét érinti. Ennek az eléggé labilis körülírásnak az alapján természetesen a legkülönfélébb ügyek kerülnek a Tanács elé. A Tanács működése inkább hasonlít valamely részvénytársaság igazgatósági üléséhez, sem mint bírói tárgyaláshoz és mindig figyelembe kell venni azt is, hogy a Tanácsban a határozatok hozatalánál elsősorban politikai tekintetek és érdekek játsszák a főszerepet. A Paktum azt kontemplálta ugyan, hogy jogi kérdések elbírálásánál bevonják a hágai bíróságot, sajnos azonban nem szabályozták egyúttal azt a kérdést, hogy szótöbbséggel Hágába terjeszthető-e valamely ügy, avagy ebben a kérdésben is egyhangú döntés kell-e. A vélelem amellett szólna, hogy az érdekelt felek szavazata ilyen esetben ne számítson, tehát elegendő legyen a szótöbbség is, mert hiszen ha az érdekelt felek Hágát akarják igénybe venni, azt közvetlenül is megtehetik és nincs szükségük a Tanács közbenjárására. Ily körülmények között, sajnos, a A Népszövetség Tanácsának állandó tagjai 1928-ban gyakorlatban a Hágai Bíróságnak a Paktum által elgondolt legfőbb jogi szakvéleményadó fórumként való alkalmazása szinte illuzóriussá vált. Ez pedig súlyos hiba, mert ezzel a N. Sz. nem tud megfelelni annak az alapvető tételként, általánosan elismert követelménynek, hogy a politikai és jogi kérdések elbírálására hivatott szervek egymástól szigorúan el válás ztassan ak. A Tanács, hogy a jogi vélemény látszatát mégis megszerezze, egészen különös expedienshez szokott fordulni. Adott esetekben úgynevezett Jogász Bizottságoktól kér véleményt. Ezek a Jogász Bizottságok azonban az egyes tanácsitagok jogi tanácsadóiból, hivatalnokokból vánnaik összeállítva. Függetlenségük tehát kétséges vagy legalább is kétségbe vonható. Nagyon fontos a tanácskozás módjának alapos ismerete. Sokszor fontosabb, mint a legkiválóbb szónoklat, mert a tanács, ügyrendi (procedúra) kérdéseket nem tekintve, döntést, elvben, csak egyhangúan hozhat és pedig néhány kivételt nem számítva, az érdekelt felek szavazatát is beleértve. Valamely állam akarata ellenére, tehát reá nézve is kötelező döntés nem hozható. A „nem" ki-mondása azonban a gyakorlatban sokszor igen nagy nehézségekkel jár. Csak egyszerűen nem-mel szavazni, megokolás nélkül, alig lehet. A legcélszerűbb, ha az ellenkező nézetet valló állam képviselője az előadó határozati javaslatával szem-